Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-297
297. országos ülés november 5. 1874. 187 nemzetiségi kérdést itt újra vita tárgyává tették; de, tisztelt ház, most már azon kellemes helyzetben vagyok, hogy nem kényszerülök itt e vitát folytatni, és a nemzetiségi kérdésben nagyobb ingerültséget előidézni. Találkoztak ugyanis e háznak mindkét oldalán oly államférfiak, kik bebizonyitották, hogy a magyar nemzet, a magyar nemzetiség, — mely e teremben nem egyedül van képviselve, de az egész országban többségben van, s melynek kezében van a hatalom, —. igen jól tudja megbírálni azon méltányossági kötelességet, mely ráruháztalak épen az által, hogy kezében van a hatalom. fin tehát, tisztelt ház, nem fogok szólni a nemzetiségi kérdésről. Tiltja ezt hazafias érzelmem is, mert az ingerültséget tovább éleszteni nemcsak hibának, de a legnagyobb bűnnek tartanám. De egy rövid nyilatkozatot mégis kell tennem, és ez az, hogy kérem a tisztelt házat, méltóztassék megmaradni előbbi álláspontján. Kérem ezt azon indokból, mert a tisztelt ház talán maga is be fogja látni, hogy •— nem is tudom hogyan fejezzem ki magamat, — nem igen illő volna visszalépni attól, a mit a tisztelt ház egyszer elfogadott. Engem alkotmányos érzelmem is arra vezet, hogy ne kívánjam a ministerre ruházni azon jogot, miszerint ő adja meg a közjegyzőnek a fölhatalmazást, az egyik vagy a másik nyelven közjegyzői okiratot kiállítani. Én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak kötelessége e tárgy iránt törvényben nyíltan rendelkezni. Midőn ezt kijelenteném, még egyszer kérem a tisztelt házat, hogy maradjon meg előbbi határozata mellett. {Helyeslés Fölkiáltások: Szavazzunk \) Beőthy Algernon jegyző: Bésán Mihály. Bésán Mihály: Elállók. Beőthy Algernon jegyző : Simonyi Ernő! Simonyi Ernő : Elállók. Elnök: Több szónok fölírva nem lévén, a vitát bezártnak nyilvánítom. Schmausz Endre előadó: Tisztelt ház! (Elálll Elálll) Elnök: Mielőtt a kérdést föltenném föl fognak a szavazásra bocsátandó pontok olvastatni a következő sorrendben: először a központi bizottság szövegezése ; másodszor a főrendiház módosítása; harmadszor pedig a képviselőháznak eredeti szövege. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a központi bizottság szövegét, a főrendiház módosítását, és a képviselőház eredeti szövegét.) Elnök: Tisztelt ház! Az első kérdés az: vajon elfogadja-e a ház a központi bizottságnak javaslatát : igen vagy nem ? (Zaj.) Paczolay János: Épen azért, mert először is ugy értettem az elnök urnák nyilatkozatát a kérdésre vonatkozólag, kívántam szólni. A kérI dést mindenesetre ugy kell föltenni, hogy a képviselőháznak minden tagja szavazhasson rá. Miután itt három kérdés van, mely három kérdés különbözik egymástól, ha először a központi bizottság indítványa tétetik föl: ugy abban a reményben, hogy elfogadtatván a főrendiház módosítása, többen nem szavaznánk; ha pedig föltétetik a kérdés olyformán, bogy azzal kapcsolatban elfogadtatik-e a főrendiház módositvánj'a, mindnyájan szavazhatnánk. (Fölkiáltások: Házszabály]) A házszabály azt mondja: „rendszerint" ; a hol pedig több indítvány és több módosítás van, ott ugy kell föltenni a kérdést, hogy mindenik képviselő szavazhasson. Ha másképen tétetnék föl a kérdés, hogy a főrendiház módosítása elfogadtatik-e: az esetben, ha ez el nem fogadtatik, a központi bizottságét fogadhatnék el. (Zaj. Ellenmondás. Házszabály l) Azért kérem, minden félreértés megakadályozása végett, először a főrendek módosítását, és azon esetben, hogy ha a főrendek módosítása elesik, mint legközelebb álló indítványt a központi bizottságét szavazás alá bocsátani. (Helyeslés jobb felől; ellenmondás bal felöl.) Elnök : Tisztelt ház! A házszabályok e tekintetben világosan szólnak, és nem mondják, hogy „rendszerint", mert ha igy szólnának: akkor kivételt engednének; hanem határozottan azt mondják, hogy legelőször a központi bizottsági, azután a külön bizottsági, annak nem létében az alapul szolgáló javaslat jő szavazás alá. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly : Bocsánatot kérek, ha a tisztelt ház türelmével netalán visszaélnék; de a szavazásnak még sincs más czéíja, mint hogy szavazhasson minden ember arra, a mit helyesnek tart. Már most kérdem, a ki attól függeszti föl, hogy vajon a központi bizottság szövegezésére szavazzon-e, vagy pedig a képviselőház eredeti megállapodására, attól függeszti föl, hogy vajon keresztüívihető-e, a mint ő mindkettőnél inkább óhajtja, tudniillik a főrendiház módosításának elfogadását, hogyan szavazhat ő akkor, ha nem tudja, hogy mi lesz sorsa ennek ? Annyi bizonyos, hogy a szavazás lehetősége mindenekfölött áll, és én tagadom, hogy ha én például ez esetben csak akkor akarok választani a kettő közül, ha a harmadik lehetetlen : tagadom, hogy mielőtt a harmadiknak sorsa eldőlt, szavazhatnék akár az egyik, akár a másik fölött. (Helyeslés.) És fölül reá, mi első sorban az eldöntendő kérdés ? A jelen esetben hogyan került ide a kérdés ? A főrendek nem akarták ugy, mint a képviselőház. Most az a kérdés, hát ha mi elfogadjuk ugy, mint a főrendek, ez a főkérdés. Következik azután, ha el nem fogadjuk, a két alternatíva közül melyiket akarjuk jobban: ezt vagy azt? (Helyeslés.) És én tagadom, hogy a háznak azon joga meg ne lenne, 24*
