Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
284 2fiá. országos ülés Julius 6. 1874. azt az anyaországhoz visszacsatolta. Második tétele Polit képviselő ur beszédének, mely tetszésemmel találkozott az volt: midőn Magyarország önállósága és függetlensége visszaszerzésének szükségét hangoztatta; végre helyeseltem azt, hogy Polit képviselő ur a mellett nyilatkozott, hogy a jelenlegi közösügyes közjogi alap szüntettessék meg. Hogy Tisza Kálmán képviselő urat Polit képviselő ur beszédének ezen tétele lelkesedésre nem ragadta: azon a november 7-ki határozat után egyátalában nem csudálkozom. Egyébiránt nem fogok annyira leszállani, hogy akár elvtársaimat, akár ön önmagamat azon alaptalan gyanusitgatások és rágalmazások ellen védelmezzem, mintha mi, azokkal, a kik Magyarország területi épsége és kormányzati egysége ellen törekszenek: — közreműködnénk; mintha mi azokkal bárminemű pártérdekből kezet fogni hajlandó lennénk; de határozottan kinyilatkoztatom azt is, miszerint azokkal sem fogunk együtt működni és kezet fogni soha, a kik előbbeni hitelveik megtagadásával a közösügyek behozatala által föladták hazánk önállóságát és függetlenségét; és azokkal sem fogunk közreműködni, a kik közösügyes közjogi alapon hajlandók kormányt vállalni; mert mi a közösügyet .... (Egy hang bal felől: Átkos közösügyet!) igenis — ha ugy tetszik — átkos közösügyet; (Nagy derültség.) hallottam többször e kifejezést azon urak szájából is, a kik most e kifejezést gúnnyal emiitik; hallottam többször még azon időben, mikor szerencsés voltam — azon időt véve csak számításba — önök körébe működhetni a közösügyes alap megbuktatásában. Igenis, tisztelt ház, nem fogunk kezet nyújtani azoknak sem, kik e közösügyes közjogi alapon hajlandók kormányt vállalni; miután mi a közösügyes közjogi alapot a nemzet testén rákfenének (Derültség) tekintjük. Ezeknek elmondása után, kinyilatkoztatom, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban még a részletes tárgyalás alaj>jául sem fogadom el; hanem igen is ragaszkodom a 48-as párt részéről, Irányi tisztelt képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. Elnök: Tisztelt ház ! Nem tartom e helyről hallgatással mellőzhetőnek a most szólott képviselő ur ama nyilatkozatát, hogy ő örömmel üdvözölné (Halljuk !) ha Austria a nagy Németországba bele olvadna: helyteleníteni vagyok kénytelen ezt annyival inkább, mert e nyilatkozat sérti a sanctio pragmatica-t, (Elénk helyeslés) azon sanctio pragmatica-t, melynek megvédésére magát Magyarország is törvény által kötelezte. (Élénk helyeslés. Fölkiáltások jobb felől: Fölségsértés.). Csanády Sándor: (Zaj. Fölkiáltások: Nincs szava.') Szabadjon az elnök urnák a pragmatica sanctiora való hivatkozása folytán megjegyezni azt, hogy a pragmatica sanctio önálló független Magyarországról szól (Zaj. Nem- szabad szólnia!) nem pedig a közösügyes közjogi alapról. Ez Magyarországnak önállóságát, függetlenségét megsemmisítette. {Zaj. Nincs joga szólni!) Ezt nem fogja tagadni senki, (Nagy zaj. Nem szabad szólnia*) s akkor, midőn hazánknak egy jobb létet óhajtok, és azt odaállítani kívánom : (Nagy zaj.) akkor mindig élhetek ily kifejezéssel. (Zaj. Fölkiáltások: Nincs joga szólani. Elnök csenget.) Elnök: Az ülést 15 perezre fölfüggesztem. (Szünet titán) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újra megnyitom. Kosztics Lázár : Tisztelt ház! Engedje meg a tisztelt ház, hogy mindenekelőtt szemügyre vegyem mindazon főbb indokokat, melyeknél fogva a szőnyegen lévő törvényjavaslat elfogadása ajánltatik, és mindazon előnyöket, melyek azon esetben kilátásba helyeztetnek, hogy azok alapján könynyebben indokolhassam: miért nem fogadhatom részletes tárgyalás alapjául, és miért csatlakozom Mocsáry tisztelt képviselőtársam indítványához. Mindenekelőtt a tisztelt előadó ur indokolása abban culminál, hogy azért kell elfogadni ezen törvényjavaslatot, mert mint monda: azt tőlünk az ország minden polgára és saját alkotmányos érzületünk követeli. Engedelmet kérek, én is az ország polgára vagyok, és biztosithatom tisztelt előadót, hogy azt nem követelem senkitől. A mi az alkotmányos érzületet illeti, az nagyon egyéni dolog, és meglehet, hogy az, a mit az Ő érzése követel: azt az enyém nem követeli, s viszont. Hogy miképeu értelmezi egyébiránt a tisztelt előadó ur alkotmányos érzületét, kitűnik a később mondottakból, midőn ugyanis így szólott : hogy előttünk áll a választási törvényjavaslat, ugy mint azt a közrend és köznyugalom érdekében megalkotni kell. Abban igaza lehet a tisztelt előadó urnák, hogy ezen javaslat elfogadásának lehet eredménye a közrend és köznyugalom; hanem azon közrend és köznyugalom, melyet azon hires orosz tábornok értett, mikor azt monda : „Tordre regne á Varsovie." (Egy hang jobb felől : azt Sebastiani franczia tábornok mondái) Ha a képviselő ur ezen közrendet és nyugalmat alkotmányos érzületével összeférhetőnek véli, arról én nem tehetek. Áttérek a tisztelt belügyminister ur előad üsara. A belügyminister ur a többek közt azt méltóztatott mondani, hogy átalában mily nehéz a választási törvényt más országok példájára alkotni, miután nagy azon eltérés, mely Európa mivelt országaiban észlelhető, azért megelégszik azzal, hogy ezen javaslat által eléretik, az, hogy ha tekintjük az illető országok
