Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-321

116 321. országos ülés jauuár ifi, ISTö. ház becses figyelmét, hogy e részben intézkedni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Én a többség véleményét, tolmácsolom akkor, midőn erre nézve bátor vagyok a következő határozati javaslatot indítványozni: (Halljukl) „A képviselőház számvizsgáló bizottságának 1874. évi deczember 14-én kelt jelentése azzal adatik ki a gazdasági bizottságnak, hogy a takarékosság elvét a ház minden kiadásánál a lehető legszigorúbban tartsa szem előtt és a jelentésben érintett fölöslegesnek látszó kiadásokat mérsékelje, sőt lehetőleg véglegesen szüntesse be." (Helyeslés.) Majoros István: Tisztelt ház! Nem kedves kötelességet teljesítek akkor, midőn a képviselőház egy bizottsága ellen vagyok kénytelen több észrevételt tenni és fölszólalni. Ugyanis a tisztelt ház többsége szives volt ellenzéki tagokat beválasztani a számvizsgáló bizottságba. Szerénységem szintén egy helyet foglal ott, a hol, ugy látszik, eddig nagyon chablonszerüen teljesítették elődeink azon kötelességüket, hogy szigorúan ne tekintsenek be a számok vizsgálatába, a miért is lelkiismeretes jelentést nem adtak be a tisztelt háznak. Én ugy hiszem, tisztelt ház, hogy a képviselőháznak hivatása a kormány és az állampénztár kezelők fölött ellenőrzést gyakorolni és a visszaéléseket, a mennyiben és a mikor szükséges megróni, annál inkább kötelessége ezt saját pénztárával és az azt kezelőkkel szemben teljesíteni, és mikép kívánhatja a képviselőház az állam bármely pénztárának kezelő személyzetétől, vagy mikép kívánhat lelkiismeretes eljárást magától a kormánytól: ha maga a képviselőház saját kebelében ezt nélkülözi. Hosszú ideje annak tisztelt ház, mióta észrevettük, hogy államháztartásunkban a takarékosság elve nem vitetett lelkiismeretesen keresztül, sőt odáig jutottunk, hogy már az állam létéről és nemlétéről kellett gondoskodnunk ; oda jutottunk, hogy hitelünket annyira elvesztettük, hogy ma-holnap alig számolhatunk arra, hogy valaki nekünk hitelezzen. Azt kérdem tehát tisztelt ház, hogy a képviselőháznak saját független pénzügyi körében nem-e kötelessége a lehető legtakarékosabban eljárni, és a gazdasági bizottságot, meg a pénzt kezelő személyzetet oda utasítani, hogy mindazt takarítsa meg az ország pénztárának, a mit megtakarítani lehet. Erre vonatkozólag némely eseteket akarok földeríteni, mielőtt azonban ezí tenném, bátor vagyok a tisztelt ház becses figyelmét kikérni. (Halljukl) 1873 — 1874-ik évre a ház költségvetése 700 ezer forinttal lett előirányozva. Elég legyen fölhoznom, csupán az 1874-iki költségvetés előirányzata mikép tartatik meg. Ott van a főkönyvben összeadva a fél évi vagyis január 1-ső Julius utolsó napjáig a bevétel, kitesz 816.000 forintot, a kiadások ugyanezen időtartamra 770.209 forint, tehát már ezen fél évben 116.000 forinttal többet vett be a ház pénztárnoka, s ugyanannyival több lett előirányozva, mint a szükséglet, mint a mennyi az egész év alatt lett volna elköltendő a költségvetési előirányzat szerint. Ez az első, mire a tisztelt ház figyelmét akarom fölhívni. Továbbá a ház, vagyis tulajdonképen a gazdasági bizottság, mert mindig az értendő alatta, utalványozott oly kiadásokat, melyeket ha. előbb megvizsgált volna, bizonyosan nem szavazott volna meg, így aprólékosságok czime alatt 6—8—10.000 forintot utalványozott. Az ilyen számlákban azután bennfoglaltatnak ilyen tételek is; Buda-várába kiküldött egyes hivatalnoknak, ki különben nagyon szépen gyalog is elsétálhatott volna, mint mi képviselők, ezért föl van számítva 2 frt, 2 frt 25 kr és 4 frt fuvarbér. Továbbá, én ugy tudom, hogy uj veszszöszékeket, a mióta ezen ház elkészült, nem láttunk, s mégis a számadásokban a veszszőszékek fonására föl van véve 130 frt, Ezek kicsiségeknek látszanak ugyan; de mégis oly dolgok, melyek kézzelfoghatékig nem történhettek meg; így példáid a. padoknak veszszővel való befonása rendesen maguknak a képviselőknek költségére történt. Sokat tudnék még fölhozni; igy a ház kéményeinek söpörtetésére 200 forint van fölvéve. A házfölügyelettel megbízott technikus építész 400 forintot kap. pedig az nem is fordul meg a házban. Azután íüstölőre, a mivel ugyan néha csakugyan nagyon is el van árasztva a ház, egy fél ér alatt 240 forint, máskor meg 114 forint, sőt egyik vizsgálótársam észrevétele szerint egy izben 300 forintos tétel is fordul elő füstölőre. (Derültség.) Sok esetet tudnék még fölhozni, mert vagy 70 ily tétel van nekem itt kijegyezve a számadásokból; de engedje meg a tisztelt ház, azzal nem fogom idejét rabolni. Áttérek most a nyomdai dolgokra, a mik szerintem fontosabbak az eddig fölhozottaknál. A nyomdára nézve meg kell jegyeznem, hogy én már évek óta foglalkozom n nyomdai szsimadásokkal és a nyomtatványokkal. E tekintetben röviden csak annyit említhetek föl. hogy a tisztelt háznak legyen tudomása arról is, hogy egy ívnek nyomtatása a legolcsóbb 24 — 28—30 — 35 — 40—45 forintba kerül. Szereztem magamnak továbbá meggyőződést arról is, hogy egy fél röp-iv nyomtatása 10 forintért nyomatik és egy egész ív 15 forintért. A zárszámadásokat, naplókat s jegyzőkönyveket pedig ivenként 31 forintért nyomatják s ez ár a legdrágább. Ha a tisztelt gazdasági bizottság vett volna magának annyi fáradságot, hogy ne csak annak adta volna ki az ily nagyobb vállalatot, a ki jelentkezett: akkor meggyőződhetett volna róla, hogy sokkal olcsóbban