Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
S50 268. országos ülés .Julius 9. 1874. képviselőtársam indítványa ellen fölhozhatok, és ellene szól azokon fölül még egy más ok is: az tudniillik, hogy ő a kiváltságos állást, minek a javaslatban foglalt fokozatos eltörlését az ország egész területére nézve helyesli, Magyarország erdélyi részeinek némely helyein a Székelyföldön fön kívánja tartani. Az ok, melylyel e kivétel igazoltatnék: nézetem szerint, teljesen súlytalan, s aligha a valóságnak megfelel. Én nem gondolom, hogy e kiváltság föntartása értelmiségi alapon igazolható lenne a Székelyföldön, s ha ezt veszi is az indítványozó ur alapul: következetesen tovább kellett volna mennie, és legalább azon pontig eljutni, a melyen Gozmán képviselő ur áll; mert nem lehet alaposan állítani, hogy a közművelődési állapotok, mint ő magát kifejezte, a székelységnél jobbak lennének, mint a magyarországi nemesség bármily részénél, (Ugy vcml) Ezzel szemben ellenkezőleg azon indítvány tétetett, hogy a nemesség joga végkép és teljesen eltöröltessék, hogy azon szakasz, melyet az 1848-ki törvényhozás a nemesség választó-jogára nézve törvénykönyvünkbe iktatott: most már egy tollvonással kitörüíhessék. Tisztelt ház! Én nem bocsátkozom azon érvek czáfolgatásába, melyeket Fabriczius tisztelt képviselőtársam fölhozott; csak azt emelem ki, hogy ha azon indítvány elfogadtatnék: azt azon indokoknál fogva, melyekkel támogatta, elfogadásra ajánlani semmi esetre sem lehet; mert az egyenesen ellenkezik a valósággal, hogy a nemesség a választásoknál a legkevésbé megbízható, a legkevésbé tisztességes részét képezte a választóknak. Azon másik ok, melyet a régi jogosultak és a más jogczimen való választók arányára, nézve fölhozott: Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur által teljesen megczáfoltatott, és azokhoz, miket ő mondott, bátor vagyok csak egy észrevételt függeszteni. Horn képviselő ur fölhozta, hogy ha föntartatik a ministeri javaslatban foglalt elv, hogy ha föntartatik az, hogy a kik a választói jogot a régi jogosultság alapján eddig gyakorolták, azok annak gyakorlatára ezentúl is jogosítva legyenek : ez a modern társadalmi osztályokat, az ipari, kereskedelmi és a földmivelői osztályokat elnyomná. Mily kevéssé egyezik ez a valósággal, azt maga tisztelt tagtársunk okoskodása bizonyítja. Mert ha áll az, a mit ő mond: akkor Magyarországon, a mióta az 1848-iki törvény meghozatott, a földmivelés, ipar és kereskedelem érdekei a nemesi szavazat által mindig el lettek volna nyomva. Pedig méltóztassanak tekintetbe venni, hogy azon törvényhozásokban, melyek az 1848-iki törvény alapján összeültek: az ipar, kereskedelem és a földmivelés érdekei ép ugy képviselve voltak és vannak, mintha a régi nemesség nem gyakorolta volna előjogát Legsajátságosabbnak és mindenesetre legvalótlanabbnak tartom azon fölfogást, mely a nemességet a modern társadalom alapjait képviselő földműveléssel, iparral és kereskedelemmel összeférhetlennek mondja. Legnyomósabban és, nézetem szerint is, legtöbb érvvel támogattatott Tisza Kálmán tisztelt képviselőur indítványa. (Halljuk.') Ő abból indult ki, hogy czélszerü volna már egyszer véget vetni azon kételyeknek és ellentétes mag3 r arázatoknak, melyek az 1848-iki törvényekből származnak; de ugy, hogy egyszersmind a régi jogosult osztályok kiváltságos állásának is vége szakadjon. Ezzel egyetértek, sőt többet mondok: nézetem szerint a központi bizottság és a ministeri javaslat szerkezete teljesiti ezt. A tisztelt képviselő ur ugyanis egy más módot javasol, melylyel a czél el volna érve. Czélunk tehát közös. A kérdés csak az, hogy melyik mód a helyehelyesebb, a czélhoz vezetőbb. Tisztelt tagtársunk az igazságosságot emiitette, és kiemelte, mily igazságtalanságra vezet a központi bizottság szerkezete. Mert ez csak azokat hagyja meg a régi jog gyakorlatában, kik azt eddig is gyakorolták; de a kik igaztalanul be nem vétettek, a kik igaztalanul kitöröltettek, azokat kirekeszti. E bajon, úgymond, segit módositványa. A mi engem első tekintetre ezen módositványtól elidegenít: az abban áll, hogy ezen módositvány elfogadja az 1848-iki törvénynek azon magyarázatát, hogy az osztálynak lett adva a választói jog föntartása, és nem az egyénnek. (Mozgás.) Mert én annak más értelmet nem tulaj donithatok, s ha értelme nem ez volna: ugy lényegében nem különböznek Irányi kéjíviseló ur indítványától. Ha erre nem méltóztatik súlyt fektetni: én más véleményen vagyok, én nagy súlyt fektetek arra, hogy az, a mit most határozunk, az 1848-diki törvény magyarázatára nézve fölmerült két elv közül valamelyikén nyugodjék. Ugy a minister, mint a központi bizottság szerkezete más elvből indul ki. Abból, hogy azok, kikre az 1848-iki törvény személy szerint nem vonatkozik, a kik csakis annak téves, bár folytonos alkalmazása folytán jöttek régi jogalapon a szavazati jog birtokába; abban éltök fogytáig megtartassanak. És ha helyes ezen kiindulási pont: akkor, nézetem szerint, igazságtalanságról szólni nem lehet, ha azok, kiket ily jog törvény szerint nem illet, kik annak gyakorlatában nem is voltak, utólag ily joggal nem ruháztatnak föl. Mert ha ugy tartjuk, hogy az 1848-iki törvény az egyénnek, nem pedig az osztálynak adta meg a választói jogot: akkor csak arról lehet szó, hogy az 1848-ik törvény ellen kisebb vagy nagyobb körben adassék-e meg régi jogalapon a választói jog. A központi bizottság javaslata szerint megtartatnak e jogban mindazok, kiket bár törvény szerint nem illet a választói jog; de annak gyakorlatában voltak. Mert figyelemre méltó tekintetnek tartja e kérdésben azt, hogy a törvény eddig hogy magya-
