Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-271

271. országos üls Julius 12. 1874. 47 íninister ur e dolgot oly könnyedén vette; csodál­kozom, hogy nem találta szükségesnek a tisztelt ház tagjaival megismertetni ezen viszonyokat; nem ta­lálta szükségesnek az ide vonatkozó adatokat a tisz­telt ház tagjaival közölni, és, tisztelt ház , még in­kább csodálkozom azóta, mióta tisztelt barátom Ne­mes Péter határozati javaslatát beadta. Hiszen, tisztelt ház, ha a tisztelt miuister ur figyelmét ta­lán ki is kerülte volna előbb, fölhívta arra Nemes Péter tisztelt képviselőtársam határozati javaslata, és még sem tette a miuister ur. Miféle következ­tetést lehet ebből vonni? Én részemről, miután én azon adatokat a különvéleményben a tisztelt ház tagjaival közöltem: nem akartam arrogálni azon ada­toknak, hogy azok absolute hitelesek; de ma con­statálom mégis, hogy hitelesek; mert meg vagyok arról győződve, hogy ha a tisztelt miuister ur ellen­kező, és azokat megingató adatokkal szolgálhatott volna a tisztelt ház tagjainak: bizonyosan azon eset­ben nem mulasztotta volna el azok közlését. Én megvallom, hogy magam sem ismertem ;tzou erdélyi viszonyokat; de miután én az erdélyi részek népeit az anya-országgal egyesítve óhajtanám látni, miután én az erdélyi unióról szóló törvényt esak irott malasztnak tartom mindaddig, mig Erdély népei, átalában véve az oda tartozók, nemcsak physikailag, hanem szellemileg is egyesülve lesznek az anyaországgal: ezen ösztönömben, ezen óhajtás és öntudatomban én igenis fáradságot vettem ma­gamnak ezen viszonyok tanulmányozására, hogy meg lehessen ítélni, bármiféle álláspontot foglaljunk is el, hogy ha már az 1848 dk törvények elveitői eltérni nem akarunk: az 1848-ki viszonyokhoz képest na­gyobb censust ne állítsunk föl, mint a minőt fölál­lított az 1848-ki törvény. De még inkább utalt engem ezen kérdés ta­nulmányozására a központi bizottságban fölmerült azon mozzanat, mely különvéleményein tárgyát is képezi; tudniillik az, hogy az erdélyi törvényekben foglalt füstök szerinti választási rendszer kihagyá­sát javasolja. És itt, tisztelt, ház, mindenekelőtt két valóban igen föltűnő jelenségre kell megjegyzést tennem. Az egyik az, tisztelt ház, hogy én, habár igen nagy figyelemmel olvastam az osztály-tárgyalásokról és az osztályokban történt megállapodásokról hozott köz­léseket; de sehol sem olvastam azt, és sehol sem értesültem arról, pedig kérdezősködtem több képvi­selőtársamnál, hogy csak valamely osztály is elfo­gadta volna az 1848-ki törvény ezen intézkedésé­nek kihagyását ; sőt ellenkezőleg, maga a belügy­minister ur is az ő eredeti javaslatában az erdélyi törvénynek ezen intézkedését fönhagyta, az osztá­lyok egyike sem neheztelte azt, hanem azt helyben hagyta; és mégis mi történt a központban? Az, hogy a központ egyik tagja jónak látta azt a kér­dést fölvetni, de nem is az 5. §-nál, a hol ezen intézkedés a törvényre vonatkozik; hanem más al­kalommal ; a központ tárgyalásainak lefolyása alatt incidentaliter vetette föl a képviselő ur ezen kérdést, nem ugyan osztály-utasítás következtében, mert azt nem állíthatta, hanem valószínűleg saját meggyőző­déseként találta jónak előhozni, és a központi bi­zottság többsége elfogadta ezt a véleményt, daczára a kilencz osztály ellenkező határozatának. Én ezen gondolkoztam és kerestem, miképen fér ez össze az osztályrendszerrel, a mely házsza­bályainkon alapszik, melynek alapján alkotjuk tör­vényeinket? De megvallom, ezt megfejteni nem tud­tam. Azonban, hogy mikép történt ez mégis a köz­pontban: én részemről csak azon elfogultságnak tulajdonítom, mely elfogultság folytán egyátalán nem sok gondoskodással viseltetünk véve az erdélyi választási törvény iránt; vagy sokaknak jól esik, hogy tulajdonképen ma is a nemesek válasz­tanak Erdélyben és nem népképviselet, hanem osz­tály-képviselet uralkodik. Másik megjegyzésem az, tisztelt ház, hogy a tisztelt belügyminister ur ezen javaslatot szintén el­fogadta, és maga is hozzájárult ahoz, hogy az er­délyi választási törvényből ezen intézkedés hagyas­sák ki. No már engedjen meg nekem a tisztelt bel­ügyminister ur, ha kimondom, hogy igen sajátszerű, különös állást foglal el ezen választási törvénynyel szemben. Erősen hangsúlyozza, hogy az 1848-ki törvényekben letett alapelvektől egyátalában nem akar eltérni, hogy nem uj törvényt, hanem az 1848-ki törvények szabatositását, határozottabb kö­rülírását akarja megállapittatni; s ennélfogva min­den oly indítványt, mely a választási jogosultság csak némi tágítására vagy bővítésére vonatkozik, ha­tározottan visszautasít, azon erős érvelés mellett, hogy az indítvány az 184 8-ki törvények elveibe ütközik; ellenben minden oly indítványt, mely a vá­lasztási jogosultság szűkítésére, megszorítására vonat­kozik : a tisztelt belügyminister ur mindjárt egész készséggel elfogadja; nem ugyan az 1848-ki tör­vényekkel való erős érvelése mellett, hanem holmi politikai tekintetek, államérdekek színével kifestett sophistikus érveléssel. így történt a házaknál, holott az eredeti törvényjavaslat másként szólott: a ház­osztály-adóra volt alapítva, s csupán az osztályok látták jónak a három lakrészt behozni, s ezt a mi­uister ur rögtön elfogadta, s kész volt a 8 frt 40 kr censust is elfogadni; mert hát ez mind szűkítése, kevesbitése a választási jogosultságnak, pedig mindez az 1848-ki törvények elveibe ütközik. (Helyeslés hal felöl.) Már pedig, tisztelt ház, a bel­ügyminister ur keze az erdélyi választási törvény kérdésénél nem volt annyira megkötve, még ha sa­ját szempontjából indul is ki, hogy tudniillik az 1848-ki törvény elveit meg akarja tartani. Jelesen

Next

/
Thumbnails
Contents