Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
284. országos ülés Julius 26. 1874. 397 De a gyakorlat sok helyütt nem ez volt. A most tárgyalás alatt lévő §. elhagyásából pedig igen könnyen azt lehetne következtetni, hogy az összeíró küldöttség működése — természetesen nem maga az összeírás, mert az iránt egy későbbi §. intézkedik, de annak jegyzőkönyve, nevezetesen esetleges határozatai más nyelvűek is lehessenek, mint magyar nyelvűek. így, hogy csak egy esetet megemlítsek, hivatkozom a 34. §-ra, a hol az van mondva, hogy bizonyos kérdésekben az összeíró küldöttségnek határozott véleményt kell mondania, melynek alapján azután határoz a központi választmány. Méltóztassék a tisztelt ház fölvenni, ha ki nem mondatik, hogy a központi bizottság és küldöttségének ügykezelési nyelve a magyar, és ha ennek következtében ezeknek nem-magyar nyelven szerkesztett határozatai fölmennek a curiához: ez menynyire meg fogja nehezíteni az ügy-menetet. A curiának ugyanis arra, hogy előbb még hitelesen fordíttassa a hozzá érkező iratokat, a melyek alapján végleg kell, még pedig gyorsan határozni, nincs ideje. Áz előadott oknál fogva igenis szükséges és sehogy sem fölösleges a szóban lévő szakasznak a törvényj avaslatban bennmaradása. Azt, — hogy az intézkedés elfogadása esetében a központi bizottságok, mint több képviselő ur állította, el lennének zárva attól, hogy anyanyelvőkön beszéljenek: én a szakasz szerkezetéből következtetni nem tudom. Mit mond ugyanis e szakasz? Azt, hogy az agykezelés magyar legyen. Ügykezelés alatt én értem a manipulatiot, az írásbeli teendőket; de ezt a szólásra kiterjeszteni, fölfogásom szerint, nem lehet. Ezen indokoknál fogva és azon nézetbői kiindulva, hogy e szakasz sem az 1868: XLIV. törvényczikkel nincs ellentétben, sem nem fölösleges, kérem a tisztelt házat: méltóztassék a központi bizottság szövegezését elfogadni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Tisztelt ház! ügy látszik, hogy a belügyminister ur vagy nem értette Irányi képviselőtársam indítványai, vagy nem akarta azt megérteni. Én azt következtetem a belügyminister urnák azon nyilatkozatából, miszerint hivatkozva azon esetre, ha netalán a központi bizottság jegyzőkönyvei fölterjesztetnének a törvényszékekhez, említette, hogy azokat át kellene tenni magyarra. Én Iránja képviselőtársam indítványát nem igy fogtam föl, és ebből az indítványból nem következik, nem következhetik szüksége annak, hogy ily fordítások lássanak napvilágot. Ugyanis Irányi képviselőtársam határozottan kimondotta, hogy a jegyzőkönyvek magyar nyelven szerkesztessenek, azonban hivatkozva az 1868: XLIV. törvényczikk 2. §-ára megengedtetni óhajtja azt is, hogy némely választó kerületben ezen jegyzőkönyvek és az ottani ügykezelés a magyar nyelven kivül más nyelven is szerkesztethessenek, illetőleg vezettethessenek, és mert igy tette Irányi képviselőtársam indítványát: én annak, mint igazságosnak, méltányosnak elfogadása mellett szavazok. Tisza Kálmán: Legyen meggyőződve a tisztelt ház, hogy nem fogom soká fárasztani figyelmét, és sem most, sem ezen törvényjavaslat egész tárgyalása alatt néhány percznél tovább a szavazásnak nem fogok útjában állani. Az ezen szakasznál, s a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával már többször is fölmerült nemzetiségi kérdésre nézve azonban egyszerűen és röviden nézetemet elmondani kötelességemnek tartom. {Halljuk]) A tisztelt belügyminister urnák azon érve, hogy ezen §. nem ellenkezik az 1868-iki törvénynyel, mert ez nem beszél központi bizottságról: engedelmet kérek, de nem áll; mert a központi bizottság a megyének kifolyása, és igy a mi a megyére nézve szabályul föl állíttatott : az a központi bizottságra szintúgy alkalmazandó, mint a megyei választmányra. Az, hogy az 1848-ik V. törvényczikk, mélyszintén nem szól központi bizottságról, hanem szól megyei tisztviselőkről, nem elég tiszta: szintén nem érv arra nézve, hogy itt kelljen valamit mondani, hol nem tisztviselőkről van szó. Engem egyébiránt semminemű elkeseredéstől, vagy rósz hatástóli félelem, vagy az iránti aggály nem vezet: mert ha a törvény meg lesz alkotva, azt tartom, hogy az ország minden fiának kötelessége annak engedelmeskedni: mig az törvényhozási utón meg nem változtattatott; de midőn ezt kimondom, nem tagadhatom meg magamtól azt sem, hogy kimondjam azon meggyőződésemet, hogy miután a 88, §. biztosítja azt, a minek országos szempontból biztosítva kell lennie, — és ami föladata azon törvénynek, •— e szakaszra a törvényben nincs szükség, {Helyeslés bal felől.) és annál kevésbé szükséges az, mert azon bajokon, a melyektől a minister fél, nem segit. i Én belátom, hogy nagy hátrányok származhatnának abból, ha az özszeirási küldöttség nem magyar nyelven tenné jelentését; de ha benne marad is ezen §.: a küldöttségek mégis tehetik jelentésöket nem-magyar nyelven is; mert a szakasz a központi választmányról szól, nem a küldöttségekről. A küldöttséget pedig a központi választmány nevezi ugyan ki, de az nem központi választmányi tagokból is állhat, másokból is alakítható. Ha tehát ez iránt kell provideálni: nem vagyok ellene annak, hogy mondassák ki, hogy az összeíró küldöttség jegyzőkönyve is magyar legyen; mert ez legalább egy bajon segit, a nélkül, hogy az 1868. törvényen tulmenne; de igy, a mint van ezen szakasz, teljesen fölösleges, s azért annak kihagyását indítványozom. (Helyeslés bal felől.)
