Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
275. országos ülés Julius 16. 1874. 13» késsen: mindenesetre szükséges, hogy egyenlő vonalakkal birjon, hogy az egyiknek ne legyen a másik fölött felsősége. Csak egy kis tárgyat veszek föl, mire Magyarország helyzeténél fogva különösen volna hivatva: ilyen például a vastermelés. Egy mázsánál alig van 60—70 kr nyeresség. Már ha hasonló termelési árak mellett az az osztrák vasút. mely Orsováig megy, a külföldi vasnak mértföldenként 70—80—90 kr előnyt nyújt, ugyan kérdem: hogyan birja akkor a magyar a concurrentiát a külföldi vassal kiállani ? Lehetetlen kiállani, mert a távolság nivellirozva van azon előnynyel, s igy az osztrák vas csakugyan annyiba kerül ideszállitva, mint a magyarországi vas. Tehát ez által a magyar ipar elveszti minden előnyét a külföldi fölött; elveszti a posztónál, czukornál, melyek pedig mind oly tárgyak, melyeknek egy részét különösen kelet felé kellene kivinni. Tisztelt ház! Nekünk különösen azon kell igyekeznünk, hogy az ország vagyonossága emeltessék ; mert az ország vagyonossága szoros összeköttetésben áll az állam vagyonosságával, és nekem erős meggyőződésem az, hogy áldozatok nélkül az ország ügyeit nem lehet rendezni, a inig az ország vagyonosságát nem rendezzük; az ország vagyonosságának pedig egyik fő-factora az ipar és kereskedelem rendezése ; mert hiában termelünk mi gabonát : ha nem lesz, a ki megvegye; és hiában termelünk egyebet, ha Magyarországon semmiféle terményt nem finomítunk, s akkor Magyarország nnaricziái sohasem fognak rendeztetni. {Igás! Ügy van ! hal felől) Éa, tisztelt ház, a paritás embere vagyok ; de a paritás alatt nemcsak a delegatioban való részvételt értem; hanem főleg értem azt, hogy a mi anyagi érdekeinket a másik fél épen ugy respectálja: mint a hogy mi respectáljuk az övéit, vagyis a terhekben való aránylagos részvétel annyit tesz, hogy az egyik fél a másik fölött tulsulylyal ne birjon. (Helyeslés bal felől.) Én meg vagyok győződve, hogy ezen szerződés az osztrák államnak fog túlsúlyt adni fölöttünk, és miután én hazánk fölvirágzásához kötöm az ország lételét: ezen törvényjavaslatot nem fogadhatom el, és az orsova-aradi összeköttetést pártolom; mert ez által a keleti összeköttetés veszélyeztetve nincs, mert azt hiszem, hogy ha e vonal Orsova-Aradon keresztül vitetik is : meglesz az összeköttetés kelettel. (Helyeslés bal felől.) Huszár Imre s Tisztelt ház! Kétségkivü 1 üdvös fordulatot jelez a javulás felé azon körülmény, hogy mig eddigelé derüre-borura megszavaztunk mindenféle vasutat, nagyobb bőkezűséggel, mint eszélyességgel; megadtuk a kamat-biztosítékot oly vasutvonaloknak is, melyeknek jövedelmezőségi reménysége csak a papiron, vagy az illető vidék érdekében fölszólaló képviselő urak ajkán létezett: addig ma komoly beható vitát folytatunk, — és e tekintetben a sajtó által is megelőzve, — egy oly internationalis vasútvonal fölött, mely kamat-bizíositék czimén az országnak semmijébe nem kerül. A dolog természetében fekszik, hogy a nyomasztó pénzügyi viszonyok következtében előállott ezen fordulat némi visszahatást keltett, és a mily nagy volt a megfontolatlanság eddig engedélyezéseinkben : oly egyoldalú, és mondhatnám a félénkséggel határos azon tartózkodás, a mely a valóságban létező rémképeket láttat e törvényjavaslattal szemben, mely a nagy pénzügyi válság óta legelőször van hivatva félbeszakadt vasút-hálózatunkba egy ujabb lánczszemnek beillesztése iránt intézkedni. Figyelemmel kisérve a törvényjavaslat körül fölmerült kérdéseket ugy a házban, mint a sajtóban : ugy találom, hogy a- törvényjavaslat ellenzői két kathegoriába oszthatók. Az elsőbe tartoznak azok, a kiket vasúti vagy helyi érdekek, vagy az osztrák államvasút-társulat iránt, meggyőződésem szerint alaptalan elfogultság vezérel; ezekkel, tisztelt ház, vitázni nem lehet; mert a ki előre el van határozva, hogy nem engedi magát meggyőzetni: annál semmiféle érvnek nincs foganata. A második kathegoriába tartoznak azok, kiket őszinte hazafias és méltánylandó aggodalmak vezetnek : ezeket megnyugtatni kötelesség, és én ezt is tekintem ezélomnak, habár szavaimnak nem is tulajdoníthatok több értéket, mint mennjit azoknak egy őszinte meggyőződés kölcsönöz. Különösen három szempontból támadtatik meg az előttünk lévő törvényjavaslat és támadhatott meg a lefolyt vita alatt, mint az ország kereskedelmi és közgazdasági érdekeire nézve kiválóan káros. Azon állításra nézve, hogy az osztrák államvasút-társulat üzleti központja Bécsben lévén, egész törekvése oda irányul, hogy a magyar kereskedelmet Magyarország természetes központjából kiszakítva Bécsben öszpontositsa : közlekedési minister urak adatokra fektetett alapos czáfolattal feleltek meg, és azt hiszem, hogy ezen érvek helyességét csak az egyoldalú elfogultság vonhatja kétségbe, s ezen okból nem is tartanám szükségesnek erre kiterjeszkedni: ha épen itt nem volna alkalmam egy pár megjegyzést tenni azokra, a miket tegnap Steiger képviselőtársam megemlített. Csak két megjegyzésére kívánok szorítkozni; (Halljuk.') azt kérdezte Steiger Gyula tisztelt barátom: hogy vajon mit tett az állam Pest városa érdekében ? A központi bizottság előadója részletesen elősorolta azon áldozatokat, a melyeket a törvényhozás a fővárosnak hozott. Én azonban azt hiszem, hogy a helyett, hogy a törvényhozásra e tekintetben panaszkodni lehetne, inkább az ellenkező miatt lehet vádolni a törvényhozást, mely a centralisationak e tekintetben is a 18*
