Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-255
w 255. országos ülés június 23. 1874. megengedem, hogy hat év nem volt elég az ügynek meggondolására ; hanem hogy ujabb hat eszteadő kell. (Élénk derültség bal felől. Zaj jobb fiol.) Én tehát, tisztelt ház! az általam elmondottak ala Pján, — mert nem ismerem el, hogy nem volt elég id ő annak megfontolására, mert igen is bőven volt e ég idő ; — mert továbbá a minister urnák ígérete, n^em mintha azt szószerinti értelmében kétségbe vonnám, de nem nyugtathat meg azért, mert átaíában a polgári házasság iránt igért ugyan javaslatot, de mellőzte azt, mi az országgyűlés előtt egyedül tette elfogadhatóvá már annyi izben: a kötelező polgári házasságot ; én pedig a kötelezés nélkül azt el nem fogadhatom és a már annyira megért kérdést, a ház előbbi határozatához képest a napirenden megtartatni kívánom. (Élénk helyeslés bal felől.) Móricz Pál: Tisztelt ház! Ezen fontos kérdésnek gyors elintézése sok tekintetben mulhatianul szükséges. A tisztelt ház tanúja volt azon buzgalomnak, melyet az igazságügyminister ur az igazságügyi reformok körül kifejtett. Ezen kérdés sok tekintetben a hitestársi örökösödés, sok tekintetben a successio kérdésével van kapcsolatban és -elintézése jogügyi tekintetből is sürgős. Igen csodálkozom ennélfogva, hogy az igazságügyminister ur nem emeli föl hatásos szavát ezen kérdés gyors elintézése végett. Ezen kérdés polgáraink igen számos részét közelebbről érinti. Van egy vallásfelekezet, mely az országban soha nemzetiségi kérdést nem formált, mely a magyar elemmel teljesen azonosította magát: az izraeliták, ezeknek érdekei is kívánják ezen kérdésnek elintézését. Én, tisztelt ház! azt tartom, hogy a mostani körülmények közt a vallás nem lehet qualificatio, sem hivatal, sem nünisterség elnyerésére és igen örvendettem azon, midőn a jelen ministerium tisztán katholikus férfiakból alakult, örvendettem azért, mert ily fontos kérdések elintézésére, milyen jelenleg szóban van: leginkább ők érezhetik magokat hivatva, s nem mondhatja senki, hogy felekezeti szempontok zavarólag hatottak ily kérdések elintézésére. Azt tartom, hogy ha rövid lesz is ezen ministerium élete, ha ezen fontos kérdéseknek csak egyikét is elintézi, elmondhatja magáról a mit Epaminondas mondott: „Satis enim vixi, invictus eriim morior" ; mert oly fontos kérdések ezek, hogy ha egy ministerium ezek közül csak egyet is megold: eleget tett föladatának. Vannak e háznak vagy legalább lehetnek határozottan conservativ, lehetnek ultrámon tan tagjai, a kiknek véleményét, ha ezt bevallják, respectálom; hanem a kik a szabadelvüség álczáját Öltik föl és nem mernek szint vallani: azok tiszteletem tárgyát nem képezhetik, (Élénk helyeslés bal felől.) és eljött az idő: vallja meg a ministerium, akarja-e a kötelező polgári házasságot vagy sem? akkor tisztában leszünk. Én legalább a polgári házasság kötelezőleg való behozatalát óhajtván, a napirend föntartását kívánom. (Smvazzttmki) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Honi tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy nem hiszi alaposnak azon hírt, miszerint a kormány ezen kérdésből kabinet-kérdést csinált volna. ÉB nem lehetek Horn tisztelt képviselőtársammal egy értelemben; én ezen hirt alaposnak gondolom, nem azért, mintha ezen kérdésre nézve kabinet-kérdést állítani elkerülhetlennek látnám más körülmények közt; sem nem azért, mintha bármely más kérdésre nézve, akármi fontos lenne az, a ministerium részéről a kabinet-kérdésnek elmaradását különösnek találnám; hanem természetesnek találom és alaposnak a hirt azért: mert mi egyátalában sohasem tudjuk, hogy micsoda meglepetéseknek lehetünk kitéve, mert maga a ministerium sem tudja soha, mikor fog kabinet-kérdést csinálni, és mikor nem. A mi helyzetünk, tisztelt ház, nagyon sajátságossá kezd alakulni; igen nagy dolgokban tapasztaljuk, hogy a mi ministeriumunk, mely magát függetlennek, felelősnek tartja, egyátalán nem tud semmit arról, a mi történik; máskor ismét egyszerre csak kezd fújni bizonyos szellő, mely ledönt, mintha orkáni erővel és hatalommal birna, egy tárgyat, melyre nézve előmunkálatok, hosszas tanácskozások, viták, bizottsági ülésezések folytak ministerek jelenlétében, és az minden igaz ok nélkül, minden látszólagos alap nélkül elfuvatik egy bizonyos szellő által, mely fújni kezd a folyosókon, suttogni kezd a fülekben és mindenféle rejtelmes arczmozdulatokkal el akarja hitetni az emberekkel, hogy: jaj, itt veszély van, ha a napirendről e kérdés le nem vétetik. Már most szeretnők tudni, mert elvégre is e házban nem gyermekek ülnek, (Helyeslés hal felöl.) hanem az ország képviselői, hogy micsoda ok az, mely a ministeriumot arra bírta, hogy azon kérdést, melyet a ház szombaton napirendre kitűzött: a ház tekintélyének compromittálásával most le akarja venni a napirendről? Itt egy hatalmas oknak kell lenni; mert fölteszem a minist eriumról, hogy valami hatalmas ok nélkül ezen kívánsággal elő nem állott volna. Kívánjuk ismerni az okokat, és szeretnők : ha a ministerium kötelességének ismerné azokat megismertetni. Nagyon félő, tisztelt ház, hogy Magyarországnak azon szomorú sorsa van, hogy még másod-, harmadrendű reform-kérdésekben is legfölebb csak odáig lehet mennie, a hol Austria van, (ügy van! bal felől.) nehogy Austriának valamiképen valamiben előtte lenni látszassunk, mint a régi kollégiumi rendszerben a kálvinistáknál szokásban volt a classifikátióban, hogy volt eminens, volt primae classis, és volt accessit calcem primae. (Derültség.) Ilyen állapotban van Magyarország Austriával
