Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-320

100 320. országos ülés január 14. 1875. képviseleti rendszer volna a legjobb, mely a <mali­ficatiot képes lenne megadni. Én kívánom, hogy a kerületek bizonyos indi­vidualitással bírjanak. Egy nagy hátránya a képvi­viseleti rendszernek ez időben az, hogy ugy alkot­tattak a kerületek, melyek a választásnál sokszor az értelmiség előmozdításának nem igen kedvező körülmények közt jő össze, és a mely kerületekben tehát oly szerkezetben és oly összeállításban, mint most vannak, azon nagy befolyás, a mely nekik mégis adva van, garantirozva nincs. Bizonyos hátrá­nya ez a mostani kerületeknek az 1848. előtti me­gyei kerületekhez képest. Én. tisztelt ház, azon in­dividuális befolyást nem a kerületekben keresem ; hanem abban, hogy a kerületek bizonyos homogén elemeket foglaljanak magukban, ha nem is kizáró­lagosan; ele legalább oly elemeket, a melyek min­den tekintetben mérkőzni képesek legyenek. És ha ezt veszem, bármennyire méltóztatnak is a képvise­lők számát leszállítani, ha nem akarják megsemmisí­teni a fővárosban lévő individualitást, — mert a főváros bizonyos kerületei határozott physionomiával birnak, — nem szabad a főváros képviselőinek számát alábbszálli­tani; mert a kerületek physionomiáját megsemmisí­teni valóban nem volna czélszerü. Hivatkozom Pestre, a hol például a Terézváros a Józsefváros- és Ferencz ­városétól lényegileg eltérő elemekből állván, ezek­nek egyesítése nem volna czélszerü. így állván a dolog, tisztelt ház, azt hiszem, hogy, midőn egyfelől a törvényhozás a főváros vá­lasztóinak számát a hozzácsatolás által nagy mér­tékben szaporította : itt volna az alkalom megfon­tolni azt, vajon nincs-e mindezen körülmények mél­tánylásával a választó-kerületek rendezése is helyén. és sajnálom nagyon, hogy Wahrmann tisztelt kép­viselőtársam indítványa nem olyan szerkezetű, a mely e tekintetben teljes megnyugvást adna. Két különös hibát is találok abban, hogy, a mennyiben tudniillik ezen módositvány szerint a nyolezra szapo­rítandó kerületek megállapítását nem ugyan a fő­városi központi bizottságra, — a hová ez semmi esetre sem tartoznék, — hanem a törvényhatóságra bizná. Én ezt nem pártolhatom, és pedig azért nem; mert a főváros kerületeit a törvény határozza meg. És igy kénytelen vagyok a minister urnák is ellent­mondani; mert az 1874. törvény, a mely a fővá­rost megalakította, kijelentette, hogy a törvényhozás további intézkedéséig a főváros választó-kerületei a jelen szerkezetükben meghagyandók. Ennek követ­keztében Budapest főváros jelen választó-kerületei mintegy a törvénybe be vannak czikkelyezve, és igy rajtok változtatás nem történhetik, és azért a czi­met sem tartom correctnek; mert e törvényjavaslat nemcsak az 1848. törvénynek módositását, hanem az 1874. a főváros egyesítéséről szóló törvénynek nsódositását is foglalja magában. Igy állván, tisztelt ház, a dologg, én legjobb szerettem volna, ha a minis­ter ur ezen kérdést figyelembe vette volna. Én a parla­mentalis kormányzat következményének minden körül­mények közt nemcsak azt tartom helyesnek, hogy a kormány részéről történjék e tekintetben előterjesz­tés : de azt hiszem, hogy a törvényhozás is legbiz­tosabban intézkedhetik akkor, ha a kormány teszi az előterjesztést, mint a mely leginkább rendelke­zik azon adatokkal, a melyek szükségesek; mert szóval s egy rögtönzött módosítással a bajokon segíteni nem lehet. Nem hagyhatom továbbá, tisztelt ház, egy pár szó nélkül a képviselők száma leszállításának meg­említését. (Ellenmondás.) Engedelmet kérek, ha méltóztattak e kérdést itt fölhozni: méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag én is elmond­jam nézetemet. Nem szeretem, hogy ma, midőn ezen kérdés nincs szőnyegen : a képviselők száma leszállí­tásának eszméje nemcsak megpendittetett, hanem bizo­nyos helyesléssel is találkozott, . és igy mintegy principialiter el is intéztetett. Nagyon sokszor tör­tént a házban, hogy ha fontos kérdések ugy per tangentem érintettek: fejünkre nőttek, és utoljára nem bírtunk velük. Miután a leszállítás megpendit­tetett, én sem hallgathatom el abbeli nézetemet, hogy szükségesnek tartom: de ezt érvül fölhozni ma, mi­dőn e kérdés nincs szőnyegen, és pedig fölhozni némi élességgel ma a parlamenti szerkezet ellené­ben, — mert a képviselők nagy számának némileg itt hiányul való fölhozása bizonyos tekintetben a parlament elleni vádat képez, — ezt nem tartom helyesnek; mert nem hiszem, hogy itt volna he­lye a parlament működésére vonatkozólag kritikát mondani. Ha a tisztelt minister ur be fog terjeszteni egy javaslatot a képviselők számánali leszállítására nézve, fogunk hozzászólani; de midőn nem erről van szó, midőn arról van szó, hogy a jelenlegi rendszernek épségbentartásával a fővároshoz tizen­hétezer léleknyi népesség hozzácsatoltassék: akkor. nézetem szerint, már a jövőbeli mérvet irányadóul venni, ez ellenkezik a politikai igazsággal. Ezeknél fogva én részemről pártolom azon esz­mét, hogy a főváros választó-kerületei szaporittassa­nak; de nem ugy, mint Wahrmann tisztelt képviselő ur mondotta, hanem egy más módon. Mielőtt fölolvasnám módositványomat, még csak egy okot kívánok fölhozni. Nem csak azért nem fo­gadhatom el Wahrmann képviselő ur módositását; mert az 1873. évi főváros egyesítéséről szóló tör­vény fixirozza a fővárosi kerületeket, ezeket tehát csak törvényhozás utján lehet megváltoztatni; de 1 azért sem fogadhatom el, mert egy ellenmondás van benne. Azon módositvány határozottan azt tartal­mazza, hogy mivel Ó-Buda és a Margit-sziget a I fővároshoz csatoltatott, ezen incidensből kivan intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents