Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

273. országos ülés Julius 14, 1874. S'á nyeges kiegészítő része ez a nyugatról kelet felé vonuló európai vasúthálózatnak, s nevezetes tényező a világkereskedés fejlesztésében nemcsak egyes országok, de világrészek, Európa és Ázsia között, mint a mely vonal által az összes európai forgalom a fekete tenger legnevezetesebb kikötőjébe vezettetik, honnan már is a legélékenyebb hajózási közlekedés létezik a közel ázsiai partokig. „ Elismert igazság, hogy a főbb közlekedési vonalok kijelölésében a nemzetgazdaság igényei lényegesen nem térhetnek el az államférfiú követeléseitől. A nagyvárad-galaczi vonalt sem csupán az érintett túlnyomó közgazdasági szempontok ajánlják minden más gondolható tervek fölött: azon megbecsülhetlen tervvel is bir az, hogy midőn egész hoszszában saját területünkön fekszik, s a magyar korona azon területének összes népességét egyiránt részesiti jótékonyságaiban, egyszersmind rögtönzött megtámadások ellen könnyű hadi kibontakozást enged a dunai torkolatok felé, politikai és katonai szempontból oly szabad mozgást biztosit, mely bizonyos eshetőségekre nézve kiváló előnyökkel kínálkozik. „ Midőn ezek szerint a nagyvárad-brassó-galaczi vonal mellett szóknak mind az országos, mind a közbirodalmi érdekek, s egyaránt e vonalt sürgetik a közgazdaság, a politika és hadtudomány: méltán tehetjük azon kérdést: mi az oka, hogy ezen vonal ellenében mégis tervek állíttatnak föl, ama nagy érdekek, ama nagy szempontok mellőzésével." Alább pedig így folytatja : „A pontusi kereskedelmi útnak tulajdonképeni iránya ennélfogja az, mely Kis-Ázsia északi partjait érintve, tovább Perzsiáig elágazik. Ugyanazon irány, mely már az ó-korban is ismerve volt, s nem szenved kétséget, hogy jövendő keleti összeköttetéseink tekintetéből a keleti vasút forgalmának súlya és a perzsiai áruszállítás folyamába helyezendő. A kereskedelmi világ rég ismeri azon bő forrásokat, melyekkel a perzsiai kereskedés kinálkozik. S egy tekintet Galaez fekvésére, melylyel csaknem szemközt fekszik Trapezunt: meggyőzhet mindenkit, hogy a nagyfontosságú vonal nem lehet más, mint a mely mellett emlékiratunkban szót emeltünk, s a mely nyugatot a legegyenesebb és legrövidebb utón köti össze a fekete tenger azon kikötőjével, honnan ismétleg egyenesebb ut viszen Trapezuntba, s akár az átrakodási és vámdijakat, akár az üzérek nyerekedését és az idő és költség kímélését tekintsük : sokkal előnyösebb ama nagy kerülőnél a tengeri utón Stambul felé." Tisztelt ház! így nyilatkozott egy tekintélyes szakbizottság a keleti vasút jelentősségéről, és midőn ezek így vannak: kérdés, hogy vajon ezen főszempontokat lehet-e szem elől téveszteni? kérdés: vajon ezeknek szem elől tévesztése nem fogja-e hazánk kereskedelmének virágzását tönkre tenni? Még van egy igen fontos szempont, tisztelt ház, a tömösi csatlakozás ellen. Ha ugyanis a tömösi csatlakozás elfogadtatik: akkor ezen vonal terméketlen vidékeken halad át, oly vidékeken, a hol semmi kereskedelem, sem ipar nincs. Már pedig maga a kormány egyik legfőbb hiányául a keleti vasút tárgyában közzétett jelentésének 23-ik lapján azt hozza föl, hogy oly vidéken vezettetik a keleti vasút keresztül, melyek nem bírnak kellő népességgel, nem birnak eddig semmi iparral, kereskedelemmel. És most kérdem, tisztelt ház, ezen előttünk fekvő törvényjavaslat nem ezen hibát akarja-e folytatni, melyet akkor elkövetett, hanem jelenben egyszersmind azt tetemesen is hátrányozni akarja? Tisztelt ház! A mi magát a tömösi csatlakozás hátrányait illeti, itt mindjárt legelőször is főleg azon emelkedési viszonyokat tüntetik föl, a melyek Tömösnél előfordulnak. Tisztelt ház! Emelkedési adataimat azon térképről vettem, mely a ház folyosóján ki van függesztve, és épen azon szempontból vettem innen, hogy annak hitelességét meg se lehessen támadni. Ezen emelkedések és magasságok ott, hol a brassói vasút végződik 268 öl a tenger színe fölött; innen az egy mértföldnél távolabb fekvő Bácsfalu Brassóval csaknem horizontaltiter fekszik; Bácsfalutol Alsó-Tömösig oly nagy az emelkedés, hogy az arány körülbelől 1: 52-hoz; Alső-Tömöstől Felső-Tömösig körülbelől háromnegyed mértföld van, és itt a magasság 433 öl, itt tehát az emelkedés 1: 36 tüntet föl; Felső-Tömöstől a határszélig körülbelől fél mértföld, és itt a magasság 536 öl a tenger szine fölött; e szerint tehát az emelkedési arány annyi, mint 1: 19-hez. A határon tul az emelkedési viszonyok valamivel kedvezőbbek, a mennyiben a határszéltől a leszbesi templomig 1:37 tüntet föl, a leszbesi templomtól azután sikság van, hol az emelkedés csaknem O-ra száll. AzoDban még nem is ezen emelkedési viszonyok azok, melyek ezen vasutat oly nehézzé és költségessé teszik. Az emelkedési viszonyokat kanyarulatokkal, alagutakkal lehet redukálni; hanem a tömösi csatlakozásnál azon helyzet van, hogy ott kanyarulatokat vagy nem, vagy csak roppant nehézségekkel lehet csinálni. A közönséges kocsi-utaknál is, melyek a magyar részen vannak, a kanyarulatok oly erőszakoltak, hogy azok 15—20 fokú szög alatt törnek meg, hogy vasutat ilyen megtörés alatt nem lehet építeni: azt, ugy hiszem, nem kell bizonyítanom; az oláh részen pedig az ut egyetlen meredek oldalon halad előre, és azt lehet mondani, hogy kanyarulatról szó sem lehet; de még ha lehetne is, magok a talaji viszonyok is oly akadályt képeznek, a melyen 11*