Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-282

282. országos ülés július 24-. 1874. 341 közteíhefcik, és a mi elidegenithetlen tulajdonuk, azt tőlök el nem vehetik. Hiszen ez a törvényjavaslat egy egész eodex criminalis, (Derültség.) valóságos büntető törvény. Van itt adótörvény, van benne mindenféle zavarék, olyan, hogy abból ki nem okoskodhatik senki. És még ezt választási törvénynek nevezik ; pedig legkevesebbet beszélnek benne a választásról. (Derültség.) Megfosztják jogaiktól a polgárokat, a szeszély bábjává teszik őket; de szépen eltakarják a dolgot s világosan nem merik kimondani. Sőt az eredeti törvényjavaslatban, melyet a belügyminister ur beterjesztett, ez az 5-ik pont, mely a leggyönyörüségesebbek egyike, benne sem foglaltatott. Az osztályokban sem hallottunk róla semmit, hanem kiienezen összeültek központi bizottságnak, (Derültség.) és azt mondták, jó lesz még azt beleszúrni; a belügyminister ur belenyugodott, és ime itt van előttünk. (Derültség.) Ezek azon indokok, a melyeknél fogva a második pontot nem fogadom el. A harmadik pont azt mondja, hogy a kik „választói joguk elvesztésére Ítéltettek", a jogérvényes Ítéletben megszabott idő tartama alatt nem választók. Választói jog elvesztésére elitélni valakit. Hiszen akkor arra is el lehet valakit ítélni, hogy nem magyar ember, (Derültség.) vagy hogy ezután a belügyminister ur nem Szapáry Gyula gróf, (Derültség.) vagy például arra is elitélhetik, hogy nem is férfi. (Atalános hosszas nevetés. Fölkiáltások: Ez személyes kérdés! Es nem tartozik idei) Engedelmet kérek, én ezt csak például mondom; (Derültség.) mert én egyiket sem tartom helyesnek ; épen azért a törvényjavaslat ezen pontját sem tartom helyesnek, ép ugy, mint ha olyasmi történnék egyikünkkel vagy másikunkkal, a mit fölhoztam. Én ezt a büntető igazságszolgáltatás hatalmában lévőnek lenni nem tálalóin. Azt mondja az államtitkár ur, és mások is mondták, hogy így van Olaszországban, így van ez Belgiumban. De én azt mondom, ha Belgiumra nézve jónak látják : hát hozzanak törvényt; de mi sem Olaszország, sem Belgium számára nem alkotunk törvényt, hanem mi a magyar haza polgárai számára akarunk törvényt hozni. Ilyen törvénynek nyomát pedig hazánk előéletében őseink bejövetele óta sohasem találtam. Ez tehát szinten oly korcs-kinövés, oly idegen plánta, melyet behozni nem lesz üdvös, a melyet én el nem fogadhatok. A negyedik pont szól a vagyonbukottakról, míg a csőd meg nem szűnik. Átalánosságban ezt sem fogadhatom el, mert az így átalánosságban a viszszaélésnek tárt kaput nyit. Például: ha valakinek 1.000 forint adóssága, és 10.000 forint értékű vagyona van, és ha a hitelezőnek azon napra, a melyen az pénzét visszakérte, megfizetni nem tudja: az illető hitelező csőd iránti keresetet ad be, már ek- f kor meg van fosztva választói jogától, habár kimutatja is később, hogy vagyona bőven födözi az adósságot és ezt ki is fizeti. Ezen pontot tehát, mint a mely szintén meg akarja fosztani az állam polgárait választói jogától: ugy. a mint van, szintén nem fogadhatom ei. A mi az utolsó pontot illeti, (SaUjukl) a melyben az mondatik, hogy a ki előző évi adóját meg nem fizeti, birjon bár milliónyi értékkel, legyen bármint képessége, birjon is a választói jogra tizenkéíféle qualificatioval: még sem lehet választó, nem vétethetik föl a választói lajstromba: szintén drákói törvény, és ezt sem fogadhatom el, a már előttem szóló képviselőtársaim által fölhozott indokokból. Emiitették tegnap, hogy e pont a 108. szakaszszal együttesen tárgyaltassék, nem tudom elfogadtatott-e ez. vagy nem fogadtatott, el; mert nem veszem észre, hogy a 108. §-ról is beszéltek volna. Egyébiránt fognak még beszélni erről is. (Halljuk l) Ezen szakaszban az van mondva, hogy csak annak van választói joga, a ki egy évi adóját, ha 20 évi adója is van hátralékban: akkor, mikor magát bejelenti ott abban a kerületben, melyben magát bejegyeztetni kívánja, mondom, egy évi adóját befizette, és e mellett lehet más kerületekben több birtoka után 15—20 évi adóhátraléka, mert, ha most évenkint rendesen behajtanák az adót, az más volna; de nem hajtják be, csak a kisbirtokosoktól, a nagy birtokost, dúsgazdagot nem bántják ; (Ellenmondás.) sőt még annyira sem bírunk menni, a mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam és mások is emiitettek, hogy ha oly nagy szükségök van a pénzre és a szegény ember ellen az adóbehajtás oly drákói szigorral űzetik mindenfelé az országban : tessék a nagybirtokosokat is exequálni. Mert az nem ugy áll, mint a belügyminister ur tegnap Hevesmegyére vonatkozólag méltóztatott említeni, hogy ott a nagybirtokosoknál nem igen van hátralék, hanem leginkább a olyanoknál van, a kik leginkább 500—1000 forint adót fizetnek. Én nem tudón, mert sehol sem kaptam fölvilágosítást, sem a ministeriumnál, sem az adóhivataloknál, hogy kinek mennyi hátraléka van; a városok és megyék pedig csak az adóhivatal megbízásából hajtják be az adókat, tehát ezeknél megnézni nem lehet, hogy ki mennyivel van hátralékban ; hanem mégis megyei tisztviselőktől tudom, hogy vannak most is egyének, a kiknek 26, 20, 18 ezer frt adóhátralékuk van. A megyei tisztikartól értesültem erről, a kik ugyan nem mondták, mint bizonyost, mert a titkot ők sem tudhatják egész bizonyossággal; de mégis kiszivárogtak némely adatok, és azok alapján mondták, hogy így van. Nagyon fogok örülni, ha a tisztelt belügyminister ur bebizonyítja adatokkal Hevesre nézve, hogy nem igy van; de, mondom, én igy hallottam, tehát ezen pontot sem fogadhatom el. (Fölkiáltások: Két óra!)