Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

288. országos ülés Julius 25. 1874. 349 arra, hogy a keletről, a "fekete tenger felől jövő nemzetközi forgalom monopóliumát az osztrák államvasuttár'sulat nyeri el ? Mindez a magyar haza érdekében történt? Tisztelt ház! Méltóztassanak egy pillantást vetni a múltra; méltóztassanak tekintetbe venni az első lépést: a vöslaui egyezményt . . , Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni; (Oda tartosikl) \\\s,z semmi összefüggés sincs ezen egyezmény és a törvényjavaslat közt. Vidliczkay József: Elfogadom a tisztelt elnök ur figyelmeztetését; hanem méltóztassék megbocsátani, nem tetszett beszédemnek fonalát tökéletesen fölfogni. Mindjárt rá fogok jönni arra, a mire — kétségtelen jogánál fogva — a tisztelt elnök ur engem figyelmeztetni méltóztatott. Csak azt akarom röviden megemlíteni és erre czáfolatot várok: hogy a vöslaui egyezménytől a temesvárorsovai vasút megszavazásáig a magyar haza nemzetgazdasági érdekében törvényhozási utón lényeges semmi sem történt, semmi sem tétetett, (Ügy van! bal felöl.) és — itt reá térek a tárgyra — ép ez az, a mi a nemzetnek roszul esik; ez az, a miről tegnap Kerkapoly Károly képviselő ur szólt, hogy mi az oka az ingerültségnek, — s ha neki volt joga szólni: nekem is van jogom, (Helyeslés hal felől.) hogy — mondom — a haza iránti kötelességek teljesítésére a fölhívás — sőt mondhatom : leczke — onnan és azoktól jő, kik a haza iránti kötelességeiket nem teljesítik, (ügy van\ bal felöl.) még pedig sem a többség, sem a kormány. Méltóztassék a tisztelt kormánynak, a tisztelt többségnek a leczke foganatosítását önmagán kezdeni ; méltóztassék a tisztelt kormánynak, a tisztelt többségnek oly törvényeket hozni, a melyek e hazát fölvirágoztatják és akkor ezen nemzet azon leczkét, a melyet neki az ötödik §-ban ez alkalommal adni kivannak: el fogja fogadni. Hanem addig, a mig ez nem történik: az ötödik §. e nemzetben jó vért nem csinálhat. Egyébiránt látva azt, hogy utánam még többen vannak fölírva, nem folytatom tovább a discassiot, hanem először: ajánlom módositványomat elfogadás végett; másodszor: kijelentem, hogy az ötödik §. irányában pártolom a kisebbség véleményét. Huszár Imre jegyző: (olvassa a inódositványt.) A 12. §. első bekezdéséből ezen szavak: „illetőleg a választók névjegyzékébe föl nem vétetnek" hagyassanak ki. Matolay Etele: Tisztelt ház! Mielőtt a tárgyalás alatt lévő 12. §-hoz tüzetesen szólanék, legyen szabad néhány másodperczig némely megjegyzéseket tennem, egy tegnap itt hallott igen fényes beszédre, nevezetesen Kerkapoly Károly képviselőtársunk nyilatkozataira. Mindenekelőtt alkalmat veszek magamnak viszonozni azon szívélyes elismerést, a melylyel ő Péchy tisztelt képviselőtársamnak adózott. Nem azért teszem ezt, mintha azt hinném, hogy az én csekélységem ezen elismerésnek az ő szemében némi becset kölcsönöz ; hanem teszem ezt azért, mert én vagyok az első, a ki pártunk részéről alkalmat nyertem kinyilatkoztatni, miszerint higgadtan és tárgyilagosan szólott a különvéleménynek előadására, a mi annál becsesebb Kerkapoly tisztelt képviselő urnák ajkairól, mert róla is el kell ismerni, hogy beszéde sem ingerült, sem ingerlő nem volt. Azonban ezzel még nem róttam le irántai tartozásomat ; mert köszönettel tartozom még két nyilatkozatáért, a melylyel ő egyenesen a mi malmunkra hajtotta a vizet. Azt mondotta ugyanis a tisztelt képviselő ur, a mit én máskor is voltam már szerencsés hallani, hogy az összes adóhátralék nem oly nagy, sőt — és ez a lényeges — kisebb, mint a minő akkor volt. midőn a mostani kormány a kormányzatot átvette. Mit jelent ez, tisztelt ház? Azt, hogy az önök által — bocsánatot kérek, hogy e szót használom — annyit rágalmazott nemzet, a melyről önök azt beszélik, hogy polgári kötelezettséget nem ismer, nem teljesít, mióta az alkotmányos életet visszanyerte, nem hogy szaporította volna, hanem fogyasztotta adóhátralékát. Ha ez igy van: akkor mi szükség van a választási törvénybe ezen ötödik pontot beiktatni? A másik állítása a tisztelt képviselő urnák az, — a mit oly helyesen indokolt, hogyha magam nem tapasztaltam volna, elhinném neki, — hogy sem a legnagyobb birtokosok, sem az úgynevezett köznép vagy kisebb adózó, hanem a középosztály fizeti legnehezebben adóját. Ennek is kifejtette az okát: mert a társadalmi állapotok oly morális kötelességeket rónak ezen osztályra, a melyek lényegesen legalább nem különböznek azoktól, melyeket a legnagyobb birtokosra ró, de a tehetség nincs meg hozzá. De ez ismét nem annyit tesz, hogy az adó nem fizetés a nem akaráson, de a nehéz körülményeken múlik. Én tehát ismét azt mondom, teljességgel nem látom át: miért akarjuk ezen szerencsétlen ötödik pontjában a 12. §-nak, a választási törvényt és magát az ország összes választóit, mint épea Kerkapoly monda: az ország polgárságának színe-javát prostituálni. Még egy-két észrevételt leszek bátor tenni, azután áttérek a tárgyra. Azt mondja tisztelt képviselőtársam, hogy — s ez a vád leginkább, vagy talán kizárólag a ház ezen oldala ellen van irányozva; — mi mindig beszélünk a polgárok jogairól; de nem beszélünk azok-