Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
265. országos ülés Julius 6. 1874. 279 a magyar államot földarabolják: már arra, azt hiszem, e házban pártot találni a nemzetiségek sohasem fognak. Tisza Kálmán képviselő ur, megvallom, váratlanul oly váratlan módon támadta meg Mocsáry képviselőtársamat, mely parlamentalis eljárásban nem igazolható. Ugyan hová fog vezetni vitatkozásunk, ha egymásról igy beszélünk: „önök véleménye igen nagy, bűnös könnyelműség!" Bűnös könnyelműséggel lehet valakit vádolni, a ki egy tettet elkövetett, melynek következése mutatja, hogy mily hiba és könnyelműség volt ez, és mily könnyű volt e hibának elkerülése, annyira, hogy valóban bűn volt azt elkövetni; de véleményről azt mondani, hogy az bűnös könnyelműség: azt most hallottam először. Mocsáry Lajos tisztelt barátom annyit mondott, hogy, nézete szerint, Magyarország erdélyi részében a census a románokra nézve igazságtalan. Megfelelt erre nézve már Helfy Ignácz barátunk Tisza Kálmán képviselő urnák, midőn emlékeztette, hogy a múlt országgyűlés alatt határozati javaslatát maga Tisza Kálmán is ezzel indokolta. De ha ez nem volna is igy: ez állítás vagy igaz, vagy nem? Ha igaz: azt a törvényhozás előtt földeríteni bűnös könynyelmüség nem lehet; bűnös könnyelműség lehet, eltitkolni: de nem a bajt fölismerve, azt fölemlíteni és annak orvoslásáról gondoskodni. Ha pedig nem igaz: méltóztassék azt megczáfolni. (Ügy van! szélső bal felől.) Ennek ez az egyedüli orvoslása; de ne méltóztassék minden czáfolás nélkül azt mondani, hogy ez bűnös könnyelműség, azt hiszem, annyi joggal egy képviselő sem bír a másik irányában, hogy nézetéről azt mondja, hogy az bűnös könnyelműség. Ezt inparlamentalis eljárásnak tartom. Csak ezeket akartam elmondani Tisza Kálmán képviselő urnák beszédét illetőleg, és nem is fogom a tisztelt ház becses idejét tovább igénybe venni; hanem egyszerűen kijelentem, hogy Mocsáry Lajos képviselőtársam határozati javaslatát magamévá téve, azt pártolom. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Gull József: Tisztelt ház! Ha nem is elejétől fogva, de ma már kétségkívül mindenki tisztában van magával az iránt, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatnak elfogadása vagy el nem fogadása kérdésében mikép szavazzon, és — ha nem csalódom — a tisztelt ház jobb és bal oldali tagjainak többsége, ha nem is épen egyezés alapján, de mindenesetre egyetértés következtében szilárdon el van határozva, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Az átalános vitának folytatása tehát a szavazás eredményére hatálylyal többé nem fog birni. Ha mindamellett magam is még az átalános vitánál szólni kívánok: ez nem annyira azért történik; mert az előttem szólott képviselő urak által tett némely észrevételek ezt mintegy kötelességemmé tették; hanem inkább azért: mert szavazatom indokolása által elejét óhajtom venni, a mondottak után lehetséges félreértéseknek. E végett bátor vagyok a tisztelt ház türelmét egynéhány perezre igénybe venni. Senki sem tagadta azt, hogy a fönálló választási törvényen változtatást tenni, vagyis inkább uj választási törvényt hozni kell. Magam sem tagadom ennek szükségét; még pedig nem annyira azon már mások által is fölhozott alaki oknál fogva; mert az 1848-iki ugy magyarországi, mint az erdélyi választó-törvények csak egy esetre, tudniillik a legközelebbi közös országgyűlésre voltak szánva, s nemcsak azért, mert, a mint ez több oldalról is előhozatott, ezen törvényekkel tovább nem tűrhető visszaélések történtek; hanem azért is : mert az azóta változott viszonyok s a nép érdeke több irányban ezt követeli. Készséggel beismerem azt is, hogy a mostani helyzetben igen bajos, egy igazságos a jog- és reálviszonyoknak megfelelő, és kiváltképen a honpolgárok valamennyi osztályát egyenlően kielégítő választási törvényt alkotni; mert arra hiányzanak, nézetem szerint is, a megnyugtató anyagi alapok, és hiányzik némely eszmék tisztázása, és némely aggodalmaknak elhárítása, és illetőleg föladása. S ezért igen természetes azon törekvés, mely legalább a legégetőbb bajon kivan segíteni, milyenek a választók összeírásánál állítólag elkövetett visszaélések, és a választásoknál állítólag történt vesztegetések; és ha csak erre szorítkozott volna a törvényjavaslat: magam is, föltéve azt, hogy ez által egy uj választási törvény hozatala nem fog sokára halasztatni, szívesen hozzájárultam volna. De miután ezen törvényjavaslat e föladaton messze tul megy, a nélkül, hogy egy minden irányban egyidejűleg, s megbírálható választási törvénynek egészét nyújtaná: a részletes vitáknál nyert tapasztalásaimnál fogva nem vagyok azon helyzetben, hogy azt elfogadhassam. Állítják csakugyan, hogy ezen javaslatot, habár nem is tartalmaz egész választási törvényt, mégis el lehetne s el is kellene fogadni azért; mert ha nem is segit minden bajon: fog legalább segíteni egynéhányon. S megvallom, ezen logika igen csábító, s átlátni is vélem annak horderejét, kiváltkép a legközelebbi országgyűlésre nézve; de meg lévén győződve arról, hogy politikai téren az igen mesterséges szerek utoljára mégis megtagadják szolgálatukat: attól tartok, hogy ezen javaslat, ha törvénynyé válik, igenis megszerezheti a várt eredmények legalább egy részét; de föntarthatja az alkotmányos életre nem előnyös már létező oly viszonyokat, és teremthet hozzá még ujakat is. Tekintettel ezen eshetőségre: nem járulhatok hozzá. Nem járulhatok hozzá legelőbb azért sem, a mit ezen javaslat nem foglal magában. Ez a képviselők száma és a választó-kerületek ujabb meghatározása.