Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
268. országos ülés július 9. 1874. 253 tapasztaltuk az Árpád ideje óta tartott országgyűléseken, melyeken csak nemesek vettek részt: azok küzdöttek, harezoltak és vérzettek el mindazon hatalmak ellen, melyek a jogot és szabadságot, a haza jóllétét és vagyoni gyarapodliatását megtámadni akarták. És mi történik most ? Jogaikat önkényesen rakja le a népképviselőknek többsége az idegenek lábai elé, hogy azokat, ha nekik ugy tetszik, rúgják föl. (Igaz! szélső bal felől Derültség jobb felől.) Ha anyagi állapotainkat tekintjük, addig, mig a nemesek hozták a törvényeket: nem hiszem, hogy önök föl tudnának mutatni csak két garas ára adósságot is. Tehát 1848-ig Magyarországnak egy ga ras államadóssága sem volt. 1848-ig az összes állami adó 1 millió 390.000 frt volt, miben bennfoglaltatott a hadiköltség is; most pedig Pest városának adója csaknem kétszer annyi, mint akkor az egész országé volt. Ezzel, tisztelt ház, egyedül csak azt akarom bebizonyítani, hogy kik szereztek magoknak érdemeket. Ha kereskedelmünk előmozdítására, iparunk fejlesztésére kell gondjainkat fordítani, ha vasutakat kell építeni, ha vizi közlekedést kell csinálnunk a nemzet érdekében: nincs itthon senki. (Ataláms derültség.) Ha pedig idegen vállalkozóknak kell átadni : akkor a kormánytól elkezdve pártján végig, a mint ezt a legközelebb is olvasom, még kormány kérdést csinálnak abból: hogy vajon az orsovai vasutat oda adják-e az osztrák vasúti társulatnak vagy sem? és igy mintegy pressio utján akarják kieszközölni azt, hogy Magyarország kereskedelme örökkévalóságig idegen kezekben legyen. Mikor a Dunán ott jártak a magyar gőzhajótársulatnak hajói: mi kellett volna hozzá. Tudjuk, egy millió volt az egész, a melynek segélyezésével most a versenyt fön lehetett volna tartani. Kérték a kormányt, folyamodtak a törvényhozáshoz ; de itten a népképviselők többsége nem találta helyesnek, nem találta szükségesnek, hogy egyrészről a hajózási verseny, és igy az idegeneknek monopolisalő hajlama. . . . Elnök: Figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy most sem a gőzhajótársulatról, sem pedig vasutakról nem lehet szó. Szó van a választási törvényjavaslatról; méltóztassék tehát magát a házszabályok értelmében a tárgyhoz tartani. {Helyeslés.) Csiky Sándor : Méltóztatik nekem megengedni, hogy ha Irányi képviselőtársamat ki azt mondta, hogy nem a nemesek szerezték ezt a hazát, nem méltóztatik rendreutasítani: ne méltóztassék engem rendreutasítani : mikor én annak épen ellenkezőjét akarom bizonyítani. (Derültség.) Tehát mondom tisztelt ház, hogy köztudomású dolog, hogy a magyar gőzhajózási társulat a magyar képviselő testület lealázására a kormány beleegyezésével .... KÉFV. H. SAPLÓ. 18™. XI. KÖTET. Elnök: Tisztelt ház! A házszabályok világosan kötelességévé teszik az elnöknek akkor, mikor a szónok a tárgytól eltér: őt eziránt figyelmeztetni. Én a képviselő urat figyelmeztettem, hogy a házszabályok értelmében magát éhez tartotta; a képviselő ur ezen fölszólitásomat meg nem tartja, én ennélfogva képviselő urat, mint ki a házszabályokat meg nem tartja, rendreutasítom. (Helyeslés.) Csiky Sándor: Én nem akartam a házszabályok ellen véteni, s elnök urnák nem akartam okot szolgáltatni rendreutasitására. Én ugy találtam, hogy a házszabályok ellenében nem vétek, miután előttem szóló képviselőtársam észrevételeire föl akarom hozni ellen-észrevételeimet; de ha a tisztelt ház többsége, vagy bölcsessége ugy találja, jól van, méltóztassék határozni: van-e helye a rendreutasításnak vagy nem? Fabriczius képviselőtársamnak akartam még felelni, a ki a szabadelvüséggel és jogegyenlőséggel nem találja összeférhetőnek ezen 2-dik §-ban foglalt, és szerinte a nemességnek adott kiváltságot. Ln őt ezen téren igen üdvözlöm, és hogy ha ő következetesen a szabadelvüség- és jogegyenlőségnek, melyet ekkoráig nála tapasztalni ugyan nem volt alkalmam; — mert különösen mikor mi indítványoztuk az általam is aláirt határozati javaslatban az átalános szavazatjog behozatalát: ugy tapasztaltam, hogy Fabriczius képviselőtársam előtt ezen jogegyenlőség, melyet most oly hévvel látszott pártolni, nem volt oly értékes, s ellene is szavazott, — Tehát, mondom, a szabadelvüségnek nem adta akkor példáját (Helyeslés a szélső bal felől) Ő egyébként azt állítja, hogy a szászoknak hasonló az értelmisége a székelyekével, s azt állítja, hogy ha a székelyeknek Orbán indítványa szerint, megadatik a választói jog az értelmiség alapján: akkor a szászoknak is meg kell azt adni. Én nem voltam ellene, sőt nagyon is pártoltam, hogy mindenkire egyenlően kiterjesztessék a szavazati jog; hanem ha kérdés tétetik a felől, hogy értelmiség tekintetéhen melyik áll előbb: a szászok-e vagy a Székelység-e ? no már ezt egy kicsint meg kell fontolni, mielőtt az ember rája határozott döntő véleményt mondana. (Helyeslés a szélső bal felöl. Derültség.) Erre tehát csak egy megjegyzésem van. Szilágyi képviselőtársamnak is óhajtok egy pár észrevételt tenni. Ő oda nyilatkozott, miszerint az 1848-iki törvények nem osztályoknak, hanem egyéneknek adták meg a választói jogot. Már én nem tudom: hogyan érti képviselőtársam az osztályt, hogy az kikből áll? Én nem tudom, hogy egyébből állana, mint egyénekből. (Derültség.) A nemesi osztály egyének összesége, a jog tehát ezeknek adatott meg, és ha ez igy áll, kérdem: micsoda subíilis subdistinctio az, melyet tisztelt képviselőtársam szőnyegre hozott. (Derültség.) 45
