Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
298 30". országos ülés deczember 10. 1874. belvárosban, a hol egyedül képez contingenst a jobb oldal, reggeli nyolcz órától késő este hat óráig nem jelentkezett egy jobb oldali szavazó sem. Mi más ez, mint bizalmatlansági szavazat? Mindenek daczára meg vagyok győződve, hogy önök a fölhatalmazást meg fogják szavazni. Itt eszembe jut Victor Hugó, midőn az akadémiába meg nem választatván, Vicomte Lonnay azt monda: „Látszik, hogy a szavazatokat olvasták és nem mérlegelték.* (Egy hang jobb felől: Bravó!) Igenis: Bravó! Hogy ha a szavazatokat megmérlegelnék : ugy mindenesetre a többség a mi részünkön volna. {Egy hang jobb felől: Okvetlenül!) Igen: okvetlenül, mienk volna a többség, mi választóink véleményével találkozunk, s azok véleményét fejezzük ki, a mivel önök nem dicsekedhetnek. Többséget szerezhetnek maguknak itt a házban holmi hivatalnokok, igazgató-tanácsosokból; de e házon kivül a többség a mienk. {Igaz! Ugy van! bal felől. Ellenmondások jobb felől.) A mi a pénzügyminister urnák azon állítását illeti, „hogy ne irtsák ki a nemzet kebeléből az áldozatkészségnek fönmaradása ezen egyedüli módjának s eszközének szent ösztönét": erre nézve megjegyzésem csak az, hogy a minister ar feledni látszik, hogy az áldozatkészséghez lelkesedés is szükséges. A tisztelt kormánynak hét évi élete egyetlen mozzanatot sem mutat föl, mely kimagaslanék anynyira, hogy a nemzetet lelkesedésre buzdítaná; ellenben oly dolgokat, mik e nemzetet elkeseredésre hangolták: akármennyit képes fölmutatni; például holmi állami uzsorás kölcsönök, keleti vasúti történetek, állami jószágok elzálogosítása stb. Én tudom azt, hogy a nemzetet áldozatkészségre föl lehet hivni, a midőn a nemzet szerencsétlenségben van; de hogy azok szólítsák föl áldozatkészségre, kik a szerencsétlenségbe sodorták: azt nem értem. Kész volt Magyarország áldozatokat hozni; kész volt 1848-ban, kész lesz ezentúl is; csak lássa, miért hozza azokat. {Igás! Ugy van! bal felől.) Szerettem volna látni, ha Francziaország szerencsétlensége közepette megjelent volna Olivier, és a nemzetet áldozatra hivta volna föl: vajon azon ezer milliók begyültek volna-e? Fölszólítja a pénzügyminister ur az ellenzéket, a bal pártot, hogy alakítson többséget, s lépjen a kormányra; de ha erre képtelen, ne ássa alá a kormány tekintélyét, vagy más szóval, legyen olyan jámbor, hogy még Bécsben is megelégedjenek vele. Bruxellesben járván a többi nevezetességek között megtekintettem a törvényhozó-testület palotáját is. A magyarázó megmutatta, hogy ott ül a jobb oldal vagyis a kormánypárt, ott az ellenzék; de ne gondolja ön, hogy az igazi ellenzék; csak olyan az, mely. Ível a kormány is meg van elégedve. Akkor aztán, ki az ellenzék ? kérdem én, s ellenzék nélkül hogyan lehet parlament? A tisztelt pénzügyminister ur is ilyennek óhajtja az ellenzéket; de én azt hiszem, hogy itt szükséges egy oly ellenzék, melynek minden törekvése az lesz, hogy az uralkodó pártot megbuktassa. Én is ezen ellenzékhez tartozván: a kisebbség véleményét pártolom. (Helyeslés bál felől.) Eötvös Károly: Tisztelt ház! Én részemről elismerem azt, hogy a ház előtt fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag a bizalmi kérdést igenis föl lehet vetni; elismerem azt is, hogy az igen tisztelt ellenzék eddigi és mai álláspontján méltán, joggal vonhatja meg a bizalom kinyilvánítását, a törvényjavaslat elfogadása által való kinyilvánítását mind az igen tisztelt kormánytól, mind az azt támogató többségtől. Nem is azért szólalok föl, hogy feleljek azon érvekre, melyek ez irányban az ellenzék részéről fölhozattak; hanem fölszólalok azért, mert érvek gyanánt oly vádak hozattak föl a kormány, a kormány elődei, illetőleg a többség ellenében, melyek, nézetem szerint, részint valótlanok, részint túlzottak. De, megvallom, még ezen vádak megerőtlenitésére sem szólalnék föl; nem szólalnék föl azért, mert magam is tudom, hogy igenis a mi közbejöttünkkel, a mi hozzájárulásunkkal követtettek el hibák, tévedések, mulasztások. Egyátalában nem éljük azon időket, vagy ha azokat élnők is, én nem tartoznám azok közé, a kik azt, a mi valóban elkövettetett, tán tagadni akarnák vagy ez iránt a nemzet szemét talán a jövőre, is bekötve tartani akarnák. Nem; ez nem törekvésem; hanem én egy igen fontos, vagy legalább következményeiben igen fontossá válható illusiotól akarnám mind a nemzetet, mind az igen tisztelt ellenzéket megmenteni. {Halljuk! Halljuk!) Addig, a míg az igen tisztelt ellenzék a mai helyzetet ugy tünteti föl, hogy a mai helyzet egyedül és kizárólag a Deák-párt addigi politikájának következménye; (Fölkiáltások bal felöl? Ugy van! Halljuk\ Halljuk!) addig is, ismétlem, ezen állítás i ellen nem szólok semmit; hanem, ha az igen tiszJ telt ellenzék saját politikai múltjából, és csakis | abból azt akarja következtetni, hogy a mainál jobb | helyzetet idézett volna elő, és eddigi politikájának ! alapelvei szerint jobb helyzetet volna képes előj idézni: ehhez igenis van szóm. {Halljuk\) Csak épen az előttem szólott tisztelt képviselőtársam, Degré Alajos emiitette a hét éves gazdálkodásnak már oly famosussá vált nevét. Elismerem, hogy a hét évi gazdálkodás nem volt épen mintaszerű; {Derültség bal felől.) hanem hiszem, hogy azon gazdálkodás, melyet a tisztelt ellenzék akart inaugurálni, az valóban mintaszerű lett volna; (Hattjukl Halljukl) de nem abban az irányban, hogy azt kövessük ; hanem abban, hogy ne kövessük. (Mozgás bal felől.) Madarász tisztelt képviselő ur tegnap azt jelentette ki, hogy az elerkölcstelenedésnek és az
