Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

158 296. országos ülés november 3. 1874. viseltetem, biztos adatoknak nem tekinthetem, már csak azért sem, mert amikor arról van szó, hogy kinyomoztassék, minő eredményt hoz elő 5.000 falura nézve ezen uj törvény: akkor clavisnak nem elég 80 falu. Erdélynek, tisztelt ház, szomorúan nevetséges az állapota. Mindnyájan tudjuk, hogy Schmerling és Nádasdy nem volt kedvelője az alkotmányos életnek, és nekünk különösképen nem volt barátunk, e fölött minduntalan ingereltük a hírlapok s társadalmi életben, és mikor lejött a Nádasdy utasítása az összeírásra nézve: ez még sem adott többséget a műveletlen nyers tömegnek (Mozgás.); most azt mondjuk, hogy az alkotmányos élet, alkotmányos szabadság uj korszakát éljük; — szép, magasztos szavak, de szomorú az alkalmazásuk; •— azt mondják, visszaadtuk a nemzetet maga-magának, a ministerek egyenként mind derék, becsületes emberek, a melyért különösen nagyrabecsülöm, és mégis mikor ez az újjászületés, ez az alkotmányos élet alkalmazására kerül a dolog: Magyarország sorsát átadja a nyers tömeg kezébe! Vajon, midőn majd eljő a megpróbáltatás órája, — bár ne jönne el, de én félek, hogy közel van, —- vajon számithatunk-e ama tömegre. Tudom, hogy valamelyik román képviselő föl fogja magát iratni utánnam, ennek, hogy lecsendesítsem, kijelentem, hogy én a vászonba öltözött nyers tömeg supreniatiáját ép oly kevésbé óhajtom, mint a bocskorba öltözöttét. Igen, igen tisztelt ház, egy ország sorsát nem lehet bizni műveletlen emberekre. Nem mondom én azt, hogy a választók között és a megye-gyüíésen ne legyenek volt úrbéresek is; de a suprematiát ezekre bizni nem lehet. Mindezeknél fogva pártolom a főrendiház módositványát. Bonts Döme: Tisztelt képviselőház! Én is azon álláspontra akarok helyezkedni, melyet az igen tisztelt minister ur jelzett, és minden szenvedélytől és izgatottságtól menten kerülöm mindig a nemzetiségi kérdést, a mennyire csak lehetséges. De constatálnom kell ez alkalommal azt, hogy a jelen esetben és a jelen tárgyalás alapjául szolgáló kérdésnél nem mi, hanem a főrendiház és azon képviselő urak, kik a különvéleményt pártolják, nyíltan és határozottan nemzetiségi kérdést csinálnak ezen kérdésből. Egyszerűen constatálom azt, hogy ők kimondották, hogy azon esetben, ha a képviselőház megmarad előbbi megállapodása mellett, és törvénynyé válik ezen szakasz: akkor Erdélyben a magyar elem le lesz szorítva a politikai térről. Eltekintve egészen attól, hogy ezt határozottan valótlannak kell nyilvánítanom: constatálom, hogy azon urak csinálják a nemzeti kérdést. Nekem volt bátorságom e házban és a nyilvánosság előtt helyteleníteni a nemzetiségi politika tulhajtásait; mert meg vagyok győződve, hogy ezen eljárás árt az államnak és árt a nemzetiségeknek is. De ép ugy bátorságom van kimondani azt is, hogy az ellenkező irányban lépni a szélsőség terére, és a nemzetiségek ellenében szűkkeblű politikát követni : szintén árt az országnak és árt a magyar nemzetiségnek is. Ennek megjegyzése után, magára a tárgyra nézve csak pár szót fogok szólani. A felsőház módositványában az foglaltatik, hogy a „földtehermentesités" szó után tétessék „és földadó-pótlék". Bátor vagyok fölhívni a tisztelt ház figyelmét arra, hogy nincs oly törvényünk, melyből tudnánk, hogy mi a földadó-pótlék. Az 1868-ban a föld-adóróí hozott törvényben kimondatott, hogy Erdélyben a törzs-adó 10°/

0

, az átalános föld-adó pótléka B°/

0 és a földtehermentesités 9%. De az 1870. deczember 26-án szentesítést nyert törvényben az mondatik, hogy az egész adó-évre kivetendő földadó a fönálló földsorozati munkálatban kimutatott egész évi tiszta jövedelemnek Magyar- és HorvátSzlavonországokban állami adó fejében 20

76

/

100

, földtehermentesitési járulék fejében 9, összesen tehát 29

7íi

/i

00 százalékában. Erdélyben állami adó fejében 13, földtehermentesitési járulék fejében 9, összesen tehát 22 százalékában választathatik meg. Kérdem tisztelt ház, hol van föld-adó-tőrvényeinkben az, hogy mi a föld-adó-pótlék? És ily körülmények közt akarják ezt törvénybe bevezetni, és kimondani, hogy be ne számittassék. Hiszen a föld-adó-pótlék fogalma nem is létezik. Hát ilyen sophismákra, anomáliákra, félrevezetésekre és örökös bonyodalmakra alkalmat, szolgáltató szót vegyünk mi be a törvénybe akkor, midőn azt mondjuk, hogy az eddigi törvényt kívánjuk szabatositani és megérthetését könnyíteni? Ugyan kérdem: vajon hogyan fog megítéltetni a választó képessége akkor, midőn arról lesz szó, hogy a földadó-pótlék be van-e számítva 8 forint 40 krajczárban vagy nem? Például reclamálni fognak ellene, és a curia keresni fogja a törvényben, hol van a földadó, a mit be kell számítani a censusba, és azt effective nem fogja megtalálni. Kérdem : miként fog ítélni ? Méltóztassék azt megitélni. Én elfogadom a központi bizottság javaslatát. Elnök: Szólásra többé senki nem lévén fölírva, a vitát befejezem. A házszabályok szerint a jogosultakat illeti meg a szó. Miután ezek nem kívánnak élni jogukkal: fölteszem a kérdést e szakaszra nézve. A főrendek a képviselőház által elfogadott 5. §-nak 1. bekezdésében e szó után „földtehermentesitési" a „föld-adót" behozatni javasolják ; a központi bizottság a főrendek e módosítását mellőztetni és a képviselőháznak eredeti szövegét továbbra föntartatni hozza javaslatba; kérdem tehát a házszabályok értelmében, hogy elfogadja-e a kép-