Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
338 267. országos ülés Julius 8. 1874. köztéren nyernének kifejezést, melyen az értelmiségnek, hazafiságnak módjában állana, a rendes útra szorítani és megsemmisíteni; mig ellenben, ha megszorittatik az átalános szavazati jog: akkor ezen eszmék a legveszélyesebb térre: a malom alá fognak szoríttatni. Különösea Schwarz Gyula képviselőtársunk utalt azokra a történeti dolgokra, melyek az átalános szavazati jogot ugy állítják előtérbe, mint átalában az alkotmányra veszélyeseket. Én a történetből ellenkezőt tanultam; mert például Francziaországban azon rémek, azon rémletes jelenetek, melyeket a eommune uralma hozott létre: korántsem az átalános szavazatjognak tulaj donithatók; hanem igenis azon hatalomnak, mely alatt Napóleon uralkodásának hosszas évein keresztül az ily eszmék leszoríttatván a közélet teréről, hol a világosságban különben megsemmisültek volna: rejtekbe húzódtak, s ott növekedvén és érlelődvén, lettek az államra veszélyesekké. Nem tudjuk-e, hogy Legyeiország példájából épen arra lehetne tanúságot vonni, hogy nem czélszerü és nem hasznos az államra nézve jogokat megszorítani, vagy késni jogok tágitásával ? Mert ime Lengyelországban, azt hiszem, a tisztelt képviselő urak emlékezni fognak azon szomorú forradalom idejére, midőn a nép egy része, mely jogában megszorítva volt, rárontott a másik részre, mely jogokkal birt, s azon rész, mely jogokkal nem birt, martalékul esett a reactionak. Emlékezni fognak, mert azt hiszem, vannak élő emberek, kik tanúságot tesznek arról, hogy 1846-ban miként esett áldozatul a lengyel parasztság a reactionak; mert a lengyel aristokratia és az úgynevezett szóvivők késtek a jogegyenlősités érvényesítésével, s ezzel egyszersmind talán örökkétartó gyűlölséget hagytak fönn a népben a nemesség és az uri osztály ellen. És utoljára, tisztelt ház, ha van is valami veszélyes az átalános szavazati jogban: az következik-e ebből, hogy a fenyegető veszélyektől visszavonuljunk, és magunk körül szűk sánczokat emeljünk ? Nem! Hiszen hát megengedem, hogy nagyon veszélyes az átalános szavazati jog; megengedem, hogy, mint a csörgő- kígyónak, méreg fogai vannak. De hát mit tesz vele a bölcs ember? Meg fogja a csörgö-kigyót, kiszedi a méreg fogait, és megtánczoltatja. S másik szempont, tisztelt ház, az, hogy netalán azt mondják ezen §-nál tett indítványomra, hogy az egyenes ellentétben áll az 1848-iki törvények szellemével és betűivel. Engedelmet kérek, ezen törvényjavaslat, mely most előttünk fekszik: mit tesz? Magyarázza az 1848-iki törvényeket; engedjék meg, hogy én is magyarázzam az 1848-iki törvényeket, mely magyarázat folytán valószínű, hogy az átalános szavazati jognak van nagyobb előnye, mint azon törvényjavaslatnak, mely a ház asztalán van. Az 1848-iki törvények egy szakaszban kimondották a közteherviselés kötelezettségét. Nagyon sokszor volt említve e házban a jogról és a kötelességről szóló fogalom. Én azon fogalmak magyarázatába most nem ereszkedem; hanem egyszerűen utalok arra, hogy ha áll az, hogy a joggal kötelesség is jár: akkor áll az is, hogy a kötelességgel jog is jár. Már pedig az 1848-ki törvények az átalános teher viseletét mondották ki: ennek pedig megfelel az átalános jog. De, tisztelt ház, az előttünk lévő törvényjavaslat, az 1848-ki törvények magyarázata czimén, valóban elferdíti az 1848-ki törvény értelmét. Az 1848-ki törvény ugyanis világosan érték-képviseletet, értékcensust mond ki, mig a törvényjavaslat már adócensusra reducálja, és e czimen akarja magyarázni az 1848-ki törvényt. Én, megvallom, tisztelt ház, hogy ha törvény-magyarázat valami képtelenséget foglal vagy foglalhat magában: ugy e törvény-magyarázat az. Mert azon adó viszony, a mely Magyarországon jelenleg fönáll: nem képezhet alkotmányos alapot; mert ezen adórendszer a szomorú absolut uralom műve, és ez, szerintem, a parlamentben magyarázat alapjául sohasem szolgálhat. Igaz, a tisztelt ház kisegítőül átalában elfogadta ezen adó-alapot, mig majd az adóreform életbelép, bár a tisztelt máz maga is elismerte azt, — a mint elismerte Magyarország minden nemzetgazdája, — hogy ezen adó-alap igazságtalan, hogy ezen adó-alap nem felel meg Magyarország gazdasági viszonyainak, és átalában semmiféle arány nincs benne megtartva. No már kérem, ily adó-alappal ily nagyfontosságú törvényt magyarázni akarni: annak megítélését én a tisztelt házra bízom. Hogy az 1848-iki törvények magyarázatát inkább lehet az általam benyújtott módositvány irányában keresni: azt előbb az átalános kötelezettségből kimagyaráztam; de,tisztelt ház, ez az 1848-ki törvények szelleméből is egyenesen leszármazik. Az 1848-iki törvények a haza minden honpolgárát fölvették az 'alkotmány sánczaiba, egy későbbi törvényhozás alig teheti tehát azt illetékesen, hogy egy magyarázat czimén ezen alkotmány sánczaiból ismét tetemes polgárt kizárjon. De ez értelemben, tudniillik a jogtágitás értelmében, magyarázták azt egy időben a kormányférfiak a kormány padjain. Utalhatok belügyministeri leiratokra, az 1869-ik választásoknál, melyekben maga a belügyminister, bizonyos eset forogván fönn, ugy nyilatkozott, hogy nem jogszoritólag, hanem jogtágitólag kell értelmezni az 1848-iki törvények szellemét. Már pedig, ha jogtágitólag akarjuk értelmezni: akkor, tisztelt ház, nem ezen törvényjavaslat áll meg, hanem azon módositvány, melyet én voltam szerencsés benyújtani, és a melyet a tisztelt ház figyelmébe ezennel bátor vagyok ajánlani; reménylem
