Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

;>Ofi. országos ülés pontból is méltán elitélhetők: pénzügyminister ur elődei példájára a múlt évben a közös hadügyi költségvetésnek a delegatiokban való tárgyalása alkalmával azon eddig is elviselhetetlen kiadások fölemelésébe szintén beleegyezett. Mondják, hogy a mi államférfiaink csak azon az áron tarthatják föl magukat évek óta, hogy a közös kiadások növelésére minden befolyásukat megfeszítik. De tisztelt pénzügyér urnák tavaly igen kedvező helyzete volt; igen hibázott, hogy kedvező állását föl nem használta a múlhatatlanul szükséges megtakarításokra. Tisztelt pénzügyér ur előde megköt egy az államok financzialis történetében, béke idején hallatlan nagyságú, szerfölött terhes függő adósságot : tisztelt pénzügyér, — hogy társától e tekintetben se különbözzék, — siet fölvenni a kölcsön másik felét. Pénzügyér ur elődei körömig védték a bureaucraticus rendszert; pénzügyér ur sarkon fordulva eddigi nyilvános életében tanúsított elveivel szemben, védelmére kel azon költséges pénzügyi szervezetnek, sőt még azt növelni törekszik. Pénzügyér ur beterjeszt egy költségvetést, mely némely apróbb megtakarításokon kivid az eddigieknek hű lemásolása, melyet — tisztelt barátom Zsedényiként — a gyümölcsöző befektetések korszakában épén ugy be lehetett volna terjeszteni, mint most. És hogy semmi se hibázzék a hasonlatból, ezen költségvetésből a pénzügyi bizottság több mint 7 milliót töröl, és a minister urak acceptálják a helybenhagyást épen ugy, mint elődei, csakhogy állásaikat megtarthassák. De ha már pénzügyi, államgazdászati tekintetben pénzügyér ur méltó követője is elődeinek: egyet vártunk a mostani kormánytól már csak azért is, mert a pénzügyér ur annak tagja, kinek alkotmányos érzületéről annyiszor volt alkalmunk meggyőződni, kinek a költséges bureaucraticus szervezés ellen annyiszor tapasztaltuk erélyes felszólalását; mondom, főleg pénzügyér úrtól vártuk, hogy a képviselőháznak a múlt 1873-ik évi február 4-én hozott határozatának igyekezni fog megfelelni; méltóztassanak megengedni, hogy azon határozatot fölolvassam: A ház utasítja a ministeriumot, tegye beható tanulmány tárgyává a közigazgatásnak jelenleg fönálló rendszerét, vegye azt szakférfiaknak és a modern administratio eljárásában is tapasztalatokkal biró egyéneknek meghallgatásával tüzetes vizsgálat alá, és tekintettel a képviselői incompatibilitás kezdetére is, terjeszszen annak idején javaslatot az egész közigazgatási rendszer gyökeres szabályozása, a kormányzati teendőknek, az egyes tárczák között jelenlegi fölosztásnál netalán jobbnak, czélszerübbnek mutatkozó fölosztása iránt, a hivatalnokok számának és egymás közötti fokozatának meghatározása, és átalában az egész, főleg a központi igazgatási rendszernek ujjádeczember 9. 1874. 277 szervezése, az ügyrend egyszerűsítése iránt, hogy a közigazgatási organismus felelősség elvének megfelelőbb berendezést nyerjen, hogy egyszerűbben, de gyorsabban és alaposabban működhessék. • Ezen határozatnak sem a kormány, sem a pénzügymini ster ur nem felelt meg; sőt az egész költségvetés, mellőzve ezen határozatot, miként már föntebb, is emlitém, a régi alapon, a régi rendszer, a régi költségvetések szerint terjesztetett be. Ennélfogva mi, kik a kisebbségi véleményt aláirtuk, nem érezünk a mlnisterium iránt bizalmat, és az állam kormányának vezetését nem kívánván tovább rájuk bízni: ezeknél fogva jelen törvényjavaslatot tárgyalás alapjául el nem fogadhatjuk. Mielőtt azonban beszédemet bevégezném, kell hogy pár szót szóljak azokhoz, kik eddig a parlament többségét képezték. Önök, uraim! találhatnak a múltra nézve némi mentséget a maguk számára abban, hogy azt mondhatják, hogy az egymást fölváltó kormányok nem fedték föl őszintén az országpénzügyi helyzetét, s igy azon tulkiadásokat, melyeknek súlyát jelenben érzi az ország, bona fide szavazták meg. Most azonban a ködfátyolképek eltűntek, az egész ország előtt föl van ismerve pénzügyi helyzetünk csaknem reménytelen állapota; ma mindenki megítélheti, hogy ezen rendszer alapján az államháztartást sem a mostani, sem más kormány rendbehozni nem fogja. Most nem lehet menekülni az erkölcsi felelősség alól; nem lehet az ignorantiával menteni magát senkinek; most a felelősség egyenként terhelendi azokat, kik a történtek után a mostani kormányra bizták az állam vezetését. Mi nem érezzük magunkat hivatva arra, hogy ily körülmények közt, látván az ujabb adóbeli áldozatok sikertelenségét is, a jelen ministeriumra bízzuk az állam hajóját, s ez okból a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot el nem fogadhatván, a tisztelt háznak a különvélemény elfogadását ajánlom. Madarász József: Tisztelt ház! Országunk aggasztó pénzügyi helyzetét ismerem, s tudom, hogy a közerkölcstelenülés nemzetünk életerét rongálja; épen azért, mert képviselői kötelmemnek ismerem a bajnak gyors orvoslására, a közromlottság gátlására, lehető kiirtására közreműködni, és mert e bajok kutforrásának egyedül a jelen kormány működését és rendszerét tartom: azért lelki nyugalommal és kötelességszerüleg tagadom meg a kért fölhatalmazást. Lelki nyugalommal tagadom meg azt, és tagadják meg elvbarátaim azért: mert a képviselőház irományai tesznek tanúságot a felől, hogy mióta Magyarország újra fölemelhette nyilvánosan szavát, nem mulasztottunk, nem mulasztottam el egyetlen egy alkalmat sem, melyben nem kértük, nem kértem volna a kormányt: ne teremtse meg azon alapot,