Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

2"2. országos ülés Julius 13. 1874. 77 Ezeknek előrebocsátása mellett kijelentem, hogy azon nemzetközi szerződésben foglalt és ajánlott két csatlakozási pontot ez időben olyannyira indokoltnak, tartom, hogy azok ellenében más csatlakozási pontok alig jöhetnek combinatioba. Mindkét államnak kölcsönös érdeke kívánja ezen két csatlakozási pontot, és az ezek alapján kiépítendő vasúti vonalakat. Az egyik csatlakozási pont a tömösi, mely a keleti vasutat köti össze Bukaresten át Törökország déli részével. Én ezen csatlakozási pontot annak tekintetbe vételével, hogy Bukarestbe legközelebbi utón vezet a tömösi vonal: elfogadandónak tartom még az okból is, mert Magyarország területén csak három és öt mértföldnyi lesz. Azon nemzetgazdászati okokat, melyek az egész keleti vasút mellett fölhozhatok, ez alkalommal nem érintem ; mert eléggé bőven lettek azok megvitatva akkor, midőn a keleti vasút tárgyaltatott. Azért itt csakis a pénzügyi szempontra fektetem a súlyt, melynél fogva a keleti vasútnak kiépítése által a keleti vasút forgalma növekedvén, a jövedelem is gyarapodni fog, és ez által az állam is az általa elvállalt terhek alól fokozatosan föl fog szabadittaíni. Az hozatott föl ez ellen érvül, tisztelt ház, hogy igen; de ez csak látszólagos előny: mert a romániai vasutak az osztrák államvaspálya birtokában vannak, s ez igyekezni fog minden forgalmat magához ragadni, s ezt tenni hatalmában is áll; a miért is a keleti vasút jövedelme nemcsak hogy gyarapodni nem fog, hanem ellenkezőleg csökkenni. Én ezen két szónok által fölhozott aggodalmat nemcsak indokolatlannak, hanem merőben alaptalannak tartom. Igaz, hogy az osztrák államvaspálya magához fogja ragadni az orsovai csatlakozás által a forgalomnak egy részét; de csak azon térfogatnak forgalmát, a mely épen geographiai fekvésénél fogva, úgyszólván, oda van utalva, de nem Moldvaországnak és Romániának Bukaresten fölül eső részét, nem az összes Romániának, nem az összes Romániából és Törökországból jövő áruczikkek azon részét, melyek Danzig és Stettin felé vannak irányozva ; mert, a mint a tisztelt kereskedelmi minister ur kifejtette, Danzig 28 mértföiddel, Stettin pedig 22 mértfölddel lenne rövidebb, mint az orsovai csatlakozás vonala; már pedig a kereskedésnél és forgalomnál föl nem tehető az, hogy tisztán rokon- vagy ellenszenvből induljon ki; hanem keresni fogja saját előnyét, és ebből kifolyólag nem a hoszszabb és azért drágább, hanem a rövidebb és olcsóbb utat választja. Azt mondják, hogy ezen csatlakozás elfogadása által az annyira félt osztrák államvasuttársaság oly tarifát fog szabhatni, a melynél fogva az illetők, ha nem is olesóbban, de mindenesetre előnyösebben fogják Orsován át szállíthatni áruikat. Én ezen ellenvetést alaptalannak tartom, mert ha 28 és 22 mértföld különbség van szóban: akkor ugyanannyi mértföldre el kell engedni az osztrák államvasutnak a vitelbért, tehát, ha ez az okoskodás elfogadtatik, egész tőkéje után, mely a romániai vasutakba van fektetve : el kellene engedni a vitelbért s lemondani a kamatokról, mert a romániai vasúton semmi vitelbért nem volna szabad szedni. Ez pedig az osztrák államvasutról, a mely, köztudomás szerint, igen gyakorlatiasan van berendezve és gazdálkodás tekintetében egyike a legjobbaknak, még sem tehető föl. De másrészről elismerem, hogy a forgalmat lehet egy időre mesterkélten elterelni, de csak a közvagyonosodás rovására, és én azt hiszem, hogy épen ugy nálunk, mint Romániában sem fogják megengedni, hogy a közvagyonosodás rovására a forgalom természetes útjától másfelé tereitessék; már pedig, ha magunk nem is; de a két államnak van annyi ereje, és mégis hatalmasabb, mint az osztrák vasútnak olyannyira kienielt hatalma. Én tehát, ezeket tekintetbe véve, azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a keleti vasút összekötő vonalának kiépítése által mindenesetre nyerni fog forgalomban, jövedelemben, és ez által nyerni fog az állam egyrészt közvetlenül az által, hogy a kamatbiztositás terhétől fokonkint meg fog szabadulni; de nyerni fognak az államvasutak, a tiszai vasút, a kassa-oderbergi vasút, különösen annak Rutka-oderbergi része is nyerni fog. Elhiszem én azt, hogy egy már meglévő vasútvonalra nézve egy nem ellentétes irányú uj vasútvonal építése nem épen kedvező; mert akármily tekintetben dominálja is a régi vasút területét, bár mily keveset vonjon el a forgalomból, azon régi vasútnak jövedelme egyelőre mindenesetre csökkenni fog; azonban a csökkenést a forgalom élénkülése bőven fogja pótolni; tehát azt hiszem, hogy el kell térnünk azon eszmétől, hogy a már meglévő vasutak jövedelmét biztosítsuk az által, hogy uj vasutakat, főleg a melyek az állam terheltetése nélkül építhetők, ne építsünk; sőt inkább biztosítsuk e czélt uj vasutaknak építése által, miután ez által az ipar, kereskedelem, nemzetgazdászat és a közvagyonosodás gyarapodik, s igy azon előnyt szerezzük meg, hogy a vagyongyarapodás által a más vasutaknál elfogadott kamatbiztositási terheket minél könynyebben viseljük. Ezzel kapcsolatban, miután a tömösi csatlakozási pont előnyeire nézve véleményemet elmondtam, áttérek a másik csatlakozási pontra. E tekintetben mindenekelőtt megjegyzem, hogy ezen csatlakozási pontnak eszméje tulaj donképen nem Romániából jött, hanem az itt Magyarországon pendittetett meg. Már 1868 deczember 4-én hozott a képviselőház egy határozatot e tekintetben, melyhez később még ugyanazon hóban a főrendek is