Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

332 308. országos ülés deczember 11. 1874. szággyülésnek: ekkép az illető összegek a költségvetésbe vétessenek föl. Ezek azon okok, a melyeknél fogom én kötelességemnek tartottam a tisztelt házat megkérni, hogy, miután a szóban lévő összegnek kifizetése még az 1874. évi zárszámadásba lesz fölveendő, a tisztelt ház ezt az itt bevett szokás szerint póthitelképen engedélyezni méltóztassék. {Helyeslés jokb felől) Szederkényi Nándor: Tisztelt ház! Az imént méltóztatott a tisztelt pónzügyminister urnák egy szép figyelmeztetést intézni a ház ezen oldalához, hogy az innen jövő hangok az országban az adófizetést és az áldozatkészséget nem idézik elő. Én pedig azt vagyok bátor ezen figyelmeztetésre mondani, hogy nem az innen eredő hangok azok, a melyek az adófizetést és az adózáskészséget leszállítják a zérus fokra ; hanem igenis azon intézkedések, a melyeket a pénzügyminister ur s a kormány, pártja által támogatva hoz és nyújt be a képviselőház elé. Megengedem én azt, hogy a tisztelt pénzügyminister urat bizonyos hazafiúi kötelességérzet indítja arra, hogy számunkra figyelmeztetéseit megtegye; azonban akkor azt vagyok bátor tőle kérdezni, hogy midőn figyelmeztetéseit megteszi, midőn óva int bennünket, hogy ne csökkentsük az adófizetők képességét és áldozatkészségét: megteszi-e figyelmeztetéseit azon helyen, a hol oly intézkedések történnek, a melyek maguk elegendők arra, hogy minden ember gondolkozzék azon, vajon kész legyen-e a haza oltárára áldozatokat hozni. Megengedem, hogy a kérdésben forgó tárgy talán a törvény praecis soraival nem irható ugy körül, mint a hogy azt körülírni óhajtandó volna, hogy kimutattassék ezen benyújtott törvényjavaslat törvénytelensége és helytelensége; hanem midőn ily kérdés forog főn: a háznak épen az adófizetők irányában kötelessége az ily benyújtott törvényjavaslat megbirálásánál mindég az ország érdekeit tartani szem előtt; nem pedig azokét, a kik mindég arra törekszenek, hogy jogaikat kiterjeszszék az ország önállóságának rovására. Ha mi tisztán és praecis körülírva nem is mutathatjuk ki azt, hogy a törvényjavaslat egyenesen a fönálló törvényekbe ütközik; de az bizonyos, hogy sem a pénzügyminister, sem a tisztelt előadó ur nem képes a törvényjavaslat szigorú törvényességét kimutatni. A tisztelt előadó ur megkísértette azt fejtegetni, idézte a törvényt, hanem a törvénynek azon szakaszát és szavait nyomta meg, mely az ő véleményének támogatására szolgálnak; azokat pedig, melyek az ő véleményét nem támogatják, nem nyomta meg, sőt majdnem elhallgatta. Hogy szól a törvény? Tisztán, világosan fejezi ki a 41. §. hogy „a közös pénzügyminister felelős lesz az általa átvett összegeknek a kitűzött czélokra leendő fordításáért.* Én e szót nyomom meg: „kitűzött czélok." Továbbá „az efféle számadások megvizsgálása hasonlóul a bizottságokat illeti." E szót kell megnyomni „kitűzött czélok" és „efféle számadás." A közös-ügyestörvény előbbi szakaszai világosan mondják, hogy a bizottságok megszavazzák az egész évre szóló költségvetést, s a kitűzött czélokra fordított költségvetés zárszámadását vizsgálja meg a bizottság. — Már most mi történt ez alkalommal ? A bizottság megvizsgálta a számadásokat és talált benne nem többet mint 704.559 forintot tulkiadást. — Meg volt-e határozva, ki volt-e jelölve ezen összeg a delegationak az évi megszavazott költségvetésében? Nem. Tehát a közös ministerium tulhágott azon jogkörén, melyet neki a delegatio és a képviselőház megszabott, többet adott ki, mint a mihez joga volt. A törvény tiszta és világos, e tekintetben arra, hogy ha többet ad ki, az egyszerűen a ház által póthitelként megszavazható: a közösügyi törvény nem intézkedik. A jelen esetben tisztelt ház, hogy ha mi körülményeink közt épen hazánk érdekeit tartjuk szem előtt, kötelességünk a törvény magyarázatánál akként eljárni a mint azt a haza érdeke parancsolja és előírja. Akkor, tisztelt ház, midőn Magyarország beikiadásainak födözésére a pénzügyi bizottság majdnem a legszűkebb korlátok közé szorítja a tételeket; akkor midőn nemzetgazdaságunkat érdeklő törlések történnek a pénzügyi bizottságban: akkor szigorúan kell nekünk épen államérdekeink szempontjából vizsgálat alá venni mindazt, a mi az ország önállósági érdekeinek keretén kívül történik. — Én ugy gondolom tisztelt ház, hogy ezen kiadás, a mely itt elénk van terjesztve, habár azt az előadó ur törvényesnek ismeri el, az 1867-iki XII. törvényczikk keretében nem állhat meg, — nem állhat meg, mert e törvényből világos támaszt e tekintetben nem találhat. — Miután én, tisztelt ház, a közösügyi törvények irányában ugy viseltetem és azokat ugy fogom fel, hogy azok hazánk érdekeinek egyátalában nem kedvezők, sőt az ország önállását tönkretették, hogy ha a képviselőház a jelen körülmények közt bizonyos önérzettel viseltetik s ragaszkodik még az állam azon jogaihoz, melyeket- a közösügyi törvény fölhagyott: akkor kötelességünk a törvényt ugy magyarázni és a bejövő törvényjavaslatokat a szerint megítélni, mint azokat különben is a mi elévülhetlen jogaink irják elő. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én részemről ezen indokoknál fogva a jelen törvényjavaslatot nem szavazom meg, s kérve kérem a pénzügyminister urat, hogy midőn jóakaró figyelmeztetéseit ide intézi: ne kímélje a fáradságot, figyelmeztetéseit azokhoz is intézni, kik ily törvényjavaslatok benyújtására késztetik őt, és midőn ezt