Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

6 270. országos ülés Julius 11. 1874. kell teremnie; ezen föld jövedelméből azután le kellene vonni a munkálati költségeket, és a föld értékét, és ha ezt levonjuk, bizonyára nem marad 16%. Ezen az alapon tehát semmiesetre sem állhatunk meg. Én, ha a tisztelt ház beleegyeznék, azt ajánlanám, hogy vagy utasittassék a központi bizottság ezen pontnak értelmesebb szövegezésére, vagy pedig hagyassék ki tökéletesen; mert a tisztelt háznak, különösen pedig a túloldalnak, türelme annyira ki van merülve, hogy ezen nagyfontosságú törvényjavaslattal nem akar tüzetesebben foglalkozni. Ha a ház szives volna elfogadni módositványomat, hogy az 1848-iki törvény idevonatkozó §-a egyes pontjai meghagyassanak: akkor a czélt leginkább megközelitenők. Módositványom igy hangzik. (Olvassa:) „A választási törvényjavaslat a) és b) pontja helyett az 1848: V. törvényczikk 2. §-ának a) és c) pontjai alatt foglaltak meghagyandók." Én, tisztelt ház, az igazság tekintetéből követelem azt, hogy polgártársaink vagyona közt ne tegyünk különbséget arra nézve, hogy milyen birtokkal bírnak. Én azt hiszem, hogy legigazságosabb volna: ha az adó vétetnék föl mindenütt censusul, mert ez a legtisztább alap. Az lenne a legjobb, ha a házakra, a földbirtokra, és minden egyéb birtokalapokra az adót véve alapul, kimondatnék, hogy ilyen és ilyen házért, vagy földbirtokért ennyi adót kell mindenkinek fizetni. Azonban az ily értelmetlen szövegezés, ha a törvénybe iktattatik: mindig zavarra ad alkalmat. E törvény szerint az országban, alig hiszem, hogy legyen 40 jogosult választó-kerület. Tisztelt ház! Az elmondottakat ismételni nem akarom, hanem azt kívánom, hogy bővebb megfontolás végett vagy utasittassék vissza a központi bizottsághoz, hogy világosítsa föl ezen b) pontot, mert igy érthetetlen; vagy pedig az 1848: V. törvényczikk 2. §-ának a) és c) pontja maradjon meg változatlanul, mert ennek legalább van értelme. Huszár Imre jegyző (újra fölolvassa Majoros István módositványát.) Kállay Ödön: Tisztelt ház! Ha valaki e novella 2. §-át elolvassa, lehetetlen, hogy a központi bizottság törvénytisztelete előtt kalapot ne emeljen. Mennyi kegyelet, mennyi körültekintés a privilegiáltak érdekében, az egész czikkben a már gyakorlott jog tisztelete terül el, s én ezt igen méltánylom. Ez előzmény után egész biztonsággal kezdek a harmadik pontnak tanulmányozásába azon reményben, hogy azon kis idő, mely a 2. és 3. pont alkotása közt lefolyt, nem zavarhatá meg a törvénykészitő agyában a logikai deductiot, nem lehet félnem, hogy a 3-ik pontban épen a már gyakorlott jog tiszteletének épen ellenkezőjére bukkanjam. Pedig, tisztelt ház, ez épen ugy van, itt már nincs kegyelet, nincsen körültekintés, itt már egyedül irányadó és vezérlő érv a jogfosztás, a mint ezt előttem szóló tisztelt képviselőtársaim kellőleg bebizonyították. De magam is tudakozódva ez irányban

r meggyőződtem annak igazságáról. Ha ez igy áll, azon kérdést vagyok bátor intézni a tisztelt minister úrhoz: hogy a 3-ik pont szerint a választási jogaiktól inegfosztandók miért nem részesülnek azon gyakorlati jog-üdvözitésben, melyben a tisztelt privilegiáltak a 2-ik pont értelmében részesittetnek ? Hiszen, tisztelt ház, quod uni justum, alteri aequum. Talán csak nem az vezette a tisztelt miniszter urat, hogy csak a nemesek érdemlik meg e loyalitást, és a nem-nemesek, — bár ők parlamenti választás alatt törvényen alapult jogaikat gyakorolták, — kíméletet nem érdemelnek meg ? Én azt gondolom, hogy a tisztelt minister ur e tettével a nem-nemes polgárok irányában a legnagyobb igazságtalanságot követte el. Ha azt látta a tisztelt minister ur, hogy nemesi czimen birt szavazati jogát az illető személynek tiszteletben kell tartani: kérdem, miért nem alkalkalmazza ezen loyalitást a nem-nemesekre is ? De igy vagyunk mi , tisztelt ház; sokat beszélünk mi modern eszmékről, az 1848-ki törvény szelleméről; hanem időnkint azután csak ki-kisül, hogy bizony köztünk igen sokan vannak, kik a fringiás kor húsos fazekait nem tudják emiékezetökből kiirtani. Tisztelt ház! Vizsgálódásom tárgyául akarom kitűzni azon indokokat, melyek a tisztelt minister urat e jogfosztásra vezették. Én azt gondolom, tisztelt ház, hogy a tisztelt minister ur nem azért akarja a városi szavazókat jogaiktól megfosztani, mert azok e jog gyakorlatára éretlenek; hiszen nemcsak az utolsó parlament választásánál, de a többi választásoknál is eclatans módon bizonyították be az illető városi képviselők, hogy arra nagyon is érettek. Mert tudva levő dolog és senki által nem tagadható, hogy a magyar alföldi városok választói megvesztegethetlenek voltak. (Ugy van! hal felöl.) Állitásom igazolásául fölhozom, hogy itt e padokon számtalan magyar város képviselői ülünk, kik dicsekedve mondhatják, hogy a mi mandátumaink egy krajczárba sem kerültek. (Igaz! Ugy van\ a ssélső bal felől.) Ez pedig, tisztelt ház, nem olyan mindennapi dolog hazánkban s azt gondolom, hogy ezzel az illető szavazók érettségét teljesen bebizonyítottam s az érettség hiánya egyátalán nem szolgálhat a minister ur jogfosztásának alapjául. Vagy talán a tisztelt belügyminister ur a városok iránti gyűlöletből csinálta ezt a §-t? Én ugy tudom, hogy a tisztelt belügyminister ur nem Fourier