Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-283
283. országos ülés jnlias 23. 1874. 363 ha szavazni akarnak. Tehát nem mennek a választásra ; Debreezen város tisztelt képviselője szerint pedig ez a legbiztosabb mód arra, hogy az emberek pénzt kapjanak, legalább adójok kifizetésére. Egy áll a kettő közül: vagy megöli a politikai érdekeltséget: — akkor nem fognak pénzt kapni, hogy szavazni menjenek, és nem fogják helyettök az adót kifizetni; vagy más kifizeti az adót: és akkor a politikai érdekeltség nem lesz megölve. (Tetszés jobb felől.) Mindenesetre legkülönösebbnek tartom azt, hogy ilyen világosan ellenmondó okokból közös érvet merítenek ezen §. ellen. (Derültség.) Egyébiránt, tisztelt ház, nem ez volt szándékom, midőn egyik tisztelt képviselőtársam ezen nyilatkozatára hivatkoztam; szándékom valóban nem tréfa volt. Én komolyan kérdem, hogy ha csakugyan állnak azon jelenségek, melyeket azon tisztelt képviselő ur itt kifejtett, ha csakugyan áll az, hogy a választők nagyobb része csakis pénzért megy szavazni, és hogy a törvényjavaslat czélja a függetlenséget a választói testületben föntartani, erősíteni: akkor azt kérdem azon tisztelt képviselő úrtól, miért ellenzi ezen §-t? Vajon mikor lesz a választói testületben több komolyság, soliditás, pontosság és rendszeretetség, tehát függetlenség is: akkor-e, ha hozzászoktatjuk, hogy a szavazatot olyannak tekintse, melyet mindig áruba kell bocsátani? vagy ha hozzászoktatjuk a választói jogot olyasminek tekinteni, a mit az állam iránti kötelesség teljesítése, mint egyik előleges föltétel által kell megérdemelni? Ha valaki ezen beteges állapotot, mely abból áll, hogy a szavazók megfizettetik magokat: ugy fogja föl, mint orvoslandót, ezen két következtetés közül az egyiket kell választania: vagy azt kell hinni, hogy ezen baj orvosolhatatlan, és akkor meg kell szüntetni az alkotmányos életet, mert ily eszközökkel föntartott alkotmányos élet nem érdemes az életre. (Nyugtalanság bal felől. Élénk helyeslés jobb felől.) Ha pedig, a mint a tisztelt képviselő ur egy másik beszédében kifejezte, és a miben én vele egyetértek, ő bizik az ország jövőjében, és bízik az ország szellemében: akkor kérdem: nem kell-e két kézzel megragani minden alkalmat, (FölJciáltások a szélső bal oldalon: Nem.') a mi a választói testület soliditását, józanabb fölfogását, választói erényeit emeli? {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ennyi az, tisztelt ház, a mit kalászát gyanánt fölhozni akartam. Végül egy észrevételt teszek Debreezen város tisztelt képviselő ur azon nyilatkozatára, a melyben fölhivta a tisztelt túloldalt arra, hogy ne akadályozza ezen javaslatnak törvényre emelését; legyen miénk a dicsőség,hogy ezen törvényjavaslatot megalkottuk, mert, — azt mondja, — az oly politikának, mely ily szakaszt, mint ezen §. 5-ik pontja javasol: előbb-utóbb porba kell hullani. (Igazi Ugy van! a bal oldalon.) Ám legyen a mi dicsőségünk az, tisztelt ház, hogy mi egy fájdalmasan ható, de az ország érdekében általunk szükségesnek vélt rendszabály behozatalától nem riadtunk vissza; (Mozgás a bal oldalon.) legyen a mi dicsőségünk az, hogy bennünket ezen rendszabály mérlegelésében nem pártérdek, hanem az ország érdeke vezérelt. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás balról.) Mi elvállaljuk a felősséget azért, hogy mi a magyar állam ccnsolidását a honfi-kötelesség komoly fölfogására akarjuk fektetni, és arra a tevékeny készségre, hogy ezen kötelesség teljesíttessék. Ez legyen a mi dicsőségünk, és legyen az ellenkező nézetüeké az a dicsőség, hogy ők az ország javát eltérőleg talán ellenkező irányban keresik. (Helyeslés.) Csak egyet akarok még kijelenteni: azt, hogy a mit ezen törvényjavaslatban alkotunk, nagyon maradandó jelleggel nem bir; de én ugy vagyok meggyőződve, a mit Paczolay tisztelt képviselőtársam kijelentett, bár önök által nevetségesnek találtatott, én részemről, — ismétlem, — meg vagyok győződve, hogy ezen törvényjavaslatban bei elvek közül az az elv, mely ezen 12-ik §. 5-ik pontjának alapjául szolgál: az lesz ezen törvényjavaslatban, a legmaradandóbb; mert én meg vagyok győződve arról, hogy inig magyar törvényhozás lesz, és mig a magyar állam föntartása és fejlesztése a törvényhozás szivén fog feküdni: addig ezen elv a magyar törvényhozásnak mindég vezér-csillaga leend. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás és mozgás bal felől.) Mert azon napon, midőn mi ezen országban a kötelesség-érzetet ébren- és tevékenységben tartani és törvényhozási eszközökkel is támogatni megszűnünk: azon naphoz igen közelesik azon másik nap, melyet reményiem, nem érnek el utódaink sem, a mely nap a magyar állam hanyatlásának napja lesz. (Nyugtalanság a bal oldalon.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy valóban a közjó érdekében cselekszünk, midőn ezen elvet törvénykönyvünkbe beiktatjuk: azért én ezen §-t szavazatommal elfogadom. (Élénk hosszas helyeslés jobb felől.) Elnök: Öt perezre fölfüggesztem az ülést (Elnök leszáll.) (Szünet, mely után Bánó József foglalja el az Elnök: széket.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Fölkiáltások: Helyréi Szavazzunkl ElállA Szavazzunk! Hosszas zaj.) Ivánka Imre: Tisztelt ház! Nem szoktam nagyon ragaszkodni ahoz, hogy beszéljek, (Halljuk! Elálll) hanem ma kötelességemnek tartom 46*
