Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

273. országos ülés Julius 14. 1874. 87 szállítás a tömösi és az erdélyi vonaltól az orsovai vonal által elvonatni. Tisztelt ház! Ha mi bárminő nagy állammal valami nemzetközi szerződésre lépnénk és ez tőlünk azt követelné, hogy a legkisebb részletekben is joga legyen ezen bárminő nagy államnak belügyeinkbe avatkozni: azt hiszem talán épen a tisztelt képviselő ur, és igen helyesen, első lenne, a ki ezen föltételt el nem fogadüá, és inkább visszautasítana bármily előnyös szerződést, semhogy megengedné azt, hogy más államok a mi belügyeinkbe avatkozzanak. De ha a czélt ily utón tökéletesen elérnünk nem lehet is; azt elérhetjük magunk által. Hiszen azt hiszem, a mi kezünkben vannak a vámok, és ha nincsenek is most szerződés szerüleg jogosan és önállóan: kezünkbe vehetjük; hiszen ezen vasúti csatlakozás még mégsem fog nyilni: már akkor lejár a vám szerződésre nézve kikötött határidő. Ennek megujitása alkalmával kezünkben lesz a mód; hogy azt részünkre a mennyire lehet kizsákmányoljuk. A legfőbb és legnehezebb föltétel, melyet a képviselő ur fölállított, a harmadik pont, melyre a képviselő ur a legnagyobb súlyt fektette: hogy biztosítva legyünk az iránt, hogy az orsovai összeköttetés által a szállítmányi forgalom nem fog elvonatni; a harmadik az, hogy biztosítékunk legyen az iránt, hogy nem fog megtörténni az, a mi iránt nem csak bennem támadtak aggodalmak, hanem a mint igen jól tudjuk, a pénzügyi bizottság minden tagjának kebelében is éltek, hogy a romániai terményeknek a differentialis tarifák olcsóbbá tétele utján egy felől megrontja az észak-német piaczokot a magyar terményeknek és más felől,— itt jő tekintetbe az ipar,—• hasonló tarifák utján magunk teszszük lehetetlenné, hogy tul a természetes összeköttetések következményein, mert azok ellen harczolni nem kívánok: a németországi és osztrák iparczikkek eláraszthassák a keletet és iparunkat a fejlődés csirájában elfojtsák. Tisztelt ház! Én is erre fektetem a legnagyobb súlyt; de azt hiszem, hogy ezen segíthetünk. A differentialis tarifák kezeinkben vannak, mert azon társulat irányában, melynek mi az engedélyt adjuk, követelményeket is tehetünk határainkon belől, és ez: azt hiszem elégséges lesz arra, hogy megóvjon bennünket attól, a mitől Tisza Kálmán képviselő ur fél. Maga a tisztelt kereskedelmi minister ur is elmondta azt a tegnapi beszédében, különösen a fővárosnak kérelmére, hogy annak panaszai alaposak és segíteni kellend azokon administrativ utón; de hozzátette egyszersmind, hogy törvényhozási utón is. Sajnálom, hogy a minister urnák még azt is méltóztatott hozzátenni, hogy később. Én azt hiszem, hogy lehetne ezen segíteni most is; de ez nem gát ezen egyezmény elfogadására. A részletes vita alkalmával, midőn az orsovatemesvári csatlakozást fogjuk tárgyalni, együtt fogok küzdeni a tisztelt képviselő úrral, és követelni fogom a differentialis tarifák megszabását ugy, a mint érdekeink követelik. Nem osztozhatom a minister ur nézetében, a ki azt gondolja, hogy későbben lehet ezen segíteni. Nézetem szerint lehet most is segíteni, most van ennek ez ideje; s meg vagyok győződve, hogy e tekintetben a vasuttársulat, mely engedményt kér : jogos kívánalmainkat kénytelen lesz elfogadni, mert mi azoktól nem fogunk tágítani. Nem félek én attól, hogy ha mi rendes viszonyokat teremtve, kereskedelmünket és iparunkat lehetőségig fejlesztjük, iparunknak emporiumot alkotunk : ne lehessen nekünk számítani kivitelre. E tekintetben nem vagyok egy nézeten Mádai tisztelt képviselőtársammal, kinek azt méltóztatott mondani, hogy emporiumokat decretálni nem lehet. Azt tudom, hogy emporiumokat nem lehet decretálni ; de a tisztelt képviselő ur tévedésben van az iránt, hogy épen a fővárosi illetékek súlyosak, mert a tisztelt képviselő ur valószínűleg nem is tudja, hogy minők azon illetékek ; a tisztelt képviselő urnák fogalma sincs arról ; (JDerültségl) hogy épen azon illetékek a pesti kereskedelmi és ipar kamara kívánsága szerint állapíttattak meg, és egy fillérrel sem rúgnak többre, mint a mennyit a kereskedelmi és ipar kamarák küldöttei óhajtottak. De még egyet nem tud a tisztelt képviselő ur. (Halljukl Halljuk!) Azt tudja a tisztelt képviselő ur, hogy emporiumokat decretálni nem lehet; de azt nem tudja, hogy az emporiumokat megrontani lehet, tehát nekünk oda kell törekednünk, hogy ha van emporiumunk, miután azt nem szükséges decretálni: az ne rontassék meg mesterséges utakon. A differrentialis tarifákat biztosítani kell Magyarországnak épen ugy, mint a fővárosnak, mert nem a fővárosé lesz a kereskedelem: banem az országé; s akkor nem félek én attól, hogy nem lesz keletfelé kivitelünk, nem félek én attól, hogy nem fogunk versenyezhetni; itt az ideje munkálkodni tisztelt ház ! sok súlyos csapás érte szegény hazánkat; de ma azon helyzetben vagyunk, hogy azt mondhatjuk, hogy sok millióval gazdagabbak vagyunk, mint csak ezelőtt pár hónappal reményleni is mertük; a jó Isten talán megelégette a csapásokat; van most jó termésünk. Itt tehát az ideje, hogy okulva a múlt évek szédelgésein, munka után lássunk, munka által alapítsuk meg azt, hogy képesek legyünk kereskedelmünket, és iparunkat fejleszteni és akkor elérjük azon czélt, mely után a haza sóvárog Ennek következtében a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. Sajnálom, hogy I ezzel a tisztelt ház idejét rabolnom kell, és ha va-