Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

288. országos ülés Julius 25. 1874. 349 arra, hogy a keletről, a "fekete tenger felől jövő nemzetközi forgalom monopóliumát az osztrák állam­vasuttár'sulat nyeri el ? Mindez a magyar haza érde­kében történt? Tisztelt ház! Méltóztassanak egy pillantást vetni a múltra; méltóztassanak tekintetbe venni az első lépést: a vöslaui egyezményt . . , Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni; (Oda tartosikl) \\\s,z semmi összefüggés sincs ezen egyezmény és a tör­vényjavaslat közt. Vidliczkay József: Elfogadom a tisz­telt elnök ur figyelmeztetését; hanem méltóztassék megbocsátani, nem tetszett beszédemnek fonalát tö­kéletesen fölfogni. Mindjárt rá fogok jönni arra, a mire — kétségtelen jogánál fogva — a tisztelt elnök ur engem figyelmeztetni méltóztatott. Csak azt akarom röviden megemlíteni és erre czáfolatot várok: hogy a vöslaui egyezménytől a temesvár­orsovai vasút megszavazásáig a magyar haza nem­zetgazdasági érdekében törvényhozási utón lényeges semmi sem történt, semmi sem tétetett, (Ügy van! bal felöl.) és — itt reá térek a tárgyra — ép ez az, a mi a nemzetnek roszul esik; ez az, a miről tegnap Kerkapoly Károly képviselő ur szólt, hogy mi az oka az ingerültségnek, — s ha neki volt joga szólni: nekem is van jogom, (Helyeslés hal felől.) hogy — mondom — a haza iránti köteles­ségek teljesítésére a fölhívás — sőt mondhatom : leczke — onnan és azoktól jő, kik a haza iránti kötelességeiket nem teljesítik, (ügy van\ bal felöl.) még pedig sem a többség, sem a kormány. Méltóztassék a tisztelt kormánynak, a tisztelt többségnek a leczke foganatosítását önmagán kez­deni ; méltóztassék a tisztelt kormánynak, a tisztelt többségnek oly törvényeket hozni, a melyek e ha­zát fölvirágoztatják és akkor ezen nemzet azon lecz­két, a melyet neki az ötödik §-ban ez alkalommal adni kivannak: el fogja fogadni. Hanem addig, a mig ez nem történik: az ötödik §. e nemzetben jó vért nem csinálhat. Egyébiránt látva azt, hogy utánam még töb­ben vannak fölírva, nem folytatom tovább a dis­cassiot, hanem először: ajánlom módositványomat elfogadás végett; másodszor: kijelentem, hogy az ötödik §. irányában pártolom a kisebbség véle­ményét. Huszár Imre jegyző: (olvassa a inódositványt.) A 12. §. első bekezdéséből ezen szavak: „il­letőleg a választók névjegyzékébe föl nem vétetnek" hagyassanak ki. Matolay Etele: Tisztelt ház! Mielőtt a tárgyalás alatt lévő 12. §-hoz tüzetesen szólanék, legyen szabad néhány másodperczig némely meg­jegyzéseket tennem, egy tegnap itt hallott igen fé­nyes beszédre, nevezetesen Kerkapoly Károly kép­viselőtársunk nyilatkozataira. Mindenekelőtt alkalmat veszek magamnak vi­szonozni azon szívélyes elismerést, a melylyel ő Péchy tisztelt képviselőtársamnak adózott. Nem azért teszem ezt, mintha azt hinném, hogy az én csekély­ségem ezen elismerésnek az ő szemében némi be­cset kölcsönöz ; hanem teszem ezt azért, mert én vagyok az első, a ki pártunk részéről alkalmat nyertem kinyilatkoztatni, miszerint higgadtan és tár­gyilagosan szólott a különvéleménynek előadására, a mi annál becsesebb Kerkapoly tisztelt képviselő urnák ajkairól, mert róla is el kell ismerni, hogy beszéde sem ingerült, sem ingerlő nem volt. Azonban ezzel még nem róttam le irántai tartozá­somat ; mert köszönettel tartozom még két nyilatko­zatáért, a melylyel ő egyenesen a mi malmunkra hajtotta a vizet. Azt mondotta ugyanis a tisztelt képviselő ur, a mit én máskor is voltam már sze­rencsés hallani, hogy az összes adóhátralék nem oly nagy, sőt — és ez a lényeges — kisebb, mint a minő akkor volt. midőn a mostani kormány a kor­mányzatot átvette. Mit jelent ez, tisztelt ház? Azt, hogy az önök által — bocsánatot kérek, hogy e szót hasz­nálom — annyit rágalmazott nemzet, a melyről önök azt beszélik, hogy polgári kötelezettséget nem ismer, nem teljesít, mióta az alkotmányos életet visszanyerte, nem hogy szaporította volna, hanem fogyasztotta adóhátralékát. Ha ez igy van: akkor mi szükség van a választási törvénybe ezen ötödik pontot beiktatni? A másik állítása a tisztelt képviselő urnák az, — a mit oly helyesen indokolt, hogyha magam nem tapasztaltam volna, elhinném neki, — hogy sem a legnagyobb birtokosok, sem az úgynevezett köznép vagy kisebb adózó, hanem a középosztály fizeti legnehezebben adóját. Ennek is kifejtette az okát: mert a társadalmi állapotok oly morális köte­lességeket rónak ezen osztályra, a melyek lényege­sen legalább nem különböznek azoktól, melyeket a legnagyobb birtokosra ró, de a tehetség nincs meg hozzá. De ez ismét nem annyit tesz, hogy az adó nem fizetés a nem akaráson, de a nehéz kö­rülményeken múlik. Én tehát ismét azt mondom, teljességgel nem látom át: miért akarjuk ezen sze­rencsétlen ötödik pontjában a 12. §-nak, a válasz­tási törvényt és magát az ország összes választóit, mint épea Kerkapoly monda: az ország polgársá­gának színe-javát prostituálni. Még egy-két észrevételt leszek bátor tenni, azután áttérek a tárgyra. Azt mondja tisztelt képviselőtársam, hogy — s ez a vád leginkább, vagy talán kizárólag a ház ezen oldala ellen van irányozva; — mi mindig be­szélünk a polgárok jogairól; de nem beszélünk azok-

Next

/
Thumbnails
Contents