Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-289

108 289. országos ülés augusztus 1. 1874. van szó, melyek újonnan jöttek be. Nálunk az állam szervezése még nem ment annyira, mint ott. Tudjuk, hogy a 9-es bizottság csak most határozta el, hogy az administratio tökéletesen átalakittassék, s rendeztessék ugy, hogy későbbre is megmaradhasson. Most, ha ez átmeneti korszakban e kérdésekhez az egész ház hozzá fog szólam: a vita végtelenre nyúlik. Erről a mai ülés is megggyőzhette a tisztelt előttem szólót. Vannak képviselők, kik magok is elfogadják a tételt, látják, hogy az egész ház is elfogadja: mégis hozzászoknak, csakhogy nézetüket, mely egészen máshova tartozik, elmondhassák. Ez az egyik körülmény, melyben eljárásunk az angoltól különbözik. Á másik az, hogy Angliában nem szokás a házban uj tételt, mely nem volt a budgetben: indítványba hozni. Nem tudom, törvényen alapszik-e ez vagy szokáson ; de hogy igy van, azt tudom. Nálunk ellenkezőleg történik. Itt minden ember igazolni akarja magát választói előtt. A kinek egy kedvencz vasútja, iskolája, gymnashuna van: az előhozza, s megtesz mindent, hogy óhaját érvényesítse, a födözetről azonban legkevésbé sem gondoskodik. Midőn a minister előadja budgetjét, ő már a födözetről gondoskodik, vagy legalább kötelessége lenne, hogy gondoskodjék ; és ha nem teszi, az elég baj. (Derültség.) A képviselő csak indítványba hoz valamit, de neki, mondom, nem kötelessége a födözetről gondoskodni, és ő csak azon van, hogy indítványa keresztülmenjen : mert a födözet más terhe, az a tinariczmiiiisternek terhe. Azt akarjuk-e, hogy az a tanácskozás arénája legyen olyan érdekeknek, melyek itt keresztül nem vihetők, de a comitéban könnyebben keresztülvihetők. Mert a mostani ülésekbe csak eljárunk, és ha több vagy kevesebb hiányzik is : rendszerint minden oldalról annyi marad el, hogy az arány a szavazásnál körülbelől mindig ugyanaz marad, mint a milyen most az arány; mert ugy látom, hogy akár 300-an, akár 150-en vagyunk együtt a szavazásnál, körülbelül mindig ugyanazon arányban van a többség, tudniillik 30—50. De ott a comitéban összecsődithet az ember 30 — 40 embert, ez ott untig elegendő a többség megalkotására, mert itt a comitéban nem mondhatjuk azt, hogy száz képviselő jelenléte szükséges a határozathozatalhoz. A comitéban néha vannak húszan, néha harrainezan, és megtörténik, hogy ma ott lesznek a bizottságban azok, a kik másnap talán másutt vannak, és ha ma leszavaztatott valamely indítvány, holnap ismét mások által megszavaztatik. Azt hiszem, hogy a tervezett mód a mi körülményeink közt nem vihető keresztül, és ha keresztül is vihető: bizony nem járna a ház méltóságával. Tudjuk, milyenek az esteli ülések; volt tapasztalásunk arra nézve. Talán vissza akarjuk azon esteli Illéseket idézni? Nézetem szerint, ezen comitéban csak akkor lenne megbizhatóság, ha az ülésekben nem lenne nagy discussio, és ha a háznak legnagyobb része mégis résztvenne. Félek azonban, hogy ez sohasem lesz meg. De menjünk tovább; 20—25 embernek fölvilágosítást adni könnyebb; de ha 100—150 ember van jelen: akkor, kivált oly esetben, midőn vannak sokan, kik magukat fölvilágosittatni nem akarják, a kik fegyvert akarnak azon minister ellen keresni, a kik ebben meg abban a szóban megakadnak, és a ministernek valamely nyilatkozata következtében tizen, húszan is fölíratják magukat. Attól félek, hogy nem annyira a budget megállapítása, mint inkább egyik-másik minister megbuktatása lesz a föladat. Utoljára a pártok a parlamentben — az igaz — erre törekszenek; de az nem lehet a czél a comitéban ; és én félek attól, hogy ha a discussiokat meghosszabbítjuk : a pártviszály köztünk nagyobb lesz, és mi jó budgetet nem leszünk képesek keresztülvinni. Ha most ezen módot elfogadjuk, — nem mondom, hogy talán később nem fogadhatjuk el, — sokkal több lesz a baj, mint volt .eddig. Én több éven keresztül voltam a financzcomissionak tagja; most nem vagyok; tehát én nem is szólok pro domo, hanem egyátalában nem remélem e módozat jó sikerét. Tudom, hogy minő teher abban résztvenni; azt is tudom, hogy ha egy ülésszak után más tagok jöttek be, minden egyes kérdés, melyet már megbeszéltünk és elintéztünk : újra és újra fölmerült ; mindezen kérdésekre nézve újra és újra ugyanazon fölvilágosítást kellett adni. Már most, ha mindnyájan bele akarnak szólni: lesz mindig a provinciális érdekeknek képviselője; lesz mindig a jirovincialis rokon, és ellenszenveknek embere, a ki ezeknek kifejezést akar adni: még ha tudja is, hogy az keresztül nem vihető, s akkor a discussioknak soha sem lesz vége. Ugyanazért kérem : méltóztassanak ez inditványnyal fölhagyni, mert ezt, nézetem szerint, a jelen körülmények közt elfogadni semmikép sem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Péchy Tamás: Tisztelt ház! Csak igén röviden kívánom megjegyezni azt, — nem hivatkozva sem Angliára, sem más országra, mert tulajdonkép arról van szó, hogy nekünk mit kell tennünk, — hogy, miután azt tapasztaltuk, hogy a pénzügyi bizottság, a mely a maga zárt körében igazgatta az ország dolgait, azokat igen roszul igazgatta: igy nekünk valamely módról gondolkoznunk kell, a melylyel a szakemberek által megrontott pénzügyet megjavitsuk. (Ugy van\ bal felől) Mivel ezen meggyőződésben vagyok, s miután nem tudok más espedienst ez utón, mint legalább