Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-270
10 270. országos ülés Julius 11. 1874. Csanády Sándor: Tisztelt ház! A szőnyegen forgó választási törvényjavaslat tárgyalása alatt gyakrabban hivatkozott a belügyminister ur az 1848. V. törvényczikkre, el akarván hitetni a nagy közönséggel, miszerint az általa beterjesztett törvényjavaslat egy részben az 1848. törvények §-aibdl, más részben oly §§-ból áll, melyek az 1848. törvényekben kimondott szabad eszmékre és szabad elvekre vannak fektetve. És ezt tette és teszi a belügyminister ur körülbelől azért, hogy egy kis népszerűséget szerezzen az általa összeférczelt zagyvalék-műnek, mely zagyvalék-műnek valóban igen nagy szüksége van arra, hogy egy kis népszerűséget kölcsönözzön neki az 1848-as név gyakori fölemlitése. Oly összeférczelt zagyvalék-műnek nevezem igenis a belügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslatot azon oknál fogva, mert az minden rendszer nélkül, különféle tárgyakkal foglalkozik, és igen helyesen jegyezte meg előttem szólott tisztelt képviselőtársam, Kállay Ödön, miszerint ezen törvényjavaslatnak vannak részei, melyek helyt foglalhatnának törvénykönyveinkben ott, a hol a sajtóvétségek megfenyitéséről kellene határozni; vannak §-ok, melyek a büntető-codexbe tartoznak, és a belügyminister ur mindezeknek daczára azt meri állítani, hogy az általa beterjesztett törvényjavaslat az 1848. törvényeket és azok kiegészítését foglalja magában. Én, tisztelt ház, a belügyminister ur ezen nyilatkozatát nem tarthatom másnak, mint Önámitásnak és mások ámításának. Nem tarthatom másnak, mint egy eszköznek arra nézve, hogy a közvélemény félrevezettessék. Mert hiszen tudjuk, hogy az 1848. törvényeket a szabadság és a jogegyenlőség szelleme lengi körül akkor, a midőn a minister ur által előterjesztett és jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a reactio, a visszaesés jellegét hordja magán. A tárgyalás alatt lévő javaslatnak, meggyőződésem szerint, nincs más czélja, minthogy a bekövetkezendő képviselői választások alkalmával is megtartsa a többséget saját pártja s kormánya részére és ezen többség által biztosítsa magának jövőre is a bársony székeket, biztosítsa igenis a nép-jogtiprások, rablások következtében. (Zúgás jobb felől. Az elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék véleményének előadásában kifejezéseit megválasztani olykép, hogy a ház méltóságát ne sértse. (Zajos helyeslés jobb felől.) Csanády Sándor: Nem fogadom el elnök úrtól a figyelmeztetést, (Nagy zaj) mert e kifejezést használták az előttem szólók közül többen, s ha az elnök urnák nem tetszett azokat figyelmeztetni: én visszautasítom ezen figyelmeztetést. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zajos fölkiáltásolc a jobb oldalon: Nem szabad visszautasítani! Elnök ur utasítsa rendre!) Elnök: A képviselő urnák nincs jogában az Elnök: figyelmeztetést, melyet én kötelességszerüleg a házszabályok értelmében és a rend föntartása érdekében tettem, visszautasítani. Ennélfogva a képviselő urat ezen magaviseleteért ezennel rendre utasítom. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Csanády Sándor: E czélból szerkesztetett a jelenleg tárgyalás alatt lévő harmadik szakasz, a mely kimondja, hogy az önkormányzati joggal biró és kir. városok polgárai közül csakis azok fognak birni választói joggal—(Zaj. Fölkiáltások a jobb oldalon: Eláll\ Eláll!) E czélból alkotta, mondom, a belügyminister a tárgyalás alatt lévő 3-ik §. a) pontját, a mely §-ban az mondatik, hogy a szab. királyi és rendezett tanácscsal biró városokban, e városoknak csakis azon polgárai bírnak szavazati joggal, a kik három lakosztályu házzal rendelkeznek. Mondja meg nekem a belügyminister ur, mi szükség volt arra, hogy az 1848. V-ik törvényczikk 3-ik §-át megsemmisítve, ilyenné alakítsa át? Azt nem mondhatja a belügyminister ur, hogy az 1848-ki törvénynek ezen szakasza nem volt eléggé világos. Mert ezen szakasz határozottan kimondja azt, hogy a királyi és önrendelkezéssel biró városokban szavazati joggal birnak mindazon polgárok, kik 300 forint értékű házak tulajdonosai. Valójában, ha az okát kutatva, az 1848. törvény 3-ik szakasza ilyetén megváltoztatásának, azon meggyőződésre kell jutnom, melyet tegnap Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam is tolmácsolt: hogy ez azért történik, mert belátta a kormány azt, hogy a városok polgárait, kik a szellemi művelődés magasabb fokán állanak, kik a haza és az alkotmányosság szabadságától vannak áthatva, sem etetés-itatás, sem megvásárlások, sem ijesztgetések által nem volt képes a belügyminister ur eszközökül megnyerni a kormány czéljainak kivitelére. Ha belügyminister ur be akarja váltani adott szavát, hogy az 1848. törvények czikkeit egy részben megtartja, más részben az átalakítandó czikkeket az 1848-as törvények szellemében fogja átalakítani: egyátalában nem lett volna szükség arra nézve, hogy a minister ur megváltoztassa az 1848-ik évi V. törvény 3-ik §-át; nem lett volna szabad a minister urnák a városi polgárokat megfosztani választási jogaiktól; nem: ha magát az 1848-ki törvényt tartotta volna szem előtt, mely törvény határozottan kimondotta, hogy azok, a kik 300 forint értékű házzal birnak, jogositvák szavazásra. De még azon esetben sem lett volna helyén a minister urnák eljárása, hacsak az 1848-ki törvények szellemét tartotta volna szem előtt. Ugyanis az 1848-ki törvény mindjárt a bevezetés után kimondja, hogy a