Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-267
322 267. országos ülés Julius 8. 1874. mi az oka annak, hogy a törvényhozás határozata ellenére az országos zene-akadémia életbeléptetése és a megszüntetni határozott szini-képezde végleges beolvasztása ügyében mindekkorig még semmi lépést sem tett: kivévén, hogy a zene-akadémia részére még a múlt évben fölvett lakás bérét Inában és czéltalanul fizeti, s mellette a mostani sziniképezde lakás bérével is terheli az állampénztárt; mi az oka, hogy a szini-képezde jövő évi tanfolyamára a zene-akadémia mellőzésével ismét szükségesnek látta megadni a nyilvános hirdetési engedélyt, holott azt már a múlt évben meg kellett volna szüntetnie: s végül van-e szándékában a minister urnák már valahára véglegesen intézkedni az országos zene-akadémia fölállítása s a szini-képezdének abba való beolvasztása tárgyában, s e végből mielőbb megtenni a szükséges lépéseket? Tisztelt ház! Miután interpellatiom az indokolást magában foglalja, ezt bővebben indokolni nem fogom, s csak egy pár megjegyzést akarok fölemlíteni. Igen sok panasz merült föl az iránt, hogy országgyűlésünk tétlen, hogy az országgyűlés semmit sem végez. Ha némi tekintetben jogosult is e panasz: annak egy igen nagy részét a kormányra lehet visszahárítani, a ki hivatva van az országgyűlést vezéreim ; ezt azonban nem teszi, sőt előttünk egy concret példa, hogy a kormány egyik tagja, kinek felelőssége érdekében hivatása volna a törvényeknek érvényt szerezni, maga sem tartja meg az országgyűlés határozatát: őtet kell nógatni annak végrehajtására. Kérem ezen interpellatiomat a vallás- és közoktatási ministerrel közölni. Elnök s Közöltetni fog a közoktatásügyi ministerrel. Horn Ede: Tisztelt ház! Ma délután a ház minden osztályai üléseznek, s első sorban azon igen fontos vasúti egyezményt tárgyalják, mely szerint az osztrák állam-vasutnak adatik át a temesvár-orsovai csatlakozás, és ezzel talán Magyarország nemzetközi forgalmának legjelentékenyebb vonala. Friss emlékezetében lesz még mindenkinek azon megdöbbentő hatás, melyet az egész országban 2—3 hónappal ezelőtt, midőn először fölmerült azon hir, a mely szerint az osztrák állam-vasutnak adatik át a magyar-román csatlakozás. Mentségül vagy enyhitő körülményül csak egyet tudtak fölhozni a kormánylapokban; azt tudniillik, hogy a kormány a pénzügyi kényszer nyomása alatt cselekedett: mert az illető bankár-consortium máskép nem akarta megadni a kölcsön másik felét. Szomorú vigasztalás vagy mentség volt ez ugyan; hanem a közvélemény többé-kevésbé elfogadta, mint a múlt korszak egyik utó fájdalmát. Később pedig a közvélemény még nagyobb megdöbbenésére az jött köztudomásra hitelt érdemlő lapok utján, s eddigelé nem czáfoltatott meg, hogy miután a kormány a szerződést a román fejedelemségekkel aláirta volna, s az előleges szerződést az osztrák vasaítársulattal: a várt s igért jutalom ezen egyezményért nem adatott ki. a kölcsön ugyan még eddigelé sem volna elhelyezve, s az illető eonsoríium csak előlegekkel enyhítene a kormány folytonos pénzügyi bajain. Tisztelt ház! Xézetem szerint ezen kérdés tisztába hozatalának lényeges befolyása lehet az osztályok mai tanácskozmányaira. Ha áll az valóban, hogy a kormány azon czélbói és azon eredménynyel, hogy a kölcsönt biztosan elhelyezze, az ország hitelét föntartsa, biztonságot és nyugalmat szerezzen magának munkálataira, ha ezen czélbói adatott meg a kérdéses engedély az osztrák állam-vasutnak: lehetnek köztünk sokan, kik ezen kényszerhelyzetnek engedve, talán elfogadják, bár sajnálattal. Ellenkezőleg, ha igaz volna az, hogy a kormány még ezen árát sem kapta volna meg a nagy engedménynek : talán többen köztünk lesznek azon véleményben, hogy valóban sok volna éhez is helyesléssel s szentesítéssel járulni. Hogy az osztályoknak ezen ügyben irányadó tudomása legyen, azt hiszem, legczélszerübb volna, ha a tisztelt pénzügymmister ur szíves volna ezen a legtöbb hitelt érdemlő lapok által constatált hírekre vonatkozólag némi fölvilágosítást adni. Tudom, ugyan hogy az alkudozások folyama alatt nehéz nyilvánosságra hozni azoknak részleteit; de részletet nem is kérek; azonkívül azt hiszem, midőn arról van szó, hogy ezen előttünk ismeretlen alkudozás következtében mi oly nagy kérdésben szavazzunk, mint a vasúti csatlakozás kérdése: jogunk van legalább a legszükségesb fölvitágositást a kormánytól kérni. Hogy a kormánynak arra alkalmat adjak, bátor vagyok a következő interpellatiot intézni az igen tisztelt pénzügymmister úrhoz. Csak azt teszem még hozzá, hogy midőn indokoltam, miért kellett ezen interpellatiot még ma beadnom, a miből az következik, hogy igenis érdekűnkben volna, hogy arra feleletet is még ma kapjunk: én mégis semmiképen pressiot sem akarok gyakorolni a tisztelt pénzügymmister úrra; mert ha nem méltóztatik felelni az én alázatos kérdésemre : ez szintén — legalább én nekem — elegendő felelet lesz, s tudni fogom, hogyan állunk. Interpellatiom a következő: Interpellatio a tisztelt pénzügymmister úrhoz! Tekintve, hogy több bel- és külföldi, rendesen jólértesült hirlap állítása szerint, a szerződés megkötése a legutolsó kölcsönt illetőleg őszre elhalasztatott s a kormány előlegeket biztosított volna magának 30 millió forint erejéig; tekintve, hogy alkotmányos országban a lebegő adósság fölvétele a törvényhozás külön és világos
