Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-322
322. országos üfcs .jamiái' 19. 1875. 135 .özvegyei és árvái segéljezésére a magyar haza kincs- I tárába kamatozó tőkeként letéteményeztetett, és a melyek onnan az osztrák hatalom által, hasonló erőszakkal elfoglal tattanak. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Lónyay Menyisért gr.: Tisztelt ház! Azon határozati javaslatra nézve, melyet a zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizottság beadott: van észrevételem és egy rövid indítványom. (Halljuk !) A közös activák kérdése, s átalában a két ministerium megállapodása az 1867. évi elszámolás elveire nézve azon kérdések közé tartozik, a melyeknek mentől előbb való megoldását mindnyájunknak kívánnunk kell. A megoldásra nézve az anyag elő van készítve oly annyira, hogy már akkor is, mikor pénzügymínister voltam, a különbségek csak néhány tételre szorítkoztak; sőt arra is emlékezem, hogy az 1871. esztendőben már igen közel volt a megállapodás létrejötte a két ministerium között. E szerint nem igen fog nehézséggel járni a megoldás létesítése; annyival kevésbé fog nehézséggel járni, ha mindkét részről azon jogosult szempontból történik a kiindulás, hogy a monarchia két fele között fönforgó ilynemű kérdéseknek a méltányosság alapján kell kiegyenlittetniök, mert csak igy sikerülhet a megoldás. Ezeket előrebocsátva, előadom észrevételemet a bizottság határozati javaslatának egy kitételére, arra tudniillik : „hogy ba egyezség nem sikerülne, választott-bíróság határozzon." (Halljuk!) Ne alkossunk, tisztelt ház, határozat által praecedeust, melynél fogva ilynemű kérdéseknek eldöntése választott - biróságra bízatnék. Ez egyúttal fontos közjogi kérdés is. Előfordul egy ilyen eset az 1867: XII. törvényczikkben, a mely azt rendeli, hogy ha a monarchia két törvényhozása a közös költségek hozzájárulási arányát illetőleg nem tudna megegyezni : az eldöntés ő felségét ilieti Én nem tartanám helyesnek, ha a fönforgó kérdésben a monarchia két fele közötti számadás kérdésében az eldöntésnek hasonló módja tételeztetnék fel. {Helyeslés) A választott - bíróságot illetőleg van még egy nehézség. E bíróságot ugyanis sem a magyar állam polgáraiból, sem az osztrák állam polgáraiból nem lehetne alakítani, minthogy a fönforgó esetben mindkét fél érdekelt volna. Már pedig, ha ilynemű kérdésnek elintézése, a melyet a méltányosság elveinek szem előtt tartása mellett sikerülni fog kiegyenlítenünk, talán külhatalom bíróságára bízatnék: ez oly praecedens volna, a melyet nem szeretnék a ház által megállapittatni. Az előadottaknál fogva bátor vagyok a zár-számadások megvizsgálására kiküldött bizottság ha- j tározaíi javaslatához a következő módositványt tenni: „a második kikezdés 6. és 7. soraiból a következő szavak: „akár egyezség, akár választott - bíróság határozata által" hagyassanak ki. 41 (Helyeslés). Ha e szavak kíhagyatnak is, azért a javaslat értelme mégis teljesen megmarad; íöntartatik ugyanis azon utasítás: hogy „ezen függő kérdésre nézve a ministerium végleges megállapodást létesítsen^, és ha valamely akadály közbejönne, a ministeriumnak mindég módjában lesz ez iránt a háznak jelentést tenni, és ennek határozatát provocálni. (Helyeslés). Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! Azt,hogy a határozati javaslatban a közös activák iránti kiegyezés sürgettetik: magamnak is csak helyeselnem kell. Hogy eddig is nem történt meg az egyezség, annak nem egyedül ezen ministerium az oka, s okai az előző ministeriumok sem. mert egyezségről lévén szó, a megállapodás kettőn áll, s azt a másik félre reáparancsolni nem lehet. A minden eddigi ministeriumok által folytatott értekezések folytán azonban a fönforgott differentiák mindinkább kevesbültek, s most csak két nevezetesebb pontra olvadtak le. Reményem lévén, hogy e pontok iránt is az egyezség létesül: meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy egy függőben lévő tárgyalás részleteibe ez alkalommal nem bocsátkozom, hanem részemről magam is azon leszek, hogy a kiegyezés ezen úgynevezett közös activákra nézve minden tekintetben minél előbb létesüljön ugy az igazság, mint a méltányosság alapján, s ez iránt sietni fogok a tisztelt háznak annak idejében jelentést tenni. A mi gr. Lónyay indítványát illeti, ehhez is igen szívesen kijelentem hozzájárulásomat mind azért, mei-t reménylenem kell, hogy azon expediensre, melyet a biztonság javasol: szükség sem lesz, mind pedig azért, mert, ha ezen expediensre netalán szükség lenne: akkor is, mi előtt ily nagyfontosságú közjogi kérdésben praecedenst alkotnánk, mindenesetre igen nagyon meg kellene minden oldalról a dolgot hányni és vetni. Én tehát a határozati javaslat azon módosítását, a melyet Lónyay Menyhért gr. indítványozott, részemről is elfogadom és a tisztelt ház által elfogadtatni kérem. Egyébiránt a határozati javaslat ellen sincs észrevételem és kérem a tisztelt házat, hogy méltóztassék megnyugodni abban, hogy minden meg fog tétetni, a mi lehetséges a ministerium részéről, hogy a megállapodás a két fél közt még függőben lévő néhány pontra nézve létesüljön, s akkor azután az 1867-ik esztendő zárszámadás kérdése is minden tekintetben tisztázva lesz, és mindenesetre a tisztelt ház elé fog terjesztetni végelhatározás i végett.
