Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
267. országos ülés Julius 8. 1874. 341 Orbán Balázs: Tisztelt képviselőház! A belügyminister ur a most tárgyalás alatt lévő választási törvényjavaslathoz csatolt indokolása táblázatos kimutatásának B. pontja alatt kiszámítja, hogy az öt székely székben 1872-ben volt 54.420 összeirt választó, az uj törvényjavaslat mellett pedig lesz 13.549; e szerint tehát csak e kis területen 40.871 magyar honpolgár veszti el 1872-ig mindig gyakorolt országgyűlési képviselő-választási jogát. Én sokáig kerestem a törvényjavaslat azon §-át, mely a szabad székelyeknek az 1848-ki választási törvények által érintetlenül hagyott átalános szavazatát eltörölve, a helyett a censust alkalmazza; de ezt sehol kimondva nem találván, kezdettem ezen enigmaticus törvényjavaslatnak sorai közt keresni, s ugy véltem, hogy a mit nyíltan, egyenesen kimondani nem akartak, az ugy diplomatice vagy inkább jesuitice a (l sub inteligitur "mezébe van e törvény 2. és 5. §-ba becsempészve. Hibáztatnom kell mindenekelőtt azon kevéssé őszintének nevezhető eljárást, mely szerint ily fontos elvi kérdést csak igy per tangentem akarnak megoldani, hogy az, a törvényhozás figyelmét kikerülve, mintegy észrevétlenül surranjon át. Azonban, ha a kormány nem bírt bátorságával annak, hogynyiltan bevallja 40,871 magyar honpolgárnak kitagadását: nekem kötelességem a tisztelt ház figyelmét e népjogellenes eljárásra fölhívni, s az alattomban fenyegettettek jogai és érdekeinek védelmére gyönge szavamat fölemelni. Tisztelt ház! Távol van tőlem, hogy én bármely kiváltságot oltalmam alá vegyek. Nézetem szerint 1848. batárpontot képez a kiváltságolt múlt és a demokratikus jelen között, mely a jogegyenlőség nagy és üdvös elvére fektette a modern állam alapjait. E ponton innen minden születési előny jogtalannak , minden előjog átkosnak tetszik előttem; mert a honpolgárok közt mást, mint az értelmiség és érdem osztályzatát meg nem engedhetek, s ha mégis ily nézetek mellett a székelyeknek kétségtelenül előjogot képező átalános szavazata mellett fölszólalok: teszem azt nem a nemesi kiváltságok, hanem a demokratia alapján. Mert tagadhatlan, tisztelt ház, hogy a culturállamok az ujabb korban részint már honosították a férfikort érttek átalános szavazatát, részint annak valósítására törekesznek. Nekünk is foglalkoznunk s meg kell ez eszmével barátkoznunk , s ha már most annak hazánkban való rögtöni alkalmazását nem szorgalmazom: teszem azért, mert hazánk népe, vagy legalább annak nem minden rétege áll az értelmi fejlettség azon fokán, hogy azt utógondolat nélkül alkalmazhatnék. Többen ez állítást sértőnek jellemezték kiválóan értelmes népünkre nézve; sőt Kosztics képviselő ur azt monda, hogy ezred év óta gyakorlatában lévén a nép az alkotmányos életnek, ha arra már megérve nincsen: sohasem lesz. Ez és a többiek érve azonban állhat a székelyekre és a magyar nép egy részére ; de ne feledjük a nép azon millióit, kiket csak 1848. vett be az alkotmány sánczaiba, s kik a közbejött absolutismus alatt az alkotmány ismeretéhez nem juthattak; sőt vannak, kik csak pár év óta rázták le a katonai absolutismus békéit. Ezek kétségtelenül még ujonczok, s még sok tanulni valójok van: mig az alkotmányos életbe mintegy beleélve magukat a politikai érettség vizsgáját letehetik; annyival inkább, mert nem hiányoznak az oly oktatók, kik az alkotmányos életre a muszka kancsuka-tan szerint óhajtják dressirozni. Meg kell tehát várnunk: mig a népnevelés átalánossága meghozza a kellő értelmiséget, az alkotmányos élet gyakorlata a kellő politikai fejlettséget mindenhol. Meg kell várnunk : mig bizonyos forrongásban lévő ábrándok kiforrják magokat, midőn hazánk minden fia meg lesz érve arra, hogy az átalános szabadságot többre becsülje azon utópiáknál, melyekkel némely haszonlesők a tömeg jóhiszeműségét kizsákmányolják. Meg kell várnunk: mig a műveletienségen élődieskedő ultramontanismus békáitól a nép mentesül. A mig mindezek elérve nem lesznek, nem kívánom az elvben és elméletben üdvösnek ítélt átalános szavazatjognak behozatalát ott, a hol nem létezik, ott, hol a nép arra megérve nincsen. Ez indok azonban nem áll a székelyeknél, kik ezred év óta 4, jog tényleges gyakorlatában lévén , elég értelmi és érettségi garantiát nyújtanak arra, hogy, a mint azt eddig is a haza üdve- és előmenetelére használták: ugy ezután se fognának azzal visszaélni, s igy én a székelységnél fön kívánom azt tartani nem nemesi előjogként, hanem ugy, mint értelmiségi censust, ugy, mint ezred év joggyakorlata által szentesitett uépjogot, a mi az osztály-jog és kiváltsággal egy lepel alá nem vonható, mert, a mig ennek létalapja az aristokratia, amannak kutíoirása a legtisztább demokratia, qualifícatioja pedig a politikai érettség. És e föntartásra az 1848-ki választási törvényben is találok támpontot, mely kimondotta a nagy és magasztos elvet, hogy létező népjogokat megdönteni, megsemmisíteni nem kivan , s ez volt az indok, mely a székelyeknél e demokratikus intézményt mintegy a jövő előlegeként megtartotta. De támpontot találok magában a minister urnák e törvényjavaslatot beajánló múltkori beszédében is, melyben kimondotta, hogy az 1848-ki törvényhozás által fölállított határokat túllépni nem kívánja, hogy az akkori törvényhozás által elismert és szentesitett népjogot megcsonkítani nem akarja ; már pedig meg lehetünk győződve, tisztelt ház, hogy az 1848-ki nagy korszak nem feledékenységbői tartá meg a székelyek átalános szavazatát; hanem meghagyta e nép ezred éves érdemei jutalmául; meg-
