Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-255
255. országos ült's június 23. 1874. 3: • 63 Ha tehát mindezen adatok nem voltak elegendők arra, hogy a kormány magának tájékozást meríthessen a polgári házasság behozatala iránt, annak hasznos vagy káros volta fölött: az esetben a kormány ezen kívánsága, hogy őszig tájékozhassa magát, semmi alappal nem bír; mert ha annyi évek folytán nem bírt magának tájékozást szerezni : azon három hónap alatt, mely bennünket az ősztől elválaszt, bizonyosan nem fog, s igy a nemzetnek egy forró óhajtása fog ismét a feledékenység örvéiryébe sülycdni ép ugy, mint a nemzeti önálló bank, mint a nemzeti hadsereg s több reform, melyek létrehozatala már az 1869-iki trónbeszédben hangsúlyoztatok; de melyek közül egy sem jött létre ugy, hogy A nemzeti jólét előmozdítására szolgált volna. Én tehát nem bízom abban, hogy az által, ha a kérdés elhalasztatik, a kormány pártfogását meguyerhetnők; mert pár nap előtt a kormány hozzájárulásával állapíttatott meg, hogy szombaton kerüljön tárgyalás alá és most valamely csodálatos befolyás folytán, mintha az égből esett volna le egy meteor: a minister ur a tárgyalás elhalasztását kívánja. Van tehát valami titkos befolyás, van egy fölüttök álló hatalom, melynek ellenére akaratuk irányát nem követhetik, s a mit óhajtanának, a minek jóságáról meg vannak győződve: ha e titkos hatalom vetőt mond, nem cselekedhetik. Midőn a ministerelnöknek és kormánynak ilyen alárendeltségét látom: megvallom, hogy adott szavakban bár egyénileg tiszteletben tartom őket, bizalmat nem helyezhetek. Ezek folytán, tisztelt ház, miután a polgári házasság elkerülhetetlenül szükséges, ha a magyar haza jólétét és nyugalmát óhajtjuk: én e kérdésnek szombaton tárgyalásul való fölvételét kívánom. (Zaj.) Huszár Imre i Tisztelt ház! A múlt esztendőben — egy pár nap múlva lesz egy éve — Pest belváros mélyen tisztelt képviselője Deák Ferencz ismeretes június 28-iki beszédének alkalmából, ugyanazon évi június 30-án egy módositványt voltam bátor beadni azon határozati javaslatra nézve, melyet a közoktatási és vallásügyi minister ur a ház asztalára letett. Ezen módositványt a benyújtás előtt szerencsém volt közölni számos képviselőtársammal a ház minden oldaláról. A háznak szélső bal oldalon ülő tisztelt képviselőtársaim közül többen kijelentették, hogy azért nem szándékoznak ezen módosításhoz hozzájárulni, — mely módosításnak czéljalaz volt, hogy a kiküldött bizottságnak utasításul adassék, Deák Ferencz mélyen tisztelt képviselő urnák június 2 8-ki beszédében foglalt elveket figyelembe venni, és zsinórmértékül használni, — mondom, azért nem tartották lehetőnek a hozzájárulást, mert, véleményük -szerint, a június 28-iki beszédnek nem volt egyéb czélja, mint ezen fontos kérdéseket nagyszerű eszmék megpenditése által elodázni és elhalasztani. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Én akkor nem osztoztam e meggyőződésben, és ha tekintem az indítványozó személyét, meg vagyok róla győződve, hogy valamint akkor Pest belváros mélyen tisztelt képviselője nem valamely taktikát akart használni azon elvek elmondásával, hanem egyenesen azt fejezte ki, a mit érzett, és pedig meggyőződésének egész melegével: ugy meg vagyok arról is győződve, hogy ha ma szerencsénk lenne őt a képviselőház padjain látni: nem járulhatna a kormány azon indítványához, mely igen alkalmas arra, hogy az ő múlt évi június 28-iki beszédét oly színben tüntesse föl, melyet az ő elvbarátai és elvtársai nem akarhattak. (Ugy van ! bal. /efó'/.)|Azonban, ha most a kormánynak indítványozása következtében csakugyan le fog vétetni a napirendről ezen kérdésnek elvi eldöntése: én megvallom, alig leszek képes kielégitőleg válaszolni azoknak, kik azt áílitották, miszerint az indítványnak nem volt más czélja, mint az elodázás, és azt fognám mondani, hogy ezen végzetes határozat oda vitte a képviselőházat, hogy most már akaratlanul is épen azon nagy eszmék súlya alatt az elodázást a kormánynak meg kell adni. És mindamellett, tisztelt ház, én nagyon szívesen elfogadnám azt, mit az igen tiszteit ministerelnök ur proponált, ha ez a propositio máskép, megnyugtató alakban történt volna. A mit a tisztelt ministerelnök ur második fölszólalásában praecisirozott, semmivel sem praecisebb, mint mit első fölszólalásában hallottunk; mert a ministerelnök ur csak azt mondotta, hogy hajlandó a törvényjavaslatot a legközelebbi ülésszakban oly alakban behozni, hogy az tárgyalható legyen. Ez oly tág kifejezés, hogy én bátran kimondhatom, a nélkül, hogy pessimismussal vádolhatna valaki, hogy —meggyőződésem szerint — az elnapolás elfogadása által ezen ügynek a jelen országgyűlésen tárgyalását eltemettük, (ügy van\ bal felől.) De mindemellett megelégedném még ennek kijelentésével is, ha a ministerelnök ur ugy formulázta volna, hogy a kötelező polgári házasság behozataláról a jövő ülésszak elején egy törvényjavaslatot fog behozni, a mely tárgyalható legyen még azon ülésszak alatt. Elfogadnám, mondom, ha ezt igy formulázta volna ministerelnök ur; mert elvi elfogadását láttam volna akkor ezen intézményre nézve azon módnak, melynek elfogadására a ministerium az 1873. évi június 30-ki határozat által kötelezve van. Az 1873. évi június 30-ki határozatát a ház teljesen egyhangúlag állapította meg. Azon határozatban utasításul adatott a bizottságnak, hogy Deák Ferencz azon emlékezetes beszédében foglalt elveket zsinórmértékül tartsa. Deák Ferencz-