Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

254. országos ülés június 22. 1874. 49 főifogása szerint legyen az népszerű, a mennyiben a czélnak megfelelő és nem túlságos drága. (Helyeslés.) Különben, a mint Pulszky képviselő ur is megjegyezte, ezen népszerűségi eszme ide a végrehajtási actusra helyesen nem is akalmazható ; mert ha van végrehajtott, ki előtt az actus népszerűtlen; de van másrészt olyan a kinek érdekében a végrehajtás történt, és ha jól történt: akkor az előtt az népszerű. (Helyeslés hal felöl.) És igy van a biró is. Azt tetszett mondani nem kell a bírákra a végrehajtást bizni, mert az népszerűtlenné tenné őket. Elismerem, nem fogja nagyon népszerűvé tenni az előtt, a kin megesik; de kérdem, ha a biró elitéi valakit: vajon népszerű lesz-e ez az előtt, a ki a port elvesztette, azt gondolom épen nem. (Tetszés.) és igy akkor a túrák védelmében talán annyira fogunk menni, hogy kimondjuk, hogy a biró nem is ítélhet : mert népszerűtlenné tenné magát. (Derültség tetszés bal felöl.) Igen tisztelt képviselő ur beszélt a különböző módozatokról, a melyeket Horánszky képviselőtársam beszédében példaként fölemlített, de propositiojában, mint positivumot nem ajánlotta, mert abban föl nem vette, — és azt mondotta, hogy a fődolog az, hogy a czélnak megfelelőt lehessen alkotni. Természetes, hogy ez a fődolog. De egyet már találtak önök, a mi országvilág előtt nem felel meg a czélnak, (Helyeslés.) tehát nem azt kell föntartani, a mi a czélnak meg nem felel; hanem keresni kell olyat, a mi a czélnak megfelel. Már pedig a végrehajtói intézmény semmi néven nevezendő czélnak nem felel meg, ha csak nem annak, hogy néhány száz embernek kenyeret adjon : pedig az igazságszolgál tatás intézményeinek czélja semmiképen sem lehet. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem akarom a tisztelt ház türelmét tovább fárasztani. (Halljuk!) Még csak két pontra van megjegyzésem, miután, a mint emiitettem, igen sokat, a mit elmondandó voltam, el mondotta előttem szóló képviselőtársam. Az egyik az, hogy Horánszky barátomat valóban nagy csapás érte. Ugyanis Csemeghy képviselő ttr azt nyilvánította, hogy ő ekkor azon reformokba nem tudna belenyugodni, ha azon alapokból indulna ki a ház, melyeket Horánszky indítványába fölvett. Valóban mindenkire nagy szerencsétlenség, lia Csemeghy tisztelt képviselő urnák helyeslését nem bírhatja; de reménylem, hogy ez halálos csapás nem lesz. (Derültség bal felöl.) Különben is, hogy a tisztelt képviselő ur nem lenne bizalommal az iránt, ha azon alapon indulna ki a ház, melyet Horánszky kifejtett: ez igen természetes. Én részemről sokkal jobb véleménynyel vagyok tisztelt képviselő úrról, semhogy azt nem hinném, hogy ha azokat az alapokat tartaná helyeseknek, a melyeket Horánszky képviselő ur fejtegetett: teljes készséggel rögtön megválnék azon hivatalától, meKÉPV. H. NAPLÓ. 18§. XI. KÖTET. lyet nem szeret, hogy itt emlegetnek, és soraink között foglalna helyet. Kell tehát hogy meggyőződve legyen arról, hogy azon ut helyes ; nem pedig az ellenkező. (Élénk helyeslés tetszés nyilatkozatok bal felől.) Egy vádat is emel tisztelt képviselő ur Horánszky képviselőtársam előadása ellen, és e vád az volt, hogy megrótta az igazságügyministert, miért hallgatta meg e kérdésben a törvényszékeket. Először is, — a mint már előttem kifejtetett, — e vád egy oly bűnre vonatkozik, melyet Horánszky nem követett e!, mennyiben nem az volt kifogásának tárgya, hogy azokat meghallgatta ; hanem hogy miért kizárólag csak azokat hallgatta meg. (Helyeslés bal felöl.) De különben a mi egyéni meggyőződésemet illeti, én azt tartom, hogy igenis, az ország törvényszékeit szükséges meghallgatni főleg akkor, midőn egy vagy más törvénynek, de a bíróságok személyzetét nem érdeklő részének eredményéről, jó vagy rósz voltáról van szó; nem mondom, hogy nem lehet ily kérdésekben is meghallgatni a törvényszékeket, meg lehet hallgatni, de bocsásson meg a tisztelt ház, ha határozottan kimondom azon nézetemet, hogy az iránt hallgatni meg bármely néven nevezendő bureaucratikus testületet, akár minálunk, akár másutt, hogy vajon egyetlenegy tagja is fölösleges-e : ez hiába való munka. (Élénk helyeslések bal felöl. Zajos ellen-mondások jobb felöl.) Előre tudhatni, hogy valamennyi mindig azt fogja mondani, hogy minden tagjára szükség van, sőt még kevesen is vannak. (Derültség és tetszés hal felől. Zajos ellenmondások jobb felől.) Azt tehát, hogy a végrehajtók megtartását a bíróságok tartják szükségesnek, részemről argumentumul el nem fogadhatom; mert azon nyilatkozat szükségkép következik a bureaucratismusnak veleszületett, vele megcsontosodott, és mindörökké fönmaradó sajátságából és természetéből. De különben is, midőn valahol, valamely szakban reformot akarunk behozni, ha mindig azokat fogjuk megkérdezni, kik vagy tekintélyök vagy hatáskörük terjedelmére nézve a kérdésben érdekelve vannak, vagy a kik talán azon következést vonhatják, hogy nekik kevésbé kellemes foglalkozással fognak megbízatni; ha mindig ezt fogjuk tenni: akkor valóban sohasem fogunk reformálni semmit, mert, midőn kimondani méltóztattak igenis helyes elvi alapon, de túlhajtva azon elvet ugy, a mint az nálunk létesíttetett; de mely mellett semmiféle ország praxisa nem szól, kimondani a törvénykezés és közigazgatásnak egymástól való elválasztását, mikor ezt méltóztattak tenni, és elhatározni, hogy a törvényszéki bírák kinevezéstől függjenek: mit méltóztatnak gondolni, hogy ha megkérdezték volna egyfelől a választottakat, és másfelől a választókat : vajon azt fogták volna-e amazok mondani: szim7