Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-269

269. országos ülés Julius 10. 1874. 375 ez á szavazatok arányára nézve mindegy. Ennél­fogva a fölhozott érvnek, szerintem, semmi nyoma­téka sincs. És miután már az előttem szólóknak ezáfolá­tába bocsátkoztam, kénytelen vagyok a tisztelt kép­viselőházat még egyre figyelmeztetni. Én igen nagy kíváncsisággal vártam azon percztől kezdve, a mi­kor a szőnyegen lévő tárgy fölött vitatkozni kezd­tünk, annak fejtegetését a tul oldalról: hogy miért helytelen mint census a két lakrész, és miért helyes egyedül a három lakrész; de ezt a tisztelt túlolda­lon mindenki szándékosan kerülte. Megkerülve ezen főkérdést, támadásaikat az egyes lakrész ellen inté­zik, följajdulnak, hogy hiszen az már csaknem any­nyi, mint az átalános szavazat; de hogy micsoda veszedelmek azok, melyek származnának abból, ha a két lakrész fogadtatnék el censusuí: arra még semmiféle vonatkozást sem hallottam a tisztelt túl­oldalról ; sőt azt hiszem, nem is fogok hallani, mert ez ellen helyes érveket fölhozni nem is lehet. (Ife­lyeslés bal felől.) Tisztelt ház ! Tovább fűzve beszédemet , kénytelen vagyok reflectálni az igen tisztelt belügy­minister urnák tegnapi napon tartott egy állítására, mely szerint a házbirtok alapján ina összesen 87.000 választó lenne. Én ugyan a belügyminister urnák velünk közlött táblázatából nem tudtam ezen számra rájönni; meglehet, hogy valahol eltévesztet­tem á combinatiot; de elfogadom a belügyminister ur állítását és kimutatását helyesnek, elfogadom olyannak, mint olyat, mely helyes számításokon alap­szik ; de kérdem, tisztelt ház, hogy ha elfogadtatik censusuí a három lakrész : azt hiszik önök, hogy mégmarad 87.000 szám az országban? Azt hiszem, hogy nincs itt senki, nincs a háznak egyetlen tagja sem, a ki azt merné állítani, hogy a három lakrész el­fogadása mellett a 87.000 szám megmarad, a ki azt állítaná, hogy az legalább felénél kevesebbre le nem száll; de én azt hiszem, hogy ennél sokkal kevesebbre, talán egy harmad, talán egy negyedre fog leszállani. (Igaz\ Ugy vanl bal felől.) Hát kérdem a tisztelt túloldalt, hogy ez aztán őszinteség, hogy midőn önök azt mondják, hogy £sak praecisirozni akarják az 1848-iki censust: e práecisirozást akként intézik, hogy a választóknak két harmada, talán még több is elessék választói jogától? És ha ugy van, hogy a számban nem fog nagy különbséget tenni, akár két, akár három lak­rész vétessék alapul, — egy pár százzal, sőt reális előnyök mellett propter bonum pacis egy-két ezerrel még nem sokat gondolnék: — kérdem a tisztelt belügyminister urat, ha ez igy van, hogy a szá­mokban nem nagy különbség lesz? mert nem mél­tóztatott velünk közölni azon adatokat, melyek föl­derítették volna, hogy mikép fog állani a három lakrész census mellett a jogosultak száma a mos­tani jogosultak számához, a mostani status quohoz képest ? hogy meg tudjuk fontolni a hozandó törvény következményeit és összehasonlítani azokat a jelen állapottal. Én kerestem mindenütt azon adatokat; de nem találtam. De kérdem továbbá, mi fog bennünket arra indíthatni, hogy ily törvényt hozzunk? Én azt hi­szem, hogy alkotmányos országban mentől fejlettebb az alkotmány: a törvény mindig az érett közvéle­mény kifejezése. Ugyan méltóztassék nekem meg­mondani azon incidenst és hivatkozni rá, a hol a közvélemény a választási jog ily megszorítását kí­vánta volna: azt hiszem, hogy ilyen közvélemény Magyarországon nem létezik. Ha van közvélemény: van közvélemény arra, hogy a választási census meg ne szorittassék. Továbbá fölfogásom szerint, — melyet egyébiránt senkire sem akarok rátukmálni, — a törvényhozásnak nem szabad figyelemmel mellőzni még egy körül­ményt, tudniillik azt, hogy a törvényhozónak lelki­ismeretét megnyugtathassa, tisztába kell lennie ma­gával aziránt, hogy a törvényre, melyet megsza­vazni-e akar, meg van hatalmazva, kérdem a tisztelt háztól: mondhatjuk magunkról, hogy ily törvénynek alkotására, mely a választási jogot annyira megszo­rítja, megvagyunk választóink által hatalmazva? Méltóztassék ezt tekintetbe venni; én azt hi­szem, hogy választóink sorába senki sincs, a ki minket ily törvény hozatalára följogosított volna. Ezeket elmondva, tisztelt ház, áttérek arra: melyek tehát azon szempontok, a melyek a fönforgo kérdésnél figyelemben tartandók? Reám nézve ezen szempont kettő: egyik az a mit épen a tisztelt belügyminister ur is általam idézett beszédében elő­adott, tudniillik a mostani választási census status­quo-jának föntartása; a másik szempont pedig nem eltérő az elsőtől, sőt tulajdonkép annak csak bővebb indokolása; de a melyet én itt figyelemmel nem mellőzhetek, a következő: Egészséges fejlődésü államban három az, a mi­nek nem szabad pártkérdésnek lennie: az első a fönálló jognak érvénye: a második a pénzügy; harmadik a státus-gazdaság, a mely államban ezen szempontok respectáltatnak: annak van jövője, azon haza boldog; de nem nyugszik biztos alapon azon haza, a melyben a fönálló jog érvénye a pénzügy és státus-gazdaság pártkérdést képezhetnek. Nem szólok most a két utóbbiról, tudniillik pénzügyről és a státus-gazdaságról; de igen nagyon hangsúlyo­zom itt azt, hogy csak vészthozó lehet az országra, ha itt az országgyűlésen divatba jő, a helyett hogy fejleszszük a politikai jogokat, azokat megszorí­tani; s épen ez az, a mi a fönforgo törvényjavas­lat harmadik §-ában czélha van véve, mely a ház­tulajdonosokra nézve a 3 lakiészt állítja föl censu­suí, mi teljesen egy és ugyanaz, a törvényesen fön-

Next

/
Thumbnails
Contents