Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-271

38 271. országos ülés Julius 12. 1S74: a képviselő ur maga vissza vonta, hogy nem volt szándéka a nemzetiségekkel szemben fenyegetni. De engedje meg ha tartalmánál fogva mégis dörgedelmes intelemnek nevezem. Tisztelt képviselő ur mintán rámutattam az erdélyi politikai helotakra a javasolt és föntartani czélzott választási eensus tárgyában Erdélyben, engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy azon latin közmondással feleljek: cantat vacuus eoram latrone viator. Ily viszonyok közt midőn Erdélyben egész szolgabirói járások és községek nem jutnak az urnához : ezeknek nincs mit félteniük. (Egy hang; Nem áll!) Én ugy tudom, hogy igy áll a dolog. Végül nem mulaszthatom el, hogy mélyen tisztelt képviselő társamnak Mocsáry Lajosnak az 1848. törvényben letett egyenlőség, testvériség, szabadság nagy elveknek a közéletben való keresztülvitelére, az ige megtestesitésére kifejtett nemes küzdelmeért köszenetemet és elismerésemet ne fejezzem ki, és kérvén a tisztelt képviselő urat, hogy a tactica és a viszonyok politikusának szánalmas insultatioi által el ne hagyja magát megtántorittatni. Önnek tisztelt képviselő ur a Szent István birodalmában lakó minden néposztályok vallás és nemzetiség különbség nélkül köszönetet szavaznak, mint nemes jó és önzetlen jogvédelmezőjöknek. Horváth Gyula: Meg kell vallanom tisztelt ház, hogy igen kedélyes hangulatban voltam az előttem szólott kéjrviselő ur egész beszéde alatt; de e beszéd befejezése már annyira kedélyes volt, hogy helyesnek kell tartanom azt, a mit Tisza Kálmán képviselő ur ugyanazon beszédében mondott, melyet a tisztelt képviselő ur is idézett, hogy tudniillik, ha egyes nemzetiségi képviselők elfeledvén a határvonalat, melyet ugy a parlamentalismus, mint saját érdekökben meg kellene tartaniok, támadást intéznek ellenünk : az ne hozzon ki bennünket sodrunkból és ne vigyen bennünket oda, hogy igazságtalanok legyünk. A képviselő ur beszédének vége oly kedélyes volt, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur intelmét szívesen elfogadom. Előre kell bocsátanom, hogy kimondatott, hogy az erdélyi választás ügye az b. §-nál fog tárgyaltatni. De ugy látszik, hogy a tisztelt képviselő uraknak nem elegendő egy §-nál kifejezni mindazon dolgokat, melyek szivökön feküsznek; hanem már előre elmondják azt, a mit az 5. §-nál kellene elmondaniok. Az előttem szólott képviselő ur, csak ugy könnyedén oda vetette egyik képviselőtársamnak, hogy bizonyítsa be állitásának ellenkezőjét. Ha valaki azt mondja, hogy Erdélyben vannak szolgabírói járások, hol egy választó sem jő az urnához, nevezze meg; de miután tudtommal egyetlen egy sincs, én ennélfogva a tisztelt képviselő ur czáfolatába nem fogok bocsátkozni. Fölhozta a tiszteltképviselő ur még azt is, hogy azok, kik ugy beszélnek mint Kemény Gábor báró, nem fogadják meg a liberalismus követelményeit. Én kijelentem a tisztelt képviselő urnák, hogy akkor, midőn egy állam fönállhatásának biztosításáról van szó: nem az határoz legalább nálam, hogy liberális, vagy conservativ eszközöket fogjak-e kezembe ? hanem az határoz, hogy azon eszközt fogjam kezembe ; a melylyel a czélt elérni tudom. Ez vezérel engem, és nehogy félremagyaráztassam: ezt akartam kijelenteni a tisztelt képviselő urnák. Itt el kell még, hogy mondjam azt, hogy igen sok nemzetiségbeli polgára e hazának egészen más véleményben van, mint a tisztelt képviselő ur, és itt az okmánytárra hivatkozom. (Halljuk \) Midőn 1862-ben az úgynevezett szebeni, hogy. ugy mondjam: zugországgyülésre, a királyi meghívó leérkezett, és midőn erre az erdélyi kormányszéknek nagy többsége határozottan tiltakozott ezen országgyűlés összehívása ellen, és midőn a kormányszék kimutatta azt, hogy ez országgyűlés összehívása törvénytelen: akkor ugyanezen kormányszékben voltak román kormányszéki tanácsosok is, és midőn ezek saját nemzetiségüket védték, egyszersmind határozottan kinyilatkoztatták azt, hogy az 1848-iki törvény adta meg saját nemzetiségöknek is azon alapot, a melynek folytán a közügyeknek elintézésére né]3képviseleti alapon ők is hozzájáruljanak és kifejezték határozottan azt, hogy az 1848-iki törvényekben lefektetett alapelvek több szabadságot adnak nekiek, mint a mennyit biztositott számukra az akkori Schmerling systema: ezt fejezték ki a különvéleményben Alduleárt és Lázár Sámuel kormányszéki tanácsosok. A mi azt illeti, hogy a tisztelt belügyminister ur egy alkalommal idegen ajkuaknak nevezte e haza más nemzetiségű ajkú népeit: erre nézve legyen szabad azt az egyet válaszolnom, hogy én azt veszem észre, hogy akkor, mikor önök közül valakit az argumentumok kezdenek cserben hagyni: akkor egy véletlen kiejtett szóhoz kapnak és ennek oly magyarázatot igyekeznek adni, melyet senki sem akart annak adni. Ezt nevezem én aztán valódi félremagyarázásnak. Sem az országgyűlés, sem a kormány magatartásából, ki nem magyarázhatta eddig soha senki sem, hogy az a nemzetiségekkel szemben mint idegenekkel bánik. És én, kijelentem, hogy csak addig tudnék pártolni bármely kormányt míg meg vagyok arról győződve, hogy ugy a kormány, mint az országgyűlés a nemzetiségekkel szemben nem mint idegenekkel, hanem mint a haza polgáraival bánik. És miután ezen meggyőződésen van a tisztelt képviselő ur, továbbá, mert meg vagyok győződve arról, hogy az a kormány, mely oly. kívánalmakhoz,.