Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-264
264 264. országos ülés Julius 5. 187-1. Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Azt hiszem, a jövedelemből fölállíthatom a rabbi-seminariumot; a különbség Iegfölebb csak abban áll, hogy előlegesen nem építhetek épületet, hanem házbért fogok fizetni a jövedelemből. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Kiss János (szólni akar. Fölkiáltások minden oldalról: Eláll! Hosszas zaj.) Várady Gábor: Tisztelt ház! A házszabályokra hivatkozom. (Zaj.) Ha a tisztelt szónok nr nem akar elállani, és a házban nem lehet •csendet csinálni : nincs egyéb föladata az elnök urnák, mint az ülést rövid időre fölfüggeszteni. Kiss János: Tisztelt ház! A tárgyalás alatt lévő izraelita alap tárgyában az én kötelességemnek tartom véleményemet kijelenteni. (Zaj. Fölkiáltások: Elálü) Elnök: E zajban az ülést tovább folytatni lehetetlen ; az ülést 15 perezre fölfüggesztem. (Szünet után.) Kiss János: Tisztelt ház! Az izraelita iskolai alap tárgyalás alatt lévő kérdésére kötelességemből kifolyólag legyen szabad nekem is elmondani véleményemet. Mindenekelőtt lehetetlen néhány észrevételt nem tennem az előttem szólottak állításaira. Pulszky képviselőtársam azt állitá, hogy az alap sem a neológoké, sem az orthodoxoké, hanem azé, kinek hatalmában van. Én ezen állítást nem fogadhatom el, mert ebből igen veszedelmes elv következhetnék. Megtörtént ugyanis, hogy Pulszky tisztelt képviselőtársamnak 1848—1849-ben kifejtett hazafias buzgalmáért lefoglalták javait. Ha már az általa fölállított elv elfogadtatnék: akkor Pulszky képviselő ur sohasem kapta volna vissza vagyonát. Molnár tisztelt képviselő ur pedig azt kérdezte, hogy hol van megirva a magyar törvénykönyvben, hogy az izraeliták autonómiával birnak. Nagyon sajnálom, hogy a tisztelt képviselő ur elfeledte, hogy a magyar jog irott és szokásbeli törvényekből áll. Ki meri állítani, hogy a hazában az izraeliták századokon át nem birtak autonómiával, és ezt nem tartották fön minden üldöztetés és viszontagság daczára ; sőt ellenkezőleg kormányozták önmagokat, egyházukat és iskoláikat. Ha ez áll: akkor nem lehet mondani, hogy nem birnak autonómiával csak azért, mivel nincs megírva a Corpus Jurisban. Ezek fölhozása után áttérek előadásomra. 18481849-ki eseményeket nem akarom ismételni; tudja a tisztelt ház minden tagja, minő események voltak ezek. Midőn az akkori hatalom a hadisarezot 2,300.000 forintban kivetette: igen természetes, hogy ezen alapnak elengedését azon föltételhez kötötte, hogy ha 1,000.000 forintot fognak az izraeliták az iskolai alapra fizetni. A két összeg közül egyiket meg kellett fizetni, akarva nem akarva. Tehát az emberi természetnél fogva elfogadták a kisebbet, mely különben kilátásba helyezte azt, hogy a pénz iskolai alapra fog fordíttatni, és a pénzért az ő iskoláikban fognak gyermekeik neveltetni azon szellemben, melyet a haza igényel. így tehát ezen viszonyok, melyek 1861-ben a koronázás előtt keletkeztek, minden körülmények közt megszűntek, és beállott az alkotmányos aera s a felelős ministerium; előállott az izraelitáknak azon joga, hogy önkormányzatukba lépjenek, és hogy az alap saját rendelkezésűk alá helyeztessék. Hogy birnak az izraeliták autonómiával: azt megmutatta a felelős ministerium az által, hogy az izraelita congressust összehitta, és ennek tanácskozására e tárgyat kitűzte. Ha nem lett volna az izraelitáknak autonómiájuk, a miként e házban állíttatott: hogyan bocsáthatta a kormány a congressus tárgyalása alá az alap kérdését, Tehát minden kétségen kivül áll az hogy az az alapítvány az izraeliták egyetemes közönségéé, és ha egyszer azé: akkor a rendelkezési jog is azt illeti. Azonban én sem vagyok azon véleményben, hogy az izraeliták egy részének kívánságát támogatva csak papi seminariumot állítsunk, mellőzve azt, a mely a nevelésnek az iskoláknak segélyezésére vonatkozik; hanem legczélszerübbnek tartom azt, hogy a paritás elve alapján az aránylagos számot tekintve, a jövedelem használtassák ugy, hogy egyrészről az izraeliták kívánalmainak kielégítésére seminarium állíttassák föl; másrészről pedig népiskolák fölállítására fordíttassák a jövedelem, a hol ők nevelést nyerjenek oly irányban, a hogy azt a haza java kívánja. És én e tekintetben, miután Tisza László képviselőtársam határozati javaslatában a paritás elvét látom, és a jövedelmeknek aránylagos alkalmazását egyrészről a seminarium fölállítására, de másrészről a népiskolák fölállítására : én a minister véleményének elvetésével Tisza László határozati javaslatát pártolom. Giczey Samu: Én igen röviden fogok nyilatkozni azok után, miket Tisza Kálmán képviselő ur indítványának támogatására fölhozott. Miután ez indítvány és a minister ur előterjesztése közt Iegfölebb csak azt a különbséget látom, hogy a minister ur előterjesztése szerint talán palotát épített volna a seminarium számára, mig Tisza Kálmán képviselő ur indítványa szerint majd csak bérházban, de mindenesetre föl fogja állítani a seminariumot. Csak ezt a különbséget látva a kettő között: én elfogadom Tisza Kálmán inditványát, a minister ur most hallott nyilatkozata szerint. Hanem, tisztelt ház, fölhasználom az alkalmat, hogy constataljak egy fontos nyilatkozatot, melyet ma e házban hallottunk. (Halljuk!)
