Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

294 265. országos ülés július 6. 1874. is a megyei bizottság, hanem két elzárkózott tisztviselő által, és ez ellen semmi reclamatio sem használt. Magát azon megyei tisztviselőt is megnevezhetném, a ki az alispán kérdésére, hogy miért tett bizonyos intézkedést ? azt válaszolta: mert a törvény parancsolja, mire az alispán ur azzal dorgálta meg, hogy tudja is ő, mi a törvény ? A törvény az urak akarata. A legjobb törvény sem használ, hol a nyilvános erkölcstelenség uralkodik, s ennek ellenében legkevésbé használhat a mostani törvényjavaslat, a melynek annyi mindenféle homályos intézkedése, annyi mindenféle kivétele, és annyi van, hogy nemcsak nehezíti, hanem könnyebbé teszi a visszaélést. Én tehát ismétlem, igaz, mindenféle törvénynyel lehet visszaélni; de mégis nehezebb azon törvénynyel visszaélni , a mely fölött a közvélemény, az átalános szavazati jog őrködik, mint azzal, a mely fölött csak azon vagyonosabb és előkelőbb uralkodó osztály ellenőrködik, melynek érdekében van a törvényt falsificalni, azzal visszaélni. Ez oka annak, tisztelt ház, hogy miért tartom én a haza érdekében lévőnek az átalános szavazati jog behozatalát. Arról is volt, tisztelt ház, szó, hogy e jogot nem lehet indokolni a dolog természete szerint, s ez érv használtatott azok irányában, a kik azt mondták, hogy az átalános szavazati jog az emberrel veleszületett jog. Erről már nyilatkoztam a múlt alkalommal, és én azt tartom, hogy szoros értelemben véve semmi jog sem születik az emberrel. Az emberrel nem születik jog ; hanem jogszerzési képesség. Ha pedig igy értelmezzük a dolgot: akkor az átalános jog szavazati jog, természeti jog, s ez alatt nem lehet érteni azt, a mit a rabulisták oly könnyen megtagadnak; hanem csak azt, hogy a polgárságnak természeti joga az, a mi nélkül az — nem reménylhető állampolgárságnak; az az a jog, mely nélkül tényleges és tevékeny állampolgár nem lehet: a mi, ha nincs meg: akkor az ember lehet az államban akármi, de állampolgár nem, legalább nem activ állampolgár. Én pedig azt akarom, hogy hazánkban minél több activ állampolgár legyen, a kinek ezen állampolgárság természetjogi fogalom szerint tulajdona legyen; igazi polgárságot óhajtok, és ez az inditó ok, a miért én nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot; hanem csatlakozom Mocsáry képviselőtársam határozati javaslatához. Most, tisztelt ház! bátor leszek azokra, mik több oldalról, de főleg igen tisztelt Tisza Kálmán képviselő ur által fölhozottak, nevezetesen a nemzetiségekre nézve, azok állítólagos tendentiára, röviden egy pár megjegyzést tenni, csak azon czélból, hogy helyreállítsam — nézetem szerint — az igazságot. Két pont van főleg az igen tisztelt képviselő ur beszédében, a mely hatalmasan kikel a nemzetiségek ellen, és ez a két pont igen tisztelt barátom Polit képviselőtársamnak két nyilatkozatára vonatkozik. Az első az, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur nagyon rósz néven veszi neki, hogy megemlékezett egy bizonyos keleti Schweiczról, vagyis foederalis államról. Én, megvallom, tisztelt ház, hogy ha Polit tisztelt barátom indítványt tett volna a házban, hogy a tisztelt ház egy ily állammá alakítsa Magyarországot: én is rósz néven vettem volna neki, mert ez nem a mi progranmnmk. Én meg vagyok győződve, hogy Tisza Kálmán ur, mint nagy hazafi, mint igen ügyes politikus, ki mindent tanulmányoz, a mi a hazát érdekli: ismeri programmunkat. és tudja, hogy ez nincs benne, soha, és senki közülünk ily programmal nem lépett föl. Csodálkozom tehát, miért vette oly rósz néven ennek megemlítését Tisza. Kálmán képviselő, a mely nem a mi eszménk, de melyről az egész világ beszél. Ez épen olyan eszme, mint Daco-Bomania, ezt sem találta ki a román nemzet. A keleti foederatio állani eszméjét egy nagy magyar hazafi, Kossuth Lajos, az ő dunai confoederatiojában tervezte. Én nem mondom, hogy' ez helyes, nem is tartom épen szükségesnek; mert, a mi programmunk szerint, mi lehetünk boldogok a nélkül is. Nekünk egy pár föltételünk van, melyeket, ha elérhetünk, csendesen békén lehetünk az országban. Ez a föltétel az, hogy a művelődés a lehetőségig biztosíttassák és könynyittessék, hogy a nem-magyar-ajku polgárok ugyanazon előnyökkel, politikai jogokkal és biztosítékokkal ruháztassanak föl, mint akármelyik más. Ha ez megtörténik: akkor azt tartom, nincs szükségünk foederatiora, mert akkor megvan a testvériség. De éhez mindenekelőtt őszinteség és becsületesség szűkséges. Ha ez meglesz: nem kell, hogy fenyegessük egymást; s ha nem lesz meg: akkor, akármennyire hízelkedünk egymásnak, még sincs köztünk igazi testvéri szeretet és együttmaradás. S hát hogy vagyunk azon föltételekkel? Vizsgáljuk csak meg. Először is a művelődési joggal; ebből ki fog tetszeni, hogy lehet-e ép észszel és jogossággal tagadni, miszerint legalább látszatja csakugyan van annak, hogy a magyar kormány és az országgyűlés magyarosítani akar. Kezdjük elölről; igaz,megadatott nekünk az autonómia az egyházra nézve, és megadattak a confessionalis iskolák, hanem minden executiva nélkül; hisz ha van becsületesség és őszinteség, majd kölcsönözi az esecutivát a kormány; de —• mi történt e téren? Még eddig semmi. A tisztelt cultusminister ur kimondotta körleveleiben, hogy ő nem tesz különbséget a felekezeti és közös iskolák között; továbbá azt is elrendelte, hogy mindeniknek szolgáltassanak meg a szükséges tanítási eszközök, csakhogy megtehessék kötelességeiket De megadatnak-e az eszközök ? Igen; száz eset