Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-253
22 253. országos ülés június 20. 1874. nézve elég fontos októl, hogy Európa egy művelt államának polgári törvénykönyve sem adja meg a nőnek azon korlátlan cselekvési képességet, mely e törvényjavaslat által, illetőleg az eddigi gyakorlat föntartása által neki megadatnék; mondom, eltekintve ettől, nem tartom elfogadhatónak: mert én mind gyakorlatilag, mind elméletileg, hogy ugy szóljak, teljes absurdus valaminek tartom azt, hogy maga a házasságra lépés ténye megadja a nőnek azon értelmi qualificatiot, melynek alapján adható meg az önálló cselekvési képesség. De méltóztassék, tisztelt ház, a gyakorlati éledet venni. Én számtalan példát tudnék fölhozni, midőn egy egészen kiskorú fejletlen nő egy roszlelkü pazar férjnek hatalma alá minden óvó-intézkedés, minden elővigyázat nélkül odadobatik. A mi azon jölhozott példákat illeti, a melyeket a tisztelt előadó ur fölhozni méltóztatott, mindenütt, hol a nőnek a házasságra lépés által bizonyos jogkör egyátalában nemi tekintet nélkül a jogkör bizonyos megtágitása adatik meg: mindenütt intézkedés van arra nézve, hogy a házastársi jogkörbe tartozó jogügyleteknél a gyámi hatóság föntartatik. De itt nem tartatik fön. Én elismerem, hogy a nő ugy physikailag, mint bizonyos tekintetben szellemileg is korábban fejlődik, mint a férfi ; de határozottan merem tagadni azt, hogy az értelem azon része, — ha szabad e kifejezést használnom, — mely az önálló rendelkezési képesség megszerzésére jogosítványt ad: a férfiéval egyszerre vagy korábban fejlődjék ki. Hiszen, tisztelt ház, ha az áll, hogy egy nő a puszta férjhezmenetel ténye által az önrendelkezési képességet elnyeri: akkor nem látom át, miért vonjuk meg a nőktől a politikai jogok gyakorlatát, melyet Stuart Milí és Majoros István képviselőtársunk csakugyan meg akarnak a nőknek adni. (Átalános derültség.) Tisztelt ház! Ugyan méltóztassék meggondolni, hova vezetne ezen logika! Azt mondják és ez a vélelem az, a mit a tisztelt előadó ur is fölhozott, hogy a férjhez ment nőnek megadandó a nagykorúság: mert az a jogi vélelem van, hogy a nő leijében természetes jogi tanácsadót nyer. Nyer, az igaz; de csak ugy, ha a férj igazán nagykorú. De méltóztassanak fölvenni, mi történik akkor: ha kiskorú nő kiskorú férjhez megy nőül. Miként képzelik azt logikailag, hogy a kiskorú nőt nagykorúvá minősítse olyan férfi, ki nagykorúsággal maga sem bír. Mi történik, (Halljuk \) tisztelt ház, ha az a 15, esetleg 16 éves nő, kinek e törvény 2-ik §-a megadja a nagykorúságot: akkor is, ha •özvegyen marad: elveszti ezen jogi tanácsadóját? Bisz azt csak nem állíthatja, hogy a házasság ténye egymaga képes a nagykorúságot megadni, (Derültség.) hol lenne abban a logika? Mindezek, tisztelt ház, olyan anomáliák, melyeknek megszüntetését addig is, niig az egész házassági és házastársi jog a polgári törvénykönyv által szabályoztatni fog: égető szükségnek tartom. Egy fontos érv van, melyet az általam benyújtott módositvány ellen föl lehet hozni, és ez az, melyet a tisztelt előadó ur is fölemiitett, hogy tudniillik milyen anomália az, hogy azon nő is, a ki 24-ik életévét még el nem érte, de férjhez megy: atyai vagy gyámi hatalom alatt marad. Elhiszem, hogy ez nem correct, és akarom is, hogy e részben történjék valami; de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy hiszen azon férfi is, ki 24-ik életévét még be nem töltötte: 24 éves koráig mint házas is gyámi hatalom alatt marad, és azért át nem látom, miért lenne ez veszélyes a nőre nézve, ha az is gyámi hatalom alatt maradna. Mindezeknél fogva, nem akarván a tisztelt háznak becses türelmét hosszasan igénybe venni, bátor vagyok az első osztábynak különvéleményét elfogadás végett ajánlani. (Élénk helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyntinister: Tisztelt képviselőház! A jelen törvényjavaslatnak sajátlagos czélja az, hogy azon a magyar jogon gyökeredző régibb intézkedés, mely a középkorban Európa-szerte el volt fogadva; tudniillik, hogy a hajadon addig, míg férjhez nem megy, mindig gyámság alatt áll, megszüntettessék. Ez oly viszony, melyet a mostani körülmények között föntartani annál kevésbé lehetett, mert azon idő alatt, midőn az osztrák polgári törvénykönyv itt be volt hozva: úgyis az akkoriban 24. évüket elért hajadonok teljeskoruakká váltak, és így azoknak két osztálya létezett minden kellő indok nélkül. Számos panasz történvén, szüksége állott elő ezen intézkedés megszüntetésének. Midőn e törvényjavaslatot benyújtottam, azon másik kérdés merült föl, hogy a magyar jognak azon régi százados intézménye, melynél fogva az asszony a férjnek felesége, minden gyámságtól megszabadul, tekintet nélkül éveire, és ha özvegységre is jut, ebbeli jogait mint jogosan szerzetteket megtartja: föntartassék-e vagy nem? (Szontagh Pál közbeszól: Ez a kérdés*) Igenis,. ez a kérdés, és hogy erre a kérdésre válaszolhassunk : tekintetbe kell venni mindazon nehézségeket, a melyek annak negatív megoldásával járnak. Századok óta fonállá jogintézniénynyel állunk szemben: jogintézménynyel, melynek káros következéseit eddig e haza polgárai nem tapasztalták. Számos családanya özvegyi jogaival élve a régi törvények szerint, még megyei képviselettel, sőt, ha mágnásnők voltak, országgyűlési képviselettel birtak, az önjoguság gyakorlatában állottak, állottak annak gyakorlatában, a nélkül, hogy megváltoztatásának