Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-308
330 308. országos ülés deczemfter 11. 1874. vagyok bátor állítani, hogy törvényes hatáskörben járt el, s ezért a törvényjavaslatot absolute jogosultnak tartom. De tisztelt képviselő ur engedje meg, hogy emlékezetébe hozzam, hogy sokkal nagyobb auctoritás van a tisztelt képviselő urnái arra nézve, miként kell a törvény rendeleteit magyarázni. Ez pedig maga a magyar képviselőház. A képviselőház igy magyarázta ezen törvényt, mint magyarázom én most, mikor 1871-ben a II. törvényczikkben az 1868-ik évi tulkiadásokra történt fölmentés következtében megszavazta hasontermészetü összegnek íödözésére (Fölkiáltások a szélső bál felől: Nem hasontermészetül) a póthitelt a ministernek. Ugyanazon törvényczikk az 1870. évi tulkiadásoknak Magyarország terhére eső részére adott fölhatalmazást. Az 1872 : XXII. törvényczikk az 1869-ki zárszámadásokból eredetiekről, az 1872 : XXXIII. törvényczikk pedig a delegatio által egy póthitel megszavazásából eredett költség-többlet födözéséről intézkedett. Hasonlag intézkedett az 1874 : VI. törvényczikk, midőn az osztrák-magyar Lloyd-nak utólag engedélyezett subventio kifizetésére megadta a ministernek a fölhatalmazást. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, s ugy látszik vele többen egyetértenek, hogy ez nem hasontermészetü. Nem tudom, mit értenek alatta: talán azt hiszik, hogy ez póthitel-megszavazás. Méltóztatnak összezavarni a tényállást: ez nem póthitel, ez az 1871. és 1872. zárszámadásokból kiderült tulkiadások födözése. Póthitelképen lenne általunk megszavazandó nagyon természetesen azért, mert a budget-törvéoybe nem tehetvén bele, külön törvényben kell rá megadnunk az engedélyt, s ezt, terminológiánk szerint póthitelnek szoktuk nevezni. Itt tehát tévedés forog fon. Vannak azonban erre is előzmények a delegatio által megszavazott póthiteleknek törvénybe iktatása által. Miután ezen kérdés, szerintem, törvényes szempontból egyátalában kérdés alá nem jöhet, s miután ez már a hatodik eset, s igy itt absolute nem előzmény alkotásáról van szó; hanem az előzmények alapján terjesztetett elő a törvényjavaslat: én a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom azok után is, melyeket Helfy tisztelt képviselőtársam fölhozott: miután én az ő argumentatioját nem fogadom el. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Miután meg vagyok győződve a mostanihoz hasonló eljárásoknak és hasonló eseményeknek pénzügyi szempontból veszélyes voltáról, nagyon sajnálom, hogy azon tekintetben, a mi a törvényességet és az eddigi gyakorlatot illeti, nem lehetek Helfy képviselőtársammal egy véleményben; mert csakugyan nem tagadhatom meg a történtek után, hogy habár ezen szó: „póthitel* nem említtetik is a törvénynek a delegatioról szóló szakaszában; de a magyar törvényhozás már ezt ismételten igy magyarázta, s a delegatiok által megállapított összegeket beczikkelyezte póthitelképen. Ez mindenesetre oly körülmény, mely nem kevéssé van hivatva növelni azon aggályokat, melyek ezen intézmény irányában igen sokunk kebelében léteznek. De ha nem támadhatom is meg a törvény alapján a delegatio eljárásának jogosultságát annyiban, hogy ilyen póthitelt képező összegeket állapit meg: én azt gondolom, hogy mégis kell határnak lenni, a melyek közt e jog gyakoroltathatik. Méltóztassanak megengedni, de már magábauvéve is igen helytelen eljárás, midőn évek multával hozatnak föl ilyen utólagos kiadások. {Közbeszólások a jobb oldalról: A számadásokból derült ki!) Engedelmet kérek, ha százszor a számadásokból is, 1871 — 1874-ig nagyon hosszú az idő arra, hogy csak ekkor süljenek ki az ilyen tulkiadások; mert ha a kiadások azokra fordíttattak, a miket a tisztelt előadó ur emiitett: 1871-ben kellett azoknak történniök, és igy jó idővel ezelőtt kellett volna előállani. De annyival is inkább veszedelmes, és rósz praecedens lesz ez, ha a tisztelt ház igy szó nélkül méltóztatik elfogadni; mert az összeg nagy része oly esztendőről követeltetik, melyre nézve már egyszer megszavaztunk ilyen póthitelt. Hát hol lesz ennek a vége, a határa!? 1872-ben szavaztunk már meg 187l-re póthitelt. Most ismét követelnek 18 71 -re póthitelt. Ha most megint lehet ilyent követelni: akkor lehet in infinitum követelni, és szeretném látni, hogy fogja a magyar törvényhozás az ország pénzügyeit rendezni, hogy fog megtakarításokat eszközölhetni, ha évek és évek múlva ugyanazon évre többször lehet póthiteleket követelni. Ha tehát nem is vonhatom kétségbe, hogy a törvény szerint, minthogy a budget megállapításának joga a delegatiot illeti, a számadásokból fölmerülő tételek fölötti határozat is azt illeti; de mégis, és azt hiszem, hogy kell ennek a háznak módjának lenni abban, hogy az ezekkel való visszaéléseket, és az állami kincstárnak ily módon való megkárosítását megakadályozza. Miután azonban e részben nincs egyéb módunk, mint az, melyet indirecte, — fájdalom, hogy ez igy van, — a delegatiokra és azok eljárására gyakorolhatunk: ma ennél nem tehetvén egyebet, én részemről ezen tételek beczikkelyezését nem fogadom el azért, hogy ezennel ünnepélyesen tiltakozzam jövendőbeli ilyen eljárás ellen. {Helyeslés a bal oldalon.) Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen kérdés megvitatásához pár szóval én is hozzájáruljak. (Halljuk!)
