Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-265
265. országos ülés Julius 6. 1874. 275 alapjául se fogadjam el ezen törvényjavaslatot, ha abban láttam volna korszerű haladást. De én nemcsak hogy korszerű haladást nem látok, hanem egyenes és határozott visszalépést látok ezen törvényjavaslatban. Én veszedelmesnek tartom azt, midőn egy törvényhozás a reactio terére lép. Nagy bajnak tartom már azt is, hogy ha a kormány reactionarius kísérleteket tesz ; de még nagyobbnak, ha a törvényhozás tesz reactionarius intézkedéseket, mert akkor a nép bizalma csökken azon institutio iránt, melynek minden ereje a nép bizalmában van, mely minden nehézséget, minden akadályt képes leküzdeni, ha a nép bizalmára támaszkodik. Ezen testületnek tehát a népnek bizalmát elveszteni, eljátszani nem szabad; már pedig, ha a törvényhozó testület a reactio terére lép : kétségtelenül el fogja játszani a nép bizalmát, s akkor választóit csalja meg, azoktól, kik megcsalattak, nem lehet követelni, hogy bizalommal viseltessenek azok iránt, kik őket megcsalták. Nem hiszem, hogy valakit választója arra jogosított s utasított volna, hogy foszsza meg választói jogától; pedig mihelyt a választók számát kevesbíteni akarják: ezt teszik, saját választóikat megfosztják a választási jogtól; erre pedig megbízatásuk nem volt, lehetetlen tehát, hogy választóik bizalmát tovább is birják. Azután reactionarius a javaslat más intézkedéseiben is; így behoztak egy §-t, mely szerint a sajtóvétséget bűnné qualificálták, és azt akarják beletenni, hogy a kit azért, mert valamely kormány hivatalnokot Írásban rágalmazott, őt megtámadta, az esküdtszék, az önök módja és rendszabályai szerint alkotott esküdtszék bűnösnek talált: sem választó, sem választható ne legyen; tehát bűnné qualificálták azon sajtóvétséget, mely az egész világon mindenütt csak vétség. Ez reactio; mert önök a gondolatszabadságot akarják korlátozni, önök nem kívánják azt, hogy szabadon leírhassa valaki gondolatát; mert nem akarják a világosságot, hanem szeretik a sötétséget. (Igazi Ügy van! a szélső bal felől.) Ez, uraim, ismét reactionarius intézkedés. Azután önök, uraim, azt kívánják, miután nemcsak a censushoz kötötték a választói jogot, azaz ahoz, hogy bir-e valaki vagyonnal, hogy még az is megvizsgáltassák, lefizette-e adóját, a mint egy iménti törvényjavaslatban kimondották megvizsgáltatását annak, hogy a képviselő megfizette-e adósságát ? {Igaz! Vgy van a szélső bal felől.) Hanem hát micsoda oknál fogva és micsoda jogon kívánhatják önök ezen ellenőrzést, hogy valakinek választói jogát attól föltételezik, hogy megfizette-e, vagy sem adóját? Azt mondotta a központi bizottság előadója, hogy ha valaki még is élvezné a választói jogot: akkor azt alap, vagyon nélkül élvezné. Hát vajon elengedik-e annak az adót: kit be nem irnak választónak? Ha elengedik, akkor azt mondom, hogy csere-viszony lesz: eladta az adójáért szavazatát; (Élénk helyeslés a szélső bál felől.) de ha el nem engedik adóját; hanem megveszik rajta executio utján, a mint az executio elment: azonnal megvan az illetőnek választói képessége. Két bőrt húzni egy rókáról nem lehet: elvenni valakinek választói jogát és azután megvenni rajta az adót, sőt még a késedelmi kamatot is. (Igazi Ugy vanl a szélső bal felől.) Már egyátalán elég rósz, nézetem szerint az, hogy a választói jog censushoz köttessék; legalább ne kössük tehát oly dologhoz, a minek a választói jog élvezetével legkisebb összefüggése nincs. Ez oly tény lenne, milyen egész Európában nincs és soha meg sem kisértetett. Ugyan kérdem: mit mondanának önök, hogy ha azt mondanók, hogy a főrendiházban senki sem gyakorolhat törvényhozói jogot mindaddig, mig adóját le nem fizette? (Élénk helyeslés bal felől.) Pedig a logika azt kívánja, hogy ha valaki nem lehet még csak választó sem, ha adóját le nem fizette: annál kevésbé lehessen törvényhozó. Ugyan kérdem: ha a képviselőház ezen adó-controít a főrendiházra is kiterjesztené, — mint a szoros logika megkívánná : — hány tagja maradna annak a főrendiháznak ? (Derültség a szélső bal felől.) Nem szólok részletesen a 97., 98., 99. §§-hoz; hanem csak azt mondom, hogy azok választási törvénybe egyátalában nem tartoznak. Én nem vonom kétségbe azt, hogy azok bűnök, melyek ott elősoroltatnak, legalább némelyek azok. Azon híres gyűlöletre való izgatást önök a napoíconidáktól vették át. Tudjuk, hogy ott mire vezetett az; ha önök oda akarják vezetni Magyarországot is: menjenek csak tovább az utánzásban. Én — mondom — nem vonom kétségbe, azok bűnök, melyek ott elősoroltatnak; de ha azok a fönálló törvények szerint nem büntethetők: akkor alkossanak törvényt, a mely által büntethetők legyenek; de a választási törvénynek éhez semmi köze nincs. Mert a mi bűneset: mindig az marad, nemcsak a választási eset alkalmával lesz az, és ugyanazon törvény szerint kell megítéltetni. Ha van valami körülmény, a mely enyhítő körülménynek tekinthető : ez az, hogy az illető a választás hevében a pártszenvedélytől elragadtatva, talán tovább ment, mint különben csendes, józan észszel ment volna; ezt tehát inkább enyhítő körülményül kell fölhozni, a bűnt pedig a köztörvény szerint kell büntetni; de a választási törvényben ez iránt intézkedésnek helye nincs. Azt mondják e törvényjavaslatról még ellenzői is, hogy vannak jó oldalai; ilyenek az állandó választó lajstromok. Én kétségkívül kívánom az állandó összeírást; de azon módot nem fogadom el, 35*
