Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

270. országos ülés Julius 11. 1874. 5 Június 6-án 1952. Elnök: szám alatt (F) megkérdeztettünk: vajon a javitnoki teendőkkel vállaljuk-e el a nyomatást, mire (G) válaszunk másolatában kijelentettük: hogy ajánlatunk a nyomdai correctura költségeit is magában foglalja. Június 25-én 1956. Elnök: szám alatt (H) megdöbbenésünkre minden okadolás nélkül értesittettünk, hogy ajánlatunk nem fogadtatott, és fölszólittaítunk, hogy a letett óvadékot fölvegyük. Ezen előttünk megfoghatatlan eljárás, a melynek indokolására még a czégünk irányában táplált Dizalomhiány sem hozathatik föl, miután a helybeli nyomdák csak egy csekély és megbízható része lett fölszólítva a pályázatra, a mely eljárás czégünk becsületét mélyen és fájdalmasan sérti, a mely eb járás az ipart és kereskedelmet nem a becsületes keresményre, a szabad versenyre utalja, hanem'azt a protectio oltalma alá helyezi, és a mely eljárás megrendítheti a pályázatok komolyságába vetett hitet, arra indit bennünket, hogy a mélyen tisztelt képviselőházat fölkérjük: Bléltóztassék az igazság érdekében intézkedni, hogy a kihirdetett föltételek alapján a „Budapesti Közlöny" nyomatására és kiadására vonatkozó szerződés az államra nézve legelőnyösebb pályázóval, a megfelelő igazság szempontjából köttessék meg. Kik is legmélyebb tisztelettel maradtunk Budapest, 1874. június 26-án a mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgái Légrády testvérek. Szontagh Pál: Mindenekelőtt méltóztassék a tisztelt ház kegyesen előleges tudomásul venni ama nyilatkozatomat, hogy midőn e tárgyban most fölszólalok: teszem ezt nem azért, mert az ellenzék padjain foglalok iielyet; hanem teszem inkább : ámbár az ellenzék padjain foglalok helyett. Ugyanis szándékom azt indítványozni, hogy a kérvényi bizottság jelentése annyiban módosittassék, miszerint azon mondathoz, hogy a kérvény mellékleteivel együtt az összes ministeriumhoz tétetik át, toldassék még az ki, hogy ajánlólag tétetik át. (Ellenmondás jobb felöl.) Kívánom indokolni ezen nézetemet, valamint azon előrebocsátott nyilatkozatomat is, miszerint fölszólalok ezen ügyben, ámbár az ellenzék padjain ülök. Ha pusztán azért szólalnék föl, mert ellenzéki vagyok : akkor nem látnám érdekemben és föladatomban fekvőnek azt, hogy bizonyos apróbb ballépések, melyek minden bureaucratice berendezett hatóságnál megeshetnek, könnyű szerrel kijavithatók legyenek. De mert ugy szólalok föl, mint a ki elismerem, hogy a belügyministerium állását figyelembe venni tartoznom; mert ugy szólalok föl, mint a ki a belügyministerium megbízhatóságát jövő esetekre is föntartani óhajtom: azért kívánom e szócskát „ajánlólag" a ház határozatába fölvétetni. Ugyanis mi történt ? A tényállás az, hogy ámbár egy czég, — nekem tökéletesen mindegy akármelyik czég, azért nem is nevezem meg, hanem ugy mondom „a czég" — egy, a belügyminister ur által köröztetett és kiirt pályázat alkalmával a legolcsóbb ajánlatot tette : ezen czég utólag mégis mellőztetett. Óhajtanám tehát, hogy az által, hogy ezen kérvény az összes ministeriumhoz ajánlólag tétetik át: némi — elismerem — csekély salutaris pressio gyakoroltassák az illető szakministeriumra, minélfogva ezen -— mint elismerem — kisebbszerü ballépését minden szégyenkedés nélkül jóvátehesse. Van erre, tisztelt ház, előzményünk is: habár nem a kérvényi bizottságtól eredett is arra az indok. Volt olyan eset, midőn egy igen hírhedt ügyben, mely a maga idejében sok port vert föl, Nográdmegye közgyűlésének valamely eljárása ügyében a belügyministerium határozott véleményt foglalt el azok érdekében, kik a nógrádi ügyben kérvényeztek, s a ministeri tanács salutaris, — legalább az ő szempontjából salutaris —pressio utján azt eszközölte ki, hogy a belügyministerium, tehát a szakközeg véleményének mellőzésével egy más vélemény jutott érvényre, és e mellett Európában és Magyarországon a parlamenti rendszer megmaradt ugy a mint most van. Semmi sem gátolja azt, hogy egy sokkal kisebb, — legalább publico-politicus tekintetben kisebb, •— habár gazdászati tekintetben talán nem egészen kisszerű ügy is ezen útra tereltetvén, a belügyminister irányában történjék meg az, hogy a male informato ministro negotiorum internorum ad melius informandum ministrum negotiorum internorum történjék a föllebbezés. Az által, hogy a kérvényi bizottság odautasitja a kérvényt commentar nélkül az összes ministeriumhoz, bár szerényen, de mégis mintegy, elismeri azt, hogy van ok ezen appelátára. Én tehát nem kívánok sokat, hanem csak egy szócska hozzátoldását: azt, tudniillik, hogy a kérvényi bizottság véleményében már inplicite bennfoglalt föllebbezési indok világosan kifejeztessék. Ez az alázatos véleményem, és ezt a tisztelt ház pártfogásába ajánlani bátor vagyok. (Helyeslés a bal oldalon.) Szapáry Gyula gr. helügymínister : A tisztelt ház, azt hiszem, nem várja tőlem, hogy a dolog érdemére nézve átalános előterjesztést tegyek; ezt már azon szempontnál fogva sem várja tőlem, mert ez tisztán administrationalis ügy, mely különösen a jelen stádiumban, midőn a dolog még befejezve sincs: fölfogásom szerint a ház tanácskozásának tárgyát nem tudnám minő forma alatt képezhetné. (Helyeslés jobb felől.) De kötelességemnek tartom fölszólalni azért, hogy a képviselőház előtt fölolvasott kérvénynek