Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-307

307. országos ülés deczember 10. 1874. 305 menyiem, hogy majd földeríti a ház előtt, hogy mért választotta ezt? Azt mondja tovább a minister ur, hogy a ház határozatot hozott a közigazgatási rendszer meg­változtatását illetőleg, mely, meggyőződése szerint, végrehajthatatlan, melyet nem képes senki végre­hajtani. De kérdem : most az ideje ezt mondani ? Ideje akkor lett volna, a mikor a minister ur a hivatalt, a hivatallal a felelősséget elválalta. Akkor azt kellett volna mondania: igen, én elvállalom a ministerséget; de csak azon föltétel alatt, ha a ház visszavonja határozatát, mert az végre nem hajtható. De e határozat, mint a minister mondja, csaknem két év óta áll fön és most azt mondani, hogy az csaknem végrehajthatatlan : nézetem szerint, nem igazolható. Ezenkívül a minister tett egy oly nyilatkoza­tot, a melynél — én többször hallottam e házban, különösen a ministeri padokról nyilatkozatokat.— de ennél alkotmányellenesb nyilatkozatot még nem hal­lottam. Igaz, hogy a minister ur később visszavonta azt, a mit mondott és annak más magyarázatot igyekezett adni, azt mondván, hogy azon törvények, tudniillik a közösügyi törvények: „ mely eket én ré­szemről, — kimondom egyenesen — rendes eszkö­zökkel, rendes módon megváltoztathatatlanoknak tar­tok". Azt monda később a minister ur, hogy ugy értette, hogy ez nem csak törvény, hanem egyez­mény is, kölcsönös szerződés. Engedelmet kérek, egyezményről, szerződésről sem lehet mondani, hogy rendes eszközökkel, rendes módon meg nem változ­tatható, mert a szerződés megváltoztatásának rendes módja a szerződő felek megegyezése. Én nem advertálnék ezen tételekre többé, ha nem tudnám, hogy az nem csak ugy a vita hevé­ben kimondott szó, mert az implicite ismételtetik a beszédben többször; sőt a mi több, még egy más alkalommal: az adótörvényjavaslatok tárgyalása al­kalmával is mondotta a minister ur, hogy ama tör­vények megváltoztathatlanok. Ha ez állana, tisztelt ház: akkor Magyarországon nincsen alkotmány, akkor szemfényvesztés az, a mit itt játszunk; mert hiába határoz valamit a törvényhozás, midőn van egy hatalom, a mely ellen a törvényhozás semmit tenni nem képes, a melyen rendes eszközökkel, ren­des módon áthatolni nem lehet; hiszen akkor Ma­gyarországon megszűnt minden alkotmányos élet, akkor Magyarországon csak egy fensőbb hatalom van és szemfényvesztés az egész alkotmány. Hogy mily veszélyes következményeket vonhat maga után az ily tan: arra tegnap megfelelt Debreczen városa érdemes képviselője. Én csak azért szólaltam föl átalában, mert van egy tévhit, melyet terjesztenek az országban, és a mely képessé tette a Deák-pártnak magát hét éven KÉPV. H. HAPLÓ. 18~' XIII. KÖTET. át föntartani, s ez az, hogy igen sokan az ország­ban azt hitték, hogy a közösügyeknek megváltoz­tatása lehetetlen, nem azért, mert az kétoldalú szer­ződés, mert hisz annyi fölfogással minden józan eszű ember bir, hogy a szerződést csak a szerződő felek beleegyezésével lehet megváltoztatni; de azt mondják, hogy e törvényeknek megváltoztatását az uralkodó­ház ellenzi. Ez az, a mire önöket senki, de senki hivatalosan föl nem jogosította, sőt a fejedelem szá­jából oly nyilatkozat vagy olyas valamit, a mi erre magyarázható volna, nem jött ki. Önök soha nem merték azt mondani, hogy önöket a fejedelem hatalmazta föl annak kijelentésére; hanem a ház elé jöttek, s emlékszem jól, egy párszor a ministeri privilégium visszaélésével Andrásy ministerelnök többször szólalt föl oly módon, hogy ő felségének ezt és ezt a szándékot tulajdonítja és ha azután megkérdeztetett: vajon annak kijelentésére föl volt-e hatalmazva? akkor azt mondta, hogy nem volt. így tehát azon tévhitet terjesztették az országban, hogy a nemzet a királyi családnak, ő felségének ellenzé­sével találkozik, hogy a nemzet a dynastia érdeke ellen fog cselekedni, ha e törvények megváltoztatá­sát kívánja; pedig mindezen állítás alaptalan, ez állitásnak semmi alapja nincs és nem volt soha. Én meg vagyok győződve, és ennek ellenére eddig a nyilvános életben legalább semmi nem mu­tatkozott, hogy azon pillanatban, midőn az ország többsége azt kívánja, hogy ezen törvények megvál­toztattassanak : azon pillanatban meg fog kezdethetni azon szerződő féllel az egyezkedés, mely szerződ­fél azok megkötéséhez hozzájárult, De azt, hogy ezen törvények meg nem változtathatók: soha meg­engedni nem fogom. A minister ur azt monda, hogy mig e törvények ellenében itt éles ellenzés volt t addig a kormány nem is működhetett ugy, a mint kellett volna; a kormány nem mert adófölemelések kel a házban előlépni, mert attól félt, hogy ha ezt tenné : akkor veszélyeztethetné állását a választá. soknál. Tehát önök meg voltak győződve arról, hogy az ország érdeke, az ország java, az ország fön­állása adó-emelést kivan ; de önök — mint a mi­nisterelnök a Deák-körben monda — pártérdekből. .ő Bittó István mi II is tor elnök % A haza érdekében! Simonyi Ernő: . . . azért, hogy meg ne bukjanak, hogy a győzedelmet ne engedjék át a túl­oldalnak, inkább engedték a hazát romlásba indulni, s azon indítványt, mely a hazát megmenthette volna, csak azért nem merték megtenni. Ez azon szívtelen politika, mely azt tűzte ki motto-ul: a párt minden előtt; ez az, a mi mellett még csak a napokban a ministerelnök a Deák-körben, melynek tárgyalásai a hírlapok utján nyilvánossá tétetnek, a pártot arai? 39

Next

/
Thumbnails
Contents