Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
306. országos ülís űeczember 9. 1874. 289 számithatunk, és mégis a törvény betűje szerint a folyó 1874. évi költségvetés alapján szándékozik a többség a fölhatalmazást megadni. Ez a második különbség. De van egy harmadik, s ez a legfontosabb, tudniillik a helyzet különbsége. A mait években, midőn indemnitas kéretett: a tisztelt többség azon álomban ringatta magát, hogy a közös-ügyes boldogság bőséget hozott Magyarországra, mert a szédelgés akkor javában virágzott, s azt mondtak: Magyarországban mindenütt bőségben van a pénz, s mihelyt megváltozott a helyzet, a szédelgést megszüntette a Krach. A pénzbőség helyébe nyomor következett úgyannyira, hogy a pénzügyminister ur maga, s különösen a pénzügyi bizottság kebelében többször kijelentette: hogy nem ismeri eléggé Magyarország bajainak nagyságát, ki azt hiszi, hogy azokat rövid idő alatt gyógyítani lehessen. A baj tehát, a kormány bevallása szerint, még sokkal nagyobb, mint a minőnek azt mi képzeljük, s mégis a kormány e helyzettel szemben fölhatalmazást kivan. E három különbség létezik a jelen és a múlt helyzet között. És ugyanezen három különbségtől kifolyólag kéri a kormány a bizalomnak megszavazását. A tisztelt kormány tulajdonképen három fokú bizalmat kivan. Az első az: hogy bizzuk reá egyátalában a közügjoiek vezetését azon remény fejében, hogy akként fogja vezetni, hogy az a jövő költségvetés keretébe beilleszthető Jesz. A másik foka annak, a mit kér: az, hogy bizzunk benne annyira, hogy meg fogja tenni azon megtakaritásokat, melyeket maga reményi, s azokat is, melyeket a pénzügyi bizottság proponál. A harmadik a legmagasabb bizalom-fok, melyre a tisztelt kormány magát fölruháztatni kívánja: az, hogy azon három hónap alatt az időt akként fogja fölhasználni, hogy az országot súlyos helyzetéből megmentse. Ez a főpont, a mely szerint meg kell ítélni a szőnyegen lévő kérdést. Óhajtanám tudni, hogy ugyan mily jogczimen követeli a kormány ezen bizalmat. Múltjánál fogva ? Nem. Maga a pénzügyminister ur bevallá, hogy eddigelé semmi gyökeres intézkedést nem tehetett. A jövőre nézve kéri ezt? Mi a kormánynak tervezete? Azt hiszem, mindenki látja, hogy nem valami nagyszabása intézkedésekről való gondoskodás; nem hallottam hangoztatni a kormány részéről, senki részéről egy mentő-eszközt sem; az egész mentőeszköz arra szorítkozik, hogy emeljük föl az adókat. Ennek alapján kéri a kormány a bizalmat. A tisztelt kormány nem tagadja, hogy a baj sokkal nagyobb, mint a milyennek maga a képviselőház képzeli; ha tehát nagyobb, kérdem a tisztelt kormányt: mi fog történni, ha azon három hónap alatt, mely alatt teljhatalommal akar kormáEÉPV. H. NAPLÓ. 18". m KÖTET. nyozni, nem sikerülend oly intézkedéseket életbeléptetni, melyek következtében a helyzet tisztább legyen? Akkor hihetőleg azt fogja mondani: hiába igyekeztem, visszalépek. Igen; de akkor már késő lesz; ma talán, ha a kormányban van elég hazafiság, hogy visszalépjen, átengedheti a kormányzatot oly férfiaknak, kikben talán meg van azon bátorság, mely a jelenlegi ministeriumban hiányzik; azon bátorság, hogy nyomást gyakoroljon nemcsak lefelé, de fölfelé is; áldozatkészséget hangoztasson nemcsak lefelé,de fölfelé is; a mig akkor, ha két-három hónap elmúlik azon kevés időből, mely, a pénzügyminister ur szerint, Magyarországnak önmegmentésére, rendelkezésére áll: a helyzet sokkal nehezebb, a föladat talán megoldhatlan lesz. A tisztelt pénzügyminister ur iménti beszédében, melyet már jeleztem, nevetség tárgyává iparkodott tenni azon szókat, melyeket minden oldalon hangoztatnak: uj rendszer, reformálás, gyökeres átalakítás. Mikor a rendszerről kezdett beszélni: azt hittem, hogy utóvégre annyi várakozás után talán hajlandó lesz a pénzügyminister ur megismertetni a házzal a maga rendszerét, és mit tett? Előadta, a maga fölfogása szerint, azon rendszert, melyet én nem tudom honnan vett, s az ellenzék oldaláról eredőnek mondott ; előadta tehát a mi rendszerünket a maga saját fölfogása szerint, s azt iparkodott gúny tárgyává tenni. A gúnyolódás egész eredménye pedig az volt, hogy biztos benne, hogy a rendszer gyökeres megváltoztatása eo ipso absurd kívánság, arról beszélni sem lehet. Engedelmet kérek, nagyon értem én azt, hogy a pénzügyminister ur érzékeny, a midőn egyik vagy másik bal oldali képviselő múltját lobbantja szemére ; de ha ezt kikerülni akarja : akkor ne provocáljon rá, ne éljen oly kifejezésekkel, a milyeket imént használt. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nevetségesnek találja ma a tisztelt pénzügyminister ur a rendszer megváltoztatásának hangoztatását. Engedje meg a tisztelt báz és a tisztelt pénzügyminister ur, hogy eszébe juttassam nem azt, a mit ezelőtt másfél évvel mondott, mert tudom, hogy sok változott azóta e házban, és még talán több a pénzügyminister ur keblében; hanem idézni fogok valamit, mit a pénzügyminister ur már akkor mondott, mikor az ellenzékből kiválni készült, mikor már kinyilatkoztatta volt, hogy kész a közjogi alapot elfogadni. Ezen remény fejében, hogy ezen kőijogi alapon is lehet más kormányzat mellett az országot kimenteni, tudniillik idézni fogok csak néhány sort azon beszédéből, melyet az igen tisztelt pénzügyminister ur a múlt télen, 1873. deczember 21-én, e teremben mondani méltóztatott. Beszéde elején, midőn bírálat alá vette apénzügyi bizottságnak a költségvetésre vonatkozó átalá37
