Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

388 269. országos ülés Julius 10. 1874. világosan ki volt adatokkal mutatva; de azon ada- I tok nélkül is tudjuk, hogy ezen §. ezer és ezer eddigi választótól fosztja meg az országot, és épen olyan választóktól, a kikben mind hazafi­ság, mind értelmiség tekintetében elég garantia volt; mert bátor vagyok kérdezni, hogy vajon ezen §. által nem épen a nagy alföldi magyar vá­rosok polgárai fognak-e leginkább szavazati joguk­tól elesni, a melyekben a lakási viszonyok olyanok, hogy középen van egy kommá, jobbról-balról egy lakrész, legfeljebb egyik-másik épületben van még egy szoba ? de három lakszobás épületek a ritkábbak közé tartoznak. Ha más volna a jelen választási törvénynek czélja: akkor teljesen meg vagyok győ­ződve, hogy nem lett volna szükség a 4., 5., 6., 7., 8., 14. és 15. §§-ra. Hiszen ha megnézzük ezen §§-at: azok bonyolultak, szintén félremagya­rázhatok, mint annak idejében ki fognak azoknak hiányai tűnni, hiánynyal teljesek. És, tisztelt ház, ezen hiányok, ezen sok félre­értések vagy szándékos félremagyarázások ellen, melyek itt tért és táplálékot találnak, egyátalában nem biztosithat a curia, mint fölebbviteli hatóság, miután tudjuk, hogy a következő §§-okban igen ke­véssé van gondoskodva mind a kellő nyilvánossáág­ról, mind arról, hogy annyi idő adassék a recla­matiokra, a mennyi azokra szükséges; de kellő biz­tosítékot nekem a curia kezébe letett reclamatio sem nyújthat e tekintetben. Azért vagyok bátor fölhívni a minister urat, hogy ha nyíltan bevallott czélja a törvényjavaslatnak csakugyan az, hogy félre­érthetlen, sőt félremagyarázhatlan, világos, szabatos törvény terjesztessék be, és alkottassák a választás alapjául: akkor, miután úgyis az adó s nem birtok mennyisége tétetett a szavazatjog alapjává, ha már az átalános szavazatjog elejtetett, egyszerűsítse a minister ur a dolgot, és fogadja el következő in­dítványomat : Utasítsa a képviselőház a szőnyegen lévő tör­vényjavaslat első fejezete 3. és következő §-ai tár­gyalásának fölfüggesztésével a központi osztályt oly szakasz szövegezésére, s annak még e törvényjavas­lat tárgyalása alatti beterjesztésére, melyben a jelen fejezetben javaslatba hozott kathegoriák mellőzésével, egységes, s egyedül az adó kis könyv által igazolt adó-censusra legyen a választási minősitvény alapítva. Ha ezen elv elfogadtatik : akkor úgyszólván fölösleges dolog még a reclamatio is, s ez egysze­rűsített mód mellett lehetetlen lesz minden párt­szempontból való igaztalan eljárás. Nem mondom én, tisztelt ház, hogy legyen ez adó-census a mi óhajtásunk szerint. Legyen az önök számítása szerint megfelelő az 1848-iki törvény kö­vetelményeinek. De ez az önök álláspontja szerint is jobb, mert legegyszerűbb, világosabb és határo­zottabb, mint az, melynek szőnyegen lévő §-a is ha­tározatlan, s ide-oda magyarázható. Ha jó törvényt akar a tisztelt minister ur, és nem fogadja el az eddig beterjesztett ide vonatkozó módositványokat: tisztán áll, hogy a czél nem az, mi be van vallva ; a czél egy nagy mistificatio, a czél az, hogy beköttessék a nemzet szeme, hogy ime akarunk jó törvényt, azonban alkotunk egy érdekeink szerint alkalmazható törvényt, hogy a leg­közelebbi választáskor is biztosithassa a túloldal a maga többségét, hogy elmondhassa: ime a magyar példabeszéd szerint három az igazság, harmadszor vagyunk már többségben, s ennélfogva, hogy maj­dan a bekövetkezendő Austriával való egyezség al­kalmával az osztrák-magyar kényszer polgári házas­ság megköttessék önök által mind örökre. Teleszky István í Tisztelt ház! Ha a vita előre haladott állásában is egy pár perezre igénybe veszem figyelmöket: teszem ezt azért, mert álláspontomot jelezni kívánom, és némelyekre, me­lyeket előttem szóló képviselő ur elmondott, meg­akarom tenni megjegyzéseimet; főleg pedig azért, mert egy módositványt is leszek bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani. (Halljukl) Mindenekelőtt csak egy pár szót akarok mon­dani az előttem szólott Körmendy Sándor tisztelt képviselőtársamnak, a kivel egyetértek abban, hogy a törvényjavaslat most tárgyalás alatt lévő §-át a központi bizottság szövegezése szerint, én sem fo­gadhatom el; de már nem csatlakozhatom azon né­zethez, hogy az egész fejezet az osztályokhoz uta­síttassák a végből, hogy egységes adó-census alapján uj törvényjavaslat terjesztessék be. Nem értek vele egyet főleg azért; mert ez által a nemzet által igen óhajtott választási törvény meghozatala elhalasztat­nék, sőt talán lehetetlenné tétetnék. De nen bocsátkozom ezen indítvány to­vábbi vitatásba azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a tisztelt ház már határozott ezen kérdés fö­lött, midőn a törvényjavaslatot átalánosan a rész­letes tárgyalás alajrjául elfogadta; határozott akkor, midőn a törvényjavaslat czimét elfogadta, mely az 1848-iki törvény módosításáról és kiegészítéséről szól: holott azon indítvány nem az 1848-iki tör­vény módosítását, hanem legalább is a qualificatio tekintetében egészen uj választási törvény hozatalát czélozná. (Halljuk!) Tisztelt ház! Én a lakrészt mint censust áta­lában nagyon nehezen tudom elfogadhatónak tekin­teni. Censust értek mint érték-censust, és mint adó­censust: ennek mindkettőnek van positiv, határozott alapja; hanem olyan censust, tisztelt ház, melynek alapja semmi egyéb, mint a telken épített falak száma: én helyesnek nem találhatok. Valóban, tisztelt ház, a mennyire a városok viszonyait ismerem, alig vélek helyes összefüggést

Next

/
Thumbnails
Contents