Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

126 274. országos ülés Julius 15. 1874. Tisztelt ház! Mielőtt e kérdést a szavazásra föltenném, meg kell még jegyeznem, hogy Helfy képviselő ur által beadott indítvány 10 tag által lévén aláírva, őt a házszabályok értelmében a zárszó megilleti. (Fölkiáltások: Eláll! Nagy zaj.) Kérem, méltóztassanak csöndben lenni. Helfy Ignácz: Tisztelt képviselőház! Mindenekelőtt constatálom a ház előtt és eonstatálom az ország előtt, hogy a jelen törvényjavaslat a milyen módon behozatott a házba, a milyen módon keresztül lett erőszakolva az önök körében, (Nagy zaj jobb felöl.) a milyen módon pressiót gyakoroltak a kormányra, hogy az a javaslatot behozza a házba és a milyen pressiót gyakorol a kormány a házra, hogy azt megszavaztassa, ámbár önök is kijelentették, hogy a törvényjavaslatot rosznak találják : olyan módon pressiót akarnak gyakorolni a szavazásra, hogy az eífogadtassék. (Fölkiáltások: Eláll \) Ha nem állok el a szótól, méltóztassanak elhinni, hogy nem azért teszem, mintha valami ellenállhatlan kedvet éreznék a beszélésre. (Jobb felöl ellenmondás. A szélső bal felől: Csendet kérünk!) Kötelességem fölszólalni azért, mert egyetlen egy érvet sem hallottam, mely alkalmas lenne arra, hogy nemcsak engem, de bárkit is e ház bármely oldalán capacitáljon, és kötelességemmé teszi maga az ország, mely méltán megkövetelheti, hogy ily nagyfontosságú dolgoknál föl legyen vüágositva arra nézve is, hogy a vitának mily stádiumában szavaztatott meg e dolog, ha csakugyan megszavaztatik. Távolról sincs szándékomban az egyes szónokok czáfolatába bocsátkozni; de nincs is mit czáfolnom; mert a mint az előttem szólott Steiger Gyula tisztelt képviselőtársam igen helyesen constatálta, nem akadt az egész házban senki, a ki azt merte volna állítani, hogy az elénk terjesztett javaslat jó : hanem az egész ékesszólás oda terjeszkedett, hogy a mennyire lehet, mentegessék, mint mentegetni szokták a rósz ügyet. Csak röviden kívánom összevetni azt, a mi a vita folytán fölmerült, a mi constatáltatott a kormány által is, és csak futólag érintek néhány érvet, melyek a kormány részéről egész czáfolatlanok maradtak és másrészről felelek a tisztelt pénzügyministernek tegnap mondott némely szavára, melyeket hallgatással mellőznöm nem lehet. Két dolog, ugy hiszem, világosan constatáltatott e házban. Az első az, hogy az egyik, tudniillik a nemzetközi szerződésre nézve a kormány semminemű biztosítékot nem keresett, vagy legalább nem talált és nem képes a háznak nyújtani arra, hogy a parallel vonal vagyis az a vonal, mely Magyarország érdekében áll, a kellő időben kiépíttessék. Nemcsak azok által constatáltatott ez, a mik fölhozattak és a miket a tisztelt kormány nem tudott megczáfolni ; de — és itt fölkérem a tisztelt ház figyelmét — ha van még valaki a házban, a ki talán hiszi, hogy a tömösi vonal mégis biztosítva van, azt figyelmeztetem az egyezmény 5-ik czikkére, melyben ez áll: „A két kormány kötelezi magát továbbá, hogy egy, ezen szerződés megkötése után azonnal a hely szinére kiküldendő külön bizottság által a brassó-plojesti vonal két szakaszának a határon leendő csatlakozási pontjainak megállapítására szükséges tanulmányokat és műszaki előkészítő munkálatokat eszközöltetni fogja; ezen munkálatok befejezése és a tömösi csatlakozási pont végleges megállapítása a két kormány által a jelen szerződés megerősítésétől számítandó legkésőbb egy év alatt fog eszközöltetni." Tehát itt maguk a szerződő felek elismerik azt, hogy a tömösi vonalra nézve tájékozva nincsenek. Én nem értem, hogy ezen alapon a tisztelt közlekedési minister ur miként tehetett tegnapelőtt ünnepélyes ígéretet a háznak, hogy a jövő ülésszak elején a tömösi vonalra nézve törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Ezzel igazolva van az, a mit Steiger Gyula képviselő ur állított, hogy soha oly vakon nem másztunk bele egy vasúti hálózatba sem, a mint ebbe. A másik pont a második szerződésre vonatkozik, és szintén igen lényeges, mer taz a differentiális tarifáról szól. Erre nézve mi lett volna constatálva? Az, hogy e perczben nem lehet segíteni és maga a tisztelt pénzügyminister ur is kimutatta azt, hogy a legjobb lesz ezt az administrativ útra terelni; de nem méltóztatott felelni Debreczen város érdemes képviselőjének azon nyomós érvére és azon kérdésére, hogy miként mer a kormány kötelezettséget valami olyas valamire, a mire nézve meggyőződött, hogy azt nem birja teljesíteni? mert nyílt titok, hogy a kormány már is megfeszítette minden erejét, hogy e tekintetben némi könnyítést eszközöljön ki az osztrák államvasuttóí. Én nem értem, hogy miként lehetséges az, hogy a mit megtagadott akkor, midőn még mi sem volt kezében : azt megadja akkor, midőn ő lesz a helyzetnek ura. Erről a tisztelt pénzügyminister ur egy szóval sem válaszolt, s miután e két pont képezi a két szerződésnek Achilles-sarkát, a melyből ki akarják forgatni Magyarország iparát, kereskedelmét és jólétét: reménylem, hogy ezek után nagyon meg fogja mindenki fontolni mit tesz, mielőtt erre igent mondana. Lehetetlen, tisztelt ház, hogy a tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédének egynémely részére igen röviden ne refiectáljak. Egyik legfőbb érve a tisztelt pénzügyminister urnák az volt, a mit arra felelt, hogy hálózatunk nem lesz tönkre téve, hogy gabonakivitelünk nem fog