Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

148 296. országos ülés határozottabban tanúsítja, hogy az erdélyi törvény- j hatóságok emez intézkedését a kormánynak ismerték és a szerint járták el átalában. Ennek 5. §-sa ugyanis, mely a eensusra vonatkozik, a következő: (Olvassa.) „6. §. Az adótabellákból kiírja mindazokat, kik a legutolsó adókirovás szerint fej- és pótlékadón kivül 8 frt 40 kr osztr. ért. egyenes adót fizetnek. Ezen adófölszámitás következőleg történik: a) Az 1868: XXV. törvényczikk értelmében földadóul a tiszta jövedelem 22°/

0 rovatván ki. ebből .10% állami, 12% pedig pótléki és földtehermentesitési járulék, — minélfogva ezen 12% az adó-összegből leütendő." így tehát nemcsak hogy helyesen intézkedik a megye központi választmánya, de miután ugyanazon egy összegbe van foglalva a 22% és összes földadó, tudniillik a törzsadó, a pótlék és a földtehermentesitési járadék : még arra is utasítja az összeirókat, milyen számtani műveletekkel számítsák ki azt, hogy mi fog a 8 frt 40 krnyi censusba betudatni. Ezen adatok nyomán azt gondolom — bátran állithatom azt, hogy a tényleges gyakorlat Erdélyben az volt, a melyet bátor voltam jelezni, mely szerint a 3%-os pótadó a 8 frt 40 krba be nem tudatott. A ki ezt kétségbevonja, az vagy gyanúsítja a kormányt, a mely eddig az ország ügyeit kezelte, vagy pedig rágalmazza azt; ugyanis vagy azzal gyanúsítja, hogy nem volt képes azon határozatoknak, melyeket saját maga mint helyeseket és törvényeseket kiadott érvényt szerezni; vagy azzal rágalmazza, hogy habár tudta is a kormány, hogy mikép kell az összeírást végezni és keresztülvinni: mindamellett, ámbár a törvénynek nem jélezését nem volt képes tenni, de az ujjain keresztülnézett, bármiesoda eljárást követtek Erdélyben. Sokkal jobb fölfogással vagyok mindazokról, kik eddig a belügyministeri tárczát kezelték, mint sem hogy ezek bármelyikére akár ezen gyanúsítást, akár ezen rágalmazást a magam részéről elfogadnám; annyival is inkább, mert a mint bátor voltam előhozni, legpositivabb adataim vannak a felől, hogy a kormány rendelkezett, tehát e tekintetben teljes kötelességének eleget tett. Bátor vagyok most már megjegyezni azt, hogy a kormány nem is történetesen rendelkezett; nem egyik-másik minister szeszélye volt az, mely rendelkezett a felől, hogy a 8 frt 40 kr mikép számittassék: e gyakorlat nem csak tényleges, hanem törvényes is volt. Nem kívánok újra visszamenni az 1848-iki viszonyokra ; nem kívánok visszamenni még csak az 186%-iki intézkedésekre sem, melyeket a kormánynnveinber 3. 1874. szék e tekintetben tett; mert azok a törvényességnek szigorú bírálatát ki nem állják, ámbár az 186%-ki kormányszéknek hazafias szellemét kénytelen vagyok elismerni, és ámbár kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy az, a ki rendkívüli szigorral ragaszkodik a törvényes formák megtartásához akkor, a mikor a constitutionalis eljárás rendes kerékvágásból kibiczczeo, az ország ügyei vezetésében, az sohasem lesz képes oda' visszatérni, mert a kezdeményező intézkedéseknek olyanoknak kell lenniök, melyeknek törvényes alapja általában lehet. De, mondom, nem kívánok visszatérni, és állítom azt, — ezt a háznak minden tagja tudni fogja, — hogy 1869. és 1872-ben igy vitettek keresztül Erdélyben az összeírások és választások; a választások következtében többséget nyert képviselők itt megjelentek, és a ház azokat mint az országgyűlés törvényes és rendes tagjait elfogadta, elismerte, és ezekkel hozta mindazon törvényeket, melyekkel azóta orazágos törvénykönyvünk szaporodott. Az nem kérdés tárgya, hogy ez igy történt; bizonyos, hogy valahányszor reclamatio történt, a ministerium mindig azon értelemben intézkedett, melyet bátor voltam jelezni; bizonyos az, hogy az erdélyi képviselők választása ellen azért, mert oly alapon választattak, a melyen ténylegesen választattak : kérvények nem adattak be; bizonyos, hogy ezen ügy a census érvényessége szempontjából soha kérdésessé téve nem volt. Ezek után kérdem: nem állithatom-e bátran, hogy azon gyakorlat, mely 186% óta van: nem csak tényleges de törvényes is. De még egy más bizonyítványa is van e tekintetben, nézetem szerint, annak, a mely arra utal, hogy egészen azon szellemben fogta föl az országgyűlés a dolog állását eddig, a mint én ezt mondottam. Ezt bizonyítja az 1868: XXV. törvényczikk, hol mindamellett, hogy Magyarországon nem létezik pótadó, a 22%-ban megáliajntott földadó három felé osztatik, tudniillik törzsadóra, pótadóra és földtehermentesitési járulékra. Ezt bizonyítja az. hogy akkor, midőn ezen törvény hozatott, a tárgyalások folyamában fölmerült az, hogy a pótadókat meg lehet különböztetni, és tisztába hozatott, hogy meg kell különböztetni azért, inert az erdélyi census-viszonyokon változtatni a képviselőház ezúttal nem kíván és a pótadó, mint nem törzsadó, kihagyandó a censusból. Mindezek után merem állítani, tisztelt ház, hogy a gyakorlat, a mely e tekintetben Erdélyben fönállóit, nem csak tényleges, hanem törvényes is volt. És erre nagy súlyt kívánok fektetni, hogy az egyszersmind törvényes volt, nem pedig az egyik vagy másik ministernek szeszélyétől függő. Mihelyt áll az, hogy a főrendiház módositványa, a mely ezen pótadóra nézve különbözik, melyet