Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

275. országos ülés Julius 16. 1874 151 ból fogja szállítmányai egy részét a keleti vasútnak átadni. Sokat hallottunk a tárgyalások folytán a differentialis tarifa kérdéséről. Én nem akarok azokra refiectálni, a miket kereskedelmi szempontból a tarifára nézve fölhoztak; de a tarifának, fölfogásom szerint, van egy más következése is: verseny a többi vasutakkal, és épen azért; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen tarifák az osztrák államvasuttársulat által az államnak minden befolyása nélkül kezeltetvén, a legcsekélyebb kedvezmény is elég lesz arra, hogy a keleti vasútra vonatkozólag minden concurrentia a transito-forgalom tekintetében lehetetlenné váljék. Azt mondotta Huszár Imre tisztelt barátom, hogy körülbelől ezen vasút concessionálására nézve is kényszer-helyzetben vágjunk a tekintetben, hogy hiszen nincsen, a ki ezen vasutat Arad felé garantia nélkül kiépítse. Én nem tudom, tisztelt ház! hogy akad-e ilyen vállalkozó ; de azt tudom, hogy az ügynek szőnyegrehozatala sokkal rövidebb idő alatt történt, mintsem hogy e tekintetben a kormánynak módjában lett volna egészen alapos tudomást szerezni, és azt hiszem, hogy legalább annyi joggal állithatom az ellenkezőjét, mint ő állította. Egyébiránt kérdés, hogy hát a tömösi kapcsolatra van-e vállalkozó. Miért nem látta tehát szükségesnek a kormány provideálni a tömösi csatlakozásra vonatkozólag ? Én megengedem, hogy ezen csatlakozás kiépítése négy, öt, lehet 10 millióba fog kerülni; de e tekintetben positiv adatokat semmi esetre el nem fogadhatok : mert e tekintetben előttünk és a ház előtt semmiféle adatok nem fekszenek. Megvallom, hogy csakis a legnagyobb sajnálattal vagyok kénytelen constatálni azt, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur aláírásával behozatik egy törvényjavaslat a házba, melynek részletei iránt semmiféle fölvilágosítást nem bírunk; melynek egy részét, a tömösi csatlakozásra vonatkozót, én részemről vakon vagyok kénytelen nem megszavazni, mert ezt tenni -nem fogom ; de visszautasítani. Én óhajtottam volna, tisztelt ház, azt, hogy ezen vasút concessionálása tekintetében az osztrákállamvasut-társasággal szemközt ne álljunk. De megvallom, hogy azon mélyebben rejlő indok, melyre e tárgyalások folyama alatt majdnem minden szónok reflectált, talán rábírhatott volna engem arra, hogy ezen concessiot megszavazzam, ha ezen concessionalis okmány olyan lett volna, melyben az ország ezen fontos érdekei iránt provideálva leendett. Azonban az engedmény a magyar állam által megszavazott minden egyéb concessiotól kettőben különbözik, és ez az engedély-okmányban constatálva van. Különbözik először abban, hogy mig más okmányban a fuvar- ós a személyszállítás dijára befolyás van engedve az államnak : ebben ez iránt a maximai árak leszámításával, mi azonban nem jöhet figyelembe, most a tarifirozás nem a maximai árak szerint történik, — egy szóval sem tétetik említés. Különbözik továbbá abban, hogy a vasút igazgatására vonatkozólag ez okmány az állam fölügyeleti jogáról semmit sem tartalmaz, és így megvallom, hogy csodálkozom azon, hogy az igen tisztelt kormány mindekkoráig nem tett eleget az 1867: XV. törvényczikk 7. §-a rendeletének; azon rendeletnek, melyben ki lett mondva, hogy a többek közt az osztrák államvasút biztosítéki összege iránt is külön egyezmény fog köttetni; mert ezen egyezményt természetszerűen és indokoltan kitérj eszthetőnek tartanám nemcsak a biztositéld összeg megállapítására, de azon jogok megállapítására is, melyeket a magyar állam fog gyakorolni. Ezen egyezmény létre nem jöttét csakis annak tulajdonítom, hogy van Magyarországon 95 mértföld vasút, melynek tarifájára és igazgatására a magyar államnak semmi befolyása sincs; mig másrészről tényleg ugyan nem, de jogilag igen, tetemes összeg van garantirozva azon vasútnak. Fölhozatott ma több oldalról, hogy mi fog történni az ország financziális helyzetével, ha ezen vasút meg nem szavaztatik. Épen negyedszer hallom ezt azon rövid idő óta, hogy szerencsés vagyok a háznak tagja lenni. Fölemlittetett ezen körülmény az 50 milliós kölcsön tárgyalásánál; föl a 153 milliós kölcsön tárgyalásánál; hasonlag a keleti vasút sorsának eldöntésénél, és ime, most negyedszer állunk e kérdéssel szemközt. Méltóztassanak megengedni, de ha lehet rendszer, mely az ország anyagi és egyéb ügyeit tönkre teheti: azt gondolom, hogy ez a systema az, mely oda vezethet; azon systema, mely bizonyos tekintetben a képviselőknek magasabb hazafiságára hivatkozva, oly kényszer-helyzetbe juttatta a házat, hogy oly kérdést kénytelen fölállítani, hogy vagy az állam tönkre megy ; vagy föl kell adni az országnak ezen fontos érdekét. Én tisztelt ház, ebben részes lenni nem akarok, és engem e tekintetben más, mint az ország valódi érdeke, és annak érdeke iránt táplált meggyőződés ezen törvényjavaslat megszavazásánál nem vezet. (Helyeslés.) Átalában, tisztelt ház! nem akarván a ház türelmével visszaélni: szorítkozom annak egyszerű kijelentésére, hogy én ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Vargics Imre; Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Eláll! Eláll!) Számba véve a tisztelt ház türelmét, csak egy-két megjegyzésre akarok szorítkozni anynyival is inkább, mert nem akarom azon vádnak kitenni magamat, mintha tisztán vidéki érdekek