Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

358 283. országos ülés Julius 25. 1874. elő; hanem e törvényjavaslat annak épen ellenkezőjót idézi elő, és egy nemét a korteskedésnek alapítja meg. (Fölkiáltások bal felől: Ugy is vanl) Már tisztelt ház. mindebben az okoskodásban csak egy kis hiba van, és ez abban áll, hogy alapja teljesen hiányzik; mert ezen okoskodás arra volt épitve, hogy a pénzügyminister és a pénzügyi hatóságok által osztogatott halasztás nem fogja gátolni, hogy azok, kik haladékot nyertek nrnlt évi adój oknak lefizetésére, a kik tehát azzal az összeírás illetőleg évi kiigazítás megkezdésekor még hátralékban vannak : választók legyenek. Már, tisztelt ház! méltóztassék elolvasni a törvényjavaslatnak ezen §-át. Ez világosan azt mondja, hogy azok, kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választó kerületben fizetendő egyenes adójokat le nem fizették : nem választók. A ki habár engedélyivel haladékot nyer, az bizonyos, hogy adójátlenem fizette ; az nem jogtalanul, de minden esetre hátralékban van; ha pedig hátralékban van, ezen pont határozata alá esik és igy a választók névsorába fölvétetni nem fog. Most méltóztassanak megítélni, minő súlyt lehet azon oknak tulajdonítani, a melyek nyomán a tisztelt képviselő ur a törvényjavaslatot elvetette. Téves föltételen alapszanak azok, és ezen suppositum magával a törvényjavaslat szövegével megczáfolható. Előbb, mintsem a tisztelt képviselő urnák ilyen vádat kellett volna ellenünk emelni : igényt tarthattunk volna azon dicséretre, azon elismerésre, melyet az átalános vita alkalmával mondott beszédében irányunkban kifejezett; mert ha oly tüzetesen, és alaposan tudta kifejteni azt, hogy mennyi előny és haszon háromlott volna e pártra abból, ha ki lett volna mondva, hogy a kik múlt évi adójokra haladékot nyertek, szintén választók, ha — mondom — el tudta számítani, mennyi haszna lett volna ebből ezen oldalnak : tekintetbe vehette volna, hogy mi erről mégis lemondtunk, és ezen §. eredeti conceptiójától eltértünk és ekkor igenis ez czáfolhatlan bizonyítéka annak, hogy megérdemelhettük volna tőle azon elismerést melylyel bennünket az általános vitában illetett, s ezt mint 3-ik pontot hozhatta volna föl, e javaslatot nem pártérdekből, hanem az ország átalános érdekében alkottuk. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Vége lesz tehát azon lehetséges gyanúsításnak, hogy itt az adóhaladék jobb oldali szavazatokért fog áruitatni a nagy Tezzel által. Ha én gyanúsítani akarnék, ha én igazságtalannak nem tartanám a túloldalon ülőket ilyesmivel illetni: azt mondhatnám, hogy a Tezzeléhez hasonló kereskedést talán a másik oldalon űznek ; hogy fölállítása annak, hogy a választói jog megtartható, daczára az adó be nem fizetésének : talán jobban hízelegne némileg gyöngeségeknek és jobban gyűjtene némely választóknak hajlamát egy más zászló alá; (Élénk helyeslés jobb felől.) de ilyen indokokból a túloldalon Ülők bizonyára nem indulnak ki, és én őszinteségöket kétségbe nem vonom, mert sok becsületes meggyőződést ismerek a túloldalon, a kik ezen törvényjavaslatot nem ugyan erős okokból, de őszintén elvetik. A tisztelt képviselő urnák második oka abban áll, hogy az igazság, a kötelesség és az adófizetési kötelezettség iránti érzéket jobban megzavarni semmivel nem lehet, mint ezen intézkedés által, és ezen valóban igen fontos okot azzal indokolja tisztelt képviselő ur, hogy miután mi megengedtük, hogy az összeírás megkezdéséig az elmúlt évi adó lefizethető legyen, tehát ugy állítjuk oda a dolgot, hogy kötelesség: nem az, az adót pontosan fizetni; hanem az előző évi adót a következő év 4-ik hónapjában lefizetni, hozzáteszi, hogy oly nagy hanggal hirdetjük mi, hogy az nem ez adóexecutioért, hanem azért kell, hogy a kötelesség teljesítését a joggal szemben éreztessék. És végre azt mondja, hogy okoskodásunkból logikailag az következik, hogy a ki a jogot, tudniillik a választői jogot nem élvezi: az nem is tartozik adót fizetni. Ez az okoknak mindenesetre igen furcsa gyűjteménye. (Derültség a jobb oldalon.) Ha ezen okok egyikét figyelembe veszszük, az a ki a javaslatot nem ismeri: azt gondolná, hogy mi az adónak pontatlan megfizetésére jjraemiumul tűzzük ki a választői jogot; azt gondolná, hogy mi a választói jogot elveszszük attól, a ki adóját pontosan megfizeti, és megadjuk annak a ki 4. hónappal késett az adófizetéssel. Mindez azonban, tisztelt képviselőház, nézetem szerint a képviselő ur egy téves fölfogásán alapszik, egy téves fölfogáson indokaink iránt. A tisztelt képviselő ur azt hiszi, mi a szavazati jogot az adófizetés aequivalenseül tekintjük; hogy mi az egyiket a másik egyénértéke gyanánt állítjuk föl e törvényjavaslatban. Ha csakugyan ez volna az okoskodásnak aláírja: akkor igenis lehetne mondani, hogy a ki adót nem fizet, azt nem illeti meg a választói jog; de mindenkinek megadjuk e jogot, a ki adót fizet. De hisz senki ez oldalról ily okoskodást föl nem állított. Nem azt mondottuk, hogy az adó lefizetésével válhatlan kapcsolatban van a választói jog ; mert ez az átalános szavazati jognak alapelve lett volna, erre nézve pedig csak eléggé világosan nyilatkoztunk; hanem állítottuk épen ellenkezőjét annak, a miből a tisztelt képviselő ur okoskodásában kiindult; állítottuk tudniillik azt, hogy az állam iránti tartozás teljesítése, jelesen az egyenes adók lefizetése egyik előföltétele a választói jognak; állítottuk ezt azért, nem mintha az adó lefizetése által venné meg az illető szavazati jogát ; hanem azért : mert az adó pontos fizetése