Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-293

132 293. országos ülés october 28. 1874. alább korunkban utópiának tartom; nincs egyetlen adónem is, melyet annyira lehetne fokozni, hogy az állani szükségeit maga elégítse ki. Nincs más mód, mint az adók többségében keresni orvoslást. És bármily számosak legyenek is az adók, melyeket javaslok, mégis az általam jelzett 27 milliónyi hiányt nem képesek födözni. Elmondhatnám egyenként, mi bevételeket várok ezen adónemektől. (Halljuk!) A házbér- és házosztály-adóból, mintegy egymillió 400.000 forintot; az uj kereseti és tőkekamat adóból, ha szerencsésen keresztülvitetik és erélyesen kezeltetik: mintegy három milliót; a vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatásából az egész évre 4 milliót. (Mozgás. Halljuk!) De miután ezen adókat a jövő évnek első hónapjaiban a szükséges előkészületek miatt mindjárt behozni nem lehet: nem merem a jövedelmet a jövő évre három milliónál többre tenni. A vadászatra és vadászati fegyverekre rovandó adótóí 600.000 írtnál több nem igen várható, a bélyeg és illetékekről szóló törvény módosításától, mintegy 500.000 frt folyhat be, az 5°/

0 közpótlék három milliót tehet. Ezenkívül elfeledtem előbb jelenteni, hogy javaslatot fogok előterjeszteni némely fényűzési tárgyak megadóztatásáról, (Helyeslés.) ezeknek czime alatt azonban 500.000 írtnál többet kilátásba helyezni nem merek. Ez összesen 12 millió forintot tesz, marad tehát a 27V

2 milliónyi hiányból mintegy 15V2 millió, mely födözésre vár. Én pedig, bárki mit mondjon, arról vagyok meggyőződve, hogy mindaddig, mig állami kiadásainkat állami bevételeinkből födözni nem fogjuk: maradunk azon utón, melyen eddig haladtunk, adósságot adósságra leszünk, mig tudniillik kaphatunk, kénytelenek halmozni, mig elvégre elérünk oda, hová minden magáncsalád is elér, mely folytonosan adósságot vesz föl, elérünk a fizetésképtelenség kimondásához, melynek következményei, főleg oly államnál, mely oly viszonyok közt van, mint a mienk: beláthatlanok. És a mint ismerem pénzügyeinket, kötelességemnek tartom azt is bejelenteni, (Halljukl) hogy ha az állam jövedelmeit a jövő évben mindjárt jelentékenyen nem fokozzuk : akkor azon kölcsön is, melyről kötelességem szerint rövid idő múlva hasonlóképen benyújtom jelentésemet, a jövő év folyamában szintén ugy nyom nélkül el fog enyészni állampénztárunkból, miként elenyésztek elődei az eddig fölvett kölcsönök; (Halljuk l) mig ellenkező esetben e kölcsön készletei pótolhatják azon hiányokat, melyek a hozandó adótörvények tényleges életbeléptetéséig, mire bizonyos idő mindenesetre kívántatik, a jövő év első hónapjaiban kétségkívül mutatkozni fognak, pótolhatják talán a későbbi esetleges hiányokat is mindaddig, mig a földadó szabályozásának szerencsés keresztülvitelével mód és alkalom nyílik arra, hogy államháztartásunknak állandó és biztos rendezésére egy megfelelő értékkel bíró kutforrást nyissunk. Mindemellett én a 15 millióra nézve, mely még födözetlen, nem javasolhatom azt, hogy a közadók emelésével vagy szaporításával födöztessék. Hat millió ezen összegből a megkezdett beruházások folytatására fordítandó. Oly kiadás ez, mely jó gazdálkodás mellett is kölcsönvétellel födözhető. A többi 9V

2 millióra nézve pedig azon véleményben vagyok, hogy kilátás van arra, hogy a keleti vasút elzálogosított másod-sorozatu elsőbbségi kötvényei előbb-utóbb eladhatók lesznek. Kilátás van arra, én legalább reményiem, hogy a törvényhozás el fog fogadni törvényjavaslatot az iránt, hogy némely garantia alatt álló vasutak forgalmi eszközeiknek szaporítása és függő adósságai födözése végett kölcsönöket vehessenek föl. Ez utón azon előlegek, illetőleg kölcsönök megtérítése fejében, melyek e társulatoknál vannak, 5—6 millió folyhat be az állami pénztárba. E fölött továbbá a közmunka-tanács is előbb-utóbb azon állapotba jő, hogy megtéríthesse azon kölcsönöket, melyeket az államtól több millió forint erejéig bir. Azon alapos kilátásom van, hogy nemsokára létrejő a megegyezés a monarchia két államának ministeriumai közt az iránt, hogy a dohánynak és a szivaroknak némely nemei magasabb áron árusitassanak el. (Mozgás. Derültség.) Ezen forrásból a jövő évre 750.000 forintot várok, minthogy ezen áremelést ezen esztendőnek csak másik felében lehet életbeléptetni. Nyílhatnak ezeken kivül más jövedelmi források is, és azért nem tartom indokoltnak, hogy a mik ekképen ideiglenesen a felvett kölcsönből födözhetők, véglegesen pedig azon forrásokból, melyeket említettem, lesznek födözendők: adó-emeléssel és átalában közterhek növelésével födöztessenek. Ezeket pénzügyünk helyzetére, s a beterjesztett törvényjavaslatokra nézve elmondván, tisztelt ház, már kevés mondandóm van. (Halljuk l) Némely észrevételekre kívánok reílectálni, melyek az általam mondottakra, s javaslottakra valószínűleg tétetni fognak; s egy mulasztást is akarok bevallani, a melyet elkövettem. Kétségkívül mondatni fog, hogy mind az, a mit a minister javasol, mind az, a mit mond: csupa toldozás-foldozás, nincs abban egy nagy eszme sem, nem uj adórendszer, nem adóreform az, a mi nekünk szükséges. Igaz! tisztelt ház, nagyon közönséges dolgok azok, a miket mondottam és a miket javaslataimban a tisztelt ház elé terjesztek. Adóreformnak, uj adórendszernek mindezek egyátalában nem nevezhetők; mindezek nem egyebek, mint szorgos keresése azon forrásoknak, melyekkel az állam jövedelmei ugy, mint elkerülhetlen szükséges, rögtön emeltessenek; és engedjék megjegyeznem, hogy az, a ki azt, követeli,