Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-268

361 268. országos ülés Julius 9. 1874. Ha a polgári elem az előhaladás és erkölcsi hatalom fötényezője mindenhol sokkalta fontosabb szerepkörrel, és hivatással bir nálunk, hol nemcsak nemzeti culturánk gazdagon rajzó méhkasát, hanem nemzetiségünk legerősebb védvárát is képezi, s ez okon azt az államélet vezetésébe méltán nagyobb befolyás illeti meg, mint bárhol másutt: s daczára ennek, mégis fájdalmasan keli tapasztalnunk, hogy jelen kormányunk ez elemet nemcsak kellő figyelemben és méitánylatban nem részesiti ; de sőt még korlátolt, hatáskörében megszorítani törekedik. Legalább ily tendentiát ismerhetünk föl a két alkalommal beterjesztett választási törvényben: ugy a múlt országgyűlésen agyonbeszélt, mint a jeleniben, mely amannak alakjában igen, de lényegében nem változott második kiadását képezi. E törvényjavaslatot egyáíalában főleg annak a polgárságot érdeklő 3-dik §-át őszintének nem mondhatjuk, mert a midőn czime, sőt látszata is azt akarja elhitetni, hogy 1848-ki választási törvénynek kiegészítése és magyarázata : a valóságban az nem más. mint ama szabadszeilemü törvényeknek kijátszása és félremagyaHisz az 1848-iki választási törvénynek határozott intentioja az volt, hogy a műveltség- és politikai érettséggel biró, de különben is a szabadsághoz és a hazához rendithetlen hűséggel ragaszkodó polgár-elemnek az ország törvényhozásában és kormányzatában az őt megillető befolyást biztosítsa, s azt ez okon csaknem az átalános szavazatban részesité, midőn minden háztulajdonost, még a legkisebb iiáz birtokosát is, — mert 315 frtot a legcsekélyebb városi ház is megér, — és minden iparost, ki egy legénynyel dolgozik, vagy 105 frt jövedelemmel bir, valamint minden honoratiort % kereskedőt és gyárost fölruházott a választási joggal. Míg a jeleni hypocriticus törvénykiegészités vagy módositás, —• főleg annak 3-ik §-a, — e törvény alapelveinek kijátszásával a városi polgárságnak felét, sok helyt kétharmadát fosztja meg a választási jog élvezetétől, s helyébe az ott tartózkodó, de a polgári elemtől különálló, annak érdekei- és érzelmeivel legtöbb helyt ellentétes álláspontot elfoglaló bureaukratiának engedi a döntő befolyást. Áll ez főleg az erdélyi részekre nézve, hol a székelység és a polgári elem képezi nemzetünk és nenizetiségünk erős várát, és a politikai élet főtéuyezőjét; de mindkettőt egyaránt a befolyás nagyon korlátolt terére szorítja a jelen törvényjavaslat, mert a székelységet census aláveti, a mi ott ismeretlen volt; a városok polgárságát, pedig több, mint kétharmadrészben elzárja a választási urnától; $gy 1848-ban az erdélyi magyar és székely várósok választóinak száma meghaladta a 18 ezerét, de még 1872-ben is, — bár a kiküszöbölés tömegesen történt, — mégis 11.419-re ment; mig a jelenleg beterjesztett törvény csak 5.664 polgárnak hagyja meg a választási jogot. Ezen retograd irány és arány még szembeötlőbb, ha azt alkalmazzuk. Fölveszem például Marosvásárhelyt, ezen jelentékeny szabad királyi várost, Erdély keleti részének ezen királynéját, s minden tekintetbeni központját, hol két főiskola, egy jeles polgári reál-iskola lévén, polgársága kitűnő műveitséggel bir, s ezen 14.000 lakost számláló városban az uj választási törvény 894 választót hagy meg; de ezen csekély szám sem a polgárságból kerül ki, mert abban bennefoglaltatik a királyi táblának, széktisztségének, adóhivataloknak, vasútnak és tanárságnak mintegy 250 hivatalos szavazója; bennefoglaltatik legalább 100 jövevénynek szavazatjogosultja, kik egyátalában e város polgárainak nem tekinthetők, s így Marosvásárhely tulaj donképi polgársága részére csak 500 szavazó marad, mi e város férfi-népességének egy tizennégyed részét alkotja. Még szembeötlőbb a jogfosztottak számának nagysága, ha fölveszszük azt, hogy az 1848-iki törvények 2.000-et juttattak e város polgáraiból a választási urnához, a minek a mostani polgár-szavazók csak egynegyedét alkotják, sőt az 1872-iki választás-jogosultak közül is 300 esik el szavazatától. Ezen eljárás szabadelvütlensége és nemzetelleniessége még szembeötlőbb, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a választási jog ily megszorítása csak a magyar és székely városokat éri, mig a királyföldi szász városok a székek- és vidékekkel egybefoglalva a választó-jogosultak nagy szaporodását mutatják. Ezzel szemben aztán nagyon gyönge vigasztalás nekem, s velem, azt hiszem, minden magyarnak a belügyminister ur azon tetszetős számcsoportositása, hogy Erdélyben 1873-ben összeirt választó volt a városokkal együtt 121.415, mig a mostani törvény szerint lesz 115.599: ha tudom, hogy az uj census, vagy census magyarázat következtében választói jogától megfosztatik 5.755 városi polgár, és 55.420 választó-jogosult székely közül csak 13.549 tartja meg szavazati jogát, tehát 40.871 oly választó, ki e jogát 1872-ben is élvezte : fosztatik meg e legfontosabb polgári jogától. Tehát az erdélyi magyar elemtől, vagyis amaz országrész értelmiségétől, s a folytonos politikai joggyakorlat által arra megért elemtől elveszünk 47.626 szavazatot, s azt odaadjuk egy, a politikai élet követelmeiről, kötelességérzetéről, legkisebb fogalommal sem biró kiskorú, s az értelmi fejlettség legalsóbb fokán álló oly tömeg kezébe, mely a haza integritása és szabadságellenes fondorlatok vakeszközéül használtatja föl magát. E tömeg iránt,-, mely a múlt választások alkalmával megvásárolható portéka lévén, megadta a jobboldali többséget: — lekötelezetíséget érezhet a kormány; de a párt-érdek sohasem igazolhat egy oly politikai irányzatot, mely az értelmiséget alárendeli a kiskorúságnak, s mely a haza integritásának és szabadságának romjain is kezében akarja tartani a hatalom