Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-272
272. országos ülés Julius 13. 1874. 59 értelmében a culturát keletre vinni. Ha ezt elfogadjuk, ha ezt kívánjuk: mindenekelőtt közvetlen, tehát vasúti összeköttetésbe kell magunkat helyeznünk a kelettel, mely összeköttetésünk nélkül, ugy hiszem, hogy a keleti termények megfogják keresni és meg fogják találni közvetítésünk nélkül, sőt talán országunk érintése nélkül is a nyugot emporumait. A vasúti csatlakozás eszméje egyébiránt nem uj; annak fontosságától éveken keresztül át volt hatva az egész haza, át volt ettől hatva annak bölcs törvényhozása; midőn már 1868-ban odautasitá a kormányt, tegye meg a szükséges lépéseket és intézkedéseket arra nézve, hogy vasúti hálózatunknak a kelettel való összeköttetése biztosítva legyen. Hogy az akkor bekövetkezett tárgyalásoknak mily eredménye volt: azt a javaslathoz mellékelt indokolásban voltunk bátrak kifejteni: ennek ismétlésétől tehát tartózkodom. Midőn a múlt év utolsó havában a román kormány kezdezményezése folytán a nemzetközi szerződés iránt a tárgyalások újra megkezdettek, helyesen véltünk cselekedni: akkor, midőn az elejtett fonálnak újólagos fölvételébe egyeztünk. Hiszen tudjuk, hogy oly megállapodások, melyeknek két egymástól független ország kormányai és népei közt kell létrejönniük, nagyon is gyakran függnek a pillanatnyi, az időszerinti constellatióktól, és hogy az egyszer elszalasztott kedvező alkalom nem mutatkozik egyhamar ismét. Épen a jelen nemzetközi szerződés története bizonyítja, hogy, miután az még 1872-ben a román kamarában elejtetett: két év volt szükséges arra, hogy az ügy egyátalában ismét csak szóba is jöhessen. Ennélfogva, ugy hiszem, nemcsak közgazdasági, de politikai szempontból is kell óhajtanunk, hogy az illető csatlakozás létre jőjön. A mi a szerződésben kijelölt két csatlakozó pontot illeti, az egyik az orsovai, a másik a tömösi. A két irány pedig az orsova-temesvári, s a tömösbrassói. Orsova évszázadok óta közvetíti a Duna völgyében a kelet élénk forgalmát, Orsova azon pont, mely felé jelenleg is már Romániának vasutai épülő félben vannak, és ha jól vagyok értesülve, a jövő tavaszszal mégis fognak nyilni. Ennélfogva ezen pont, ugy hiszem, a combinátióból nem maradhat ki. Ha Orsovától Magyarország belsejébe kívánjuk folytatni a vasutat: igen természetes, hogy alig képzelhető más két irány, mint az orsova-temesvári és az orsova-aradi. Igen fontosak és alaposak voltak azon okok, melyek a kormányt arra bírták, hogy az orsovatemesvári iránynak adja az elsőbbséget az orsovaaradi előtt. (Halljuk! Halljuk*) Ha ugyanis Arad felé kívánjuk Orsovától kiépíteni a pályát: ez, ugy hiszem, nem volna máskép lehetséges, mintha az vagy állam költségén, vagy pedig kamatbiztositás mellett vállalkozók által építtetnék ki Azt hiszem, hogy Jelenlegi financziális állapotaink nem olyanok, hagy vagy az első vagy a második mód javaslatba tezható volna. De ezenkívül reánk nézve azon szempont is volt döntő, hogy az orsova-aradi vonal által mindenesetre egy hatalmas versenytárs keletkeznék a jelenlegi már létező arad-temesvári vonalra nézve. Végre azt tartom, hogy oly időben, midőn a létező kisebb vasút-társulatok csoportosításáról lehet csak szó: nem is volna czélszerü ilyen aránylag rövid vonal engedélyezését javaslatba hozni, a mely külön társulat, külön vállalat által kezeltetnék. A temesvár-orsovai vonalra nézve ellenben a kormány azon helyzetben volt, hogy annak a kikötött idő alatti kiépítését, és pedig oly kiépítését, mely az államnak tettleges áldozatába nem fog kerülni, biztosítva láthatta. Ezért választottuk a temesvár-orsovai összeköttetést. Áttérek most a tömösi vonalra. Ha erdélyben a keleti vasútnak brassói végpontját kívánjuk a kelettel összeköttetésbe hozni: ez egyátalában csak három irányban képzelhető, ugy mint: Ojtoz, Bodza és Tömös felé. Hogy a tömösi irányt válaszszuk, a mellett mind a forgalmi viszonyok, mind pedig a financziális szempont volt a döntő. A távolságok ugyanis, ha egyik végpontnak Brassót tekintjük, a másik végpontnak például Galaczot: igaz, hogy ez irányban egy mértföldnyi hátrány mutatkozik a tömösi csatlakozásra nézve, a mennyiben Brassó-Galacztól Tömösön át 38 mértföldre, Bodzán át 37 mértföldre és Ojtozon át szintén 37 mértföldre fekszik. De a mi összeköttetésünkre nézve sokkal fontosabb Bukarestet illetőleg egészen más arány áll elő. Bukarest-Brassótól Tömösön át csak 23 mértföld, Bodzán át már 39 mértföld, és végre Ojtozón át 70 mértföld. Ennek következtében a választás nem volt nehéz. A mi ezen vonaloknak Magyarország területére eső részét illetni: ez Tömösnél 85 /io mértföld, Bodzánál 9e mértföld, Ojtoznál pedig 13*6 mértföld. Itt is tehát azt látjuk, hogy a tömösi vonal a legrövidebb. A mi végre a költségeket illeti, (Egy hang: Es fontos!) — igenis ez fontos, — a mi a költségeket illeti, azon számitások szerint, a melyeket előtaláltam, és azon számitások szerint, melyeket részemről rectificáltattam, a létező alapos rétegtervek szerint az ojtozi összeköttetés körülbelül tíz millió forintba, a bodzái kilencz millióba, ellenben a tömösi 4.500.000 forintba fogna kerülni. Látjuk tehát, hogy a költségek tekintetében is előnynyel bir a tömösi irány a többi fölött. 8*
