Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-265

288 265. országos ülés Julius 6. 1874. magyar-ajkúak ellenében fog alkalmaztatni: azon következtetést deducálja, hogy azért nem fog az applieáltatni a nem-magyr-ajkuakra, mert a reactio mellett voltak és lesznek. Ezen félremagyarázás el­len határozottan tiltakoznom kell; mert Polit kép­viselőtársam nem azért helyezte azt kilátásba: mert örülne annak ; hanem azért, mert fél attól. (Fölkiál­tások jobb felől: Es nem (dl!) Másodszor nem fog­nának a magyar-ajkuak azért kiméltetni, mert a reactio mellett lesznek, hanem azért lehetnének, mert megkíméltethetnének, és igy megfordítva áll a vi­szony. Ezen sophisma még csak megjárná; azonban az, a mit ebből a tisztelt képviselő ur, Polit kép­viselőtársam személyére deducál, hogy ha egy or­szágos képviselő valamely büntető dispositio be­hozatala ellen emel szót, melyről maga Tisza Kálmán képviselő ur azt mondja, hogy nem fogadhat el, azt következtetni, hogy ebben azon őszinte vallomás rejlik, hogy hajlandó azokat a bűnöket elkövetni, ez tisztelt ház, azonkívül, hogy roppant sophisma, egye­nesen a parlamenti illembe ütközik, mert akkor, ha ez állana, azt is lehetne mondani, hogy az, a ki egy rósz büntető-codexet nem akar az átalános tár­gyalás alapjául elfogadni, hajlandó mindazon bűnté­nyeket elkövetni, a melyről abban dispositio történik. Az illető szakaszra nézve mindenekelőtt constatál­nom kell, hogy minden büntető-törvény behozatalá­nál annak kell mindenekelőtt biztosítottnak lenni, hogy fordultak elő oly esetek, a melyek az eddig fönállott törvények szerint büntethetők nem voltak. Igen sajnálom, tisztelt ház, hogy a tisztelt bel­ügyminister ur elmulasztotta a többi kimutatások mellé mellékelni a fenyitő-birőságok kimutatását. Ha ezt tette volna: akkor azon meggyőződésre juthatott volna a tisztelt ház, hogy az ezen ügyek miatt megindított vizsgálatoknak alig indíttatott meg 3%-a biztos alapon, és hogy az egyebeknél bebizonyult, hogy azok hamis denuntiatiok alapján indíttattak meg. Hogy ezen rendeletek, tisztelt ház, alig fog­nak más eredményt szülni, mint a kémek és hamis denunciatorokat szaporítani: azt maga a Pester Lloyd is beismerte, midőn először vezérczikkezett ezen javaslatról; és természetes az is, tisztelt ház, hogy azzal a rendelkezési alap is meg fog szaporodni, (Csemeghy: Ügy is kell!) a mely szükséges ezen kémek föntartására, és ez, tisztelt ház, hazánk anyagi állapotával szemben nem igen kívánatos. De ha oly bűnesetek előfordultak volna, ha számosan fordultak volna elő, még sem helyeselhető azon poli­tika, mely ezen szakaszok bevételét dictálta. Tanul­ságos példát szolgáltat erre Anglia története. Mikor tudniillik a múlt század végefelé az amerikai tar­tományokban bizonyos kifelé gravitáló tendentiák mu­tatkoztak : az angol kormány néhány bill-lel lépett a parlament elé, minő volt a „treason and sedition bili" az ,amerikain prohibitiv bill íf és egyebek, mely- | nek alapeszméje körüíbeiől ugyanaz volt, mint ezen törvényj avaslat ama szakaszának. Akkor, tisztelt ház, Fox lépett föl s kelt ki azok ellen azon állítással, hogy ha valóban a kormánynak aggodalma van, hogyha vannak oly tendentiák, ha vannak kielégü­letlen elemek: akkor mindnekelőtt azt kell meg­kísérteni, vajon nem lehet-e azokat kielégíteni, és csak ezután jő az ultima ratio. Az Angol parla­mentben nem hallgattak rá, a mint szokás mondani, lemorzsolták, Fox Cassandra maradt, és jAngolország elvesztette Amerikát. Én, tisztelt ház, Mocsáry képviselő ur indít­ványának elfogadása esetében nem vállalhatok fele­lősséget az iránt, hogy az véglegesen meg fogja-e menteni a hazát minden veszélytől. De ha az ország, a nemzet mindamellett is veszélybe jő, ezen vesze­delem hasonló volna a hős halálával a dicsőség mezején, mely után föltámadásnak van helye és örök életnek; azonban alig hiszem, hogy ezen törvény­javaslat, a minister ur minden biztatása mellett is képes lesz-e a hazát minden veszélytől megóvni. És ha akkor azon eset áll be: akkor, tisztelt ház, az is lesz veszedelem, az is lesz halál; de hasonló a halálhoz valamely megszégyenítő betegségben, tudni­illik a reactioban. Mert a reactio oly veszedelem, mely­ből föltámadás nincsen, és mely után nem tehetünk szert a művelt és szabadelvű világ részvétére, saj­nálatára. Az a legkevesebb, a mit koczkáztathatunk, és azért nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, és hozzájárulok Mocsáry tisztelt képviselőtársam ja­vaslatához. Kerkapoly Károly: Tisztelt ház! Nem volt szándékom az e törvényjavaslatra vonatkozó átalános vitában résztvenni. Kijelentem ezt mindenek­előtt azért, hogy reflectáljak egyúttal a Simonyi Ernő képviselő ur által támasztott azon szemrehányásra, hogy a törvényjavaslatot, daczára azon megtámadá­soknak, melyeknek az kitéve lön, ez oldalról sem a kormány, sem azon pártnak tagjai, mely a törvény­javaslat elveit magáénak vállá: nem védelmezik. Nem tevénk ezt, mert hihető, hogy a párt többi tagjai is ugy gondolkoznak, mint gondolkozom én, hogy tudniillik oly törvényjavaslatnál, a melynek elvei nem most szándékoltatnak a törvénykönyvbe iktat­tatni, oly törvényjavaslatnál, a mely még azon igény­nyel sem lép föl, hogy azon elvek, a melyeket most a törvénykönyvben meghagy: helyességüknél fogva, az időnek egy hosszabb tartamán át abban válto­zatlanul megtartassanak; de sőt arra szorítkozik, hogy az azokon nyugvó intézkedéseket némileg ke­zelhetőbbekké, szabatosabbakká, a visszaélések ellen megvédhetőbbekké akarja tenni: mondom ily törvény­javaslat tárgyalásánál elvi vitáknak, melyek az áta­lános tárgyalás természetes föladványai, nincs helyök. Igenis, én értem az átalános vitában való rész­vételt akkor, midőn arról van szó, hogy egy tör-

Next

/
Thumbnails
Contents