Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-302

230 302. országos ülés november 23. 1874. zánkban egyenlő kötelességeknek nem egyenlő jogok felelnek meg. Ha mi tisztelt ház akkor, midőn az 1868. évi XLIII. törvényczikk 1. §-a kijelenti: hogy „az egyesült Magyarország és Erdély összes honpolgárai egyenjogúsága polgári és politikai tekintetben is ujabban biztosíttatik* most a választási jogosultságot Erdélyre nézve megszorítjuk: • bizonyára nem haladunk a liberalismus terén. S ezt méltóztassanak különösen megfontolni azok, kiknek Magyarország jövője s alkotmányunknak liberális irányban való fejlesztése szivökön fekszik. De kérem tisztelt ház! kinek érdekében javasoltatik a főrendiház módosítása ? talán Erdély nagy többségének érdekében? Távolról sem, hiszen nyilt titok, tisztelt ház! hogy ezen egész szövegezés egy bátran feudálisoknak nevezhető emberek érdekében van, (Ellenmondások.) a mi más szavakkal annyit tesz, hogy az 1848. szabadelvű törvények által eltörölt kiváltságok s előjogok most más alakban és más köpeny alatt ismét fölélesztessenek. Arra a kérdésre, hogy helyesen történik-e ez, erre azt hiszem, Magyarország liberális férfiainak csak egy felelete lehet: az tudniillik, hogy helytelenül történik. Azt mondják tisztelt ház! és mondták már előbb sokan, hogy Erdélyben separatistikus törekvések léteznek és hogy a politikai jogoknak Erdélyre való bővebb kiterjesztése hazánkra nézve veszélyes lehet; és végre, hogy most nem arról van szó: vajon hozzunk-e egy uj választási törvényt vagy sem? hanem csak arról, hogy az 1848. törvényeket magyarázzuk, illettőleg* módosítsuk. Az igaz, hogy a jelen törvényjavaslatnak cziméből az látszik, mintha most az 1848-ki választási törvényt csak módosítani, illetve magyarázni akarnók. De nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ezen törvényjavaslat valósággal nem tartalmaz egyebet, mint módosítást vagy magyarázatot. Nemcsak magyarázat foglaltatik ebben, hanem más is: nevezetesen némely helyeken a választói jogosultság kiterjesztése, másutt pedig annak megszorítása, mit alig szükség bővebben igazolnom; azon érvet tehát, hogy a jelen alkalommal uj választási törvény alkotása nem czéloztatik:— igen helytelenül alkalmazzák. Separatistikus törekvés! igenis ez létezik, én magam is tudom, hiszen legközelebb a múlt hetekben az ország minden részében elhallatszott azon separatistikus törekvések hire. (Közbeszólás: Azok másféle törekvésekl) A speciális erdélyi magyar párt törekvései! Vannak másféle separatistikus törekvések is; ámde tisztelt ház! bátran merem állítani, hogy mind az egyik, mind a másik irányú törekvések vezéríérfiai nem barátjai sem as uniónak, sem hazánk alkotmányos életének. Ezeket ugy, mint amazokat büntesse hazánk bírósága a fönálló törvények szerint, de részemről elhibázott dolognak tartom, hogy ha egy pár aristokrata vagy más ellenséges indulatú honpolgár bűnös föllépéseért bűnhődnie kellene az erdélyiek nagy többségének. És végre azt mondják, hogy veszedelmes az alkotmányos jogok kiterjesztése! Erre nézve bátor vagyok megjegyezni csak annyit, hogy vagy képesek Erdély lakosai az alkotmányt önmaguk s az ország hasznára fölhasználni, vagy nem; ha képesek: akkor méltóztassanak az 1868. XLIII. törvény3zik : 1. §-ban letett igének testet is adni; ha pedig nem képesek: akkor, engedelmet kérek, de Erdély polgárai nem érdemlik meg még azon alkotmányos jogokat sem, melyeket részükre a főrendiház módsitása biztosit. E kérdésnél „tertium" nézetem szerint non datur. Végre bátor vagyok megjegyezni még csak annyit, hogy ha a főrendek módosítása Erdély polgárai közt hazánk alkotmánya iránt a bizalmatlanságot és idegenkedést meg fogja teremteni; ám méltóztassanak saját lelkiismeretükkkel felelni a világhistoriának azok, a kik az erdélyi választási censust ezen sikamlós térre vitték át. Engem tisztelt ház, ily helyzetben csakis egy körülmény vigasztal, az tudniillik hogy az erdélyi census kérdését még bukásában is Magyarország összes liberális férfiainak sympathiája fogja követni; vigasztal az, hogy be fog következni nem sokára azon idő, midőn SzentIstván birodalmában a polgári és politikai jogok élvezetére nézve semmi különbség sem fog tétetni polgár és polgár, vallás és vallás közt. Adja az ég, hogy késő ne legyen. Én részemről a főrendiház, illetve a központi bizottság javaslatát nem fogadom el. (Szavazzunk l) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! (Fölkiállások a szélső bal oldalon\ Nem lehel szólama!) A házszabályok értelmében szavaimnak a minister ur által történt félreértése folytán bátor vagyok szót kérni. (Halljuk!) Én nekem egyátalában nem volt szándékom és nincs is szándékom valamely különös jegyzőkönyvi határozatot indítványozni. Természetesen midőn a ké])viselőház a főrendiház üzenete fölött határoz: ezt jegyzőkönyvbe vezeti és a főrendekkel közli. Ezt lehet jegyzőkönyvbe vezetni ugy, hogy a képviselőház helyeseknek ösmervén el a főrendiház módositványait, azokat elfogadja; de lehet jegyzőkönyvbe vezetni, úgyis, a hogy én proponáltam tudniillik, hogy nem mintha helyeseknek találná a módositványokat, banem mert a törvény létrejöttét nem kívánja akadályozni, ezen indokból elejti a vitát s hozzájárul a módositványokhoz. Én csak ennyit óhajtottam, s azt hiszem, hogy ez által semmi szokatlan dolgot nem kívántam, sőt azt is mondtam, hogy csak azon esetben adom be írásban nézetemnek ezen kifejezését, ha ez kívántatni fog. Én tehát még formaszerü indítványt sem akartam tenni, de elmondottam azon egyéni nézetemet, hogy az alap, a melyen hozzájárulok, szerintem, nem a módositványok helyességének elis-.